Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

236. országos ülés 189S. október 10-én, kedden. 185 törekvésekről, miknek hősei nem átallották többször a királyra is hivatkozni. Őszintén örvendünk a király borossebesi nyilatkozatainak, mert ezek sok kétséget eloszlatnak, sok bizonytalanságot megszűntetnek s meggyőznek mindenkit arról, hogy a király szívén hordja a magyar állam érdekeit s az ő támogatására nem számíthat semmiféle küzdelem, avagy törekvés, ha az az állam tekintélye vagy az alkotmány ellen irányúi.« (Derültség jobb felöl.) Ezt az »Egyetértés« mondja. (Derültség jobb felöl.) Ez volt, t. ház, az első és általános impressió a sajtóban. Egy lap — és az igazság érdekében konstatálnom kell — Horváth Gyula t. képviselő ár lapja, mindjárt az első napon objiciálta a »nemzetiség« kifejezést, azt helytelennek tartotta, s következetesen ezt az álláspontot foglalta el ; más tekintetben azonban azokat a rém visszaeséseket és bajokat, a miknek itt kifejezést adtak, ő sem látta. Horváth Gyula: Kőszegen igen! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. ház! Itt nem személyekkel foglalkozunk. Hiszen nem az volt a czélom, hogy velők szemben, a kik véletlenül képviselőtársaim, játszam ki e dolgot, hanem Horánszky Nándor képviselő úr azon argumentátiójával szemben, hogy ily dolgok az első impressió szerint ítéíendők meg. (Derültség a jobboldalon.) Rámutattam, t. ház, hogy mi volt az első hamisítatlan impressió, a melybe még nem vegyült bele a párttaktika. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr bocsásson meg, de én akkor, a midőn ily előzmények után hozták fel ezeket az aggályokat, azt mondhatom csak: ne tréfáljanak! (Derültség, hosszantartó zajos helyeslés, meg'megújuló taps és éljenzés a jobboldalon.) Elnöki Horváth Gyula képviselő úr személyes kérdésben kíván szólani. Horváth Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem a t. ministerelnök úr beszédének a sajtóra vonatkozó tétele indít arra, hogy a t. háztól szót kérjek ; egészen más. Mellesleg megjegyzem, hogy a t. ministerelnök úr méltányos s igazságos volt, midőn felhozta azt, hogy az én főszerkesztésem alatt megjelenő lap a borossebesi királyi nyilatkozat ellen, mely ellen én itt kifogást tettem, kifogást nem tett. Súlyosabb vádak azok, — a t. ministerelnök úr meg fogja engedni, — a mik az 1867-iki kiegyezésre vonatkoznak. Ezek a kőszegi királyi válaszokban foglaltattak, és én felszólalásomban ezek ellen szóltam. Hanem ettől eltekintve, itt a házban múltkori beszédem alkalKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIII. KÖTET. mával egy ő Felsége személyével kapcsolatba hozható nyilatkozat történt általam. (Halljuk! Halljuk !) Erre vonatkozólag, t. képviselőház, miután több oldalról lettem felszólítva arra, hogy magyarázatot adjak, kijelentem, hogy én magyarázatok adásának szükségét egyáltalában nem láttam, és pedig azon okból, a mely okot újból egészen méltányosan, igazságosan s helyesen a t. ministerelnök úr is kifejezett. E szempontból most szükségesnek tartom, hogy minden kétség ez iránt megszűnjék. Nem itt e házban, mert itt a jóakarat megvolt, a melyet kölcsönösen egymással szemben megtagadni nem lehet; itt e házban senki e tekintetben tévedésbe nem ejthető. Mert valamint én e ház minden egyes tagjáról, üljön a háznak bármely oldalán, felteszem azt, hogy az immunitás köpönyege alá nem búvik azért, hogy ő Felsége személye e llen, kit e házban mindnyájan egyformán tisztelünk, merényletet kövessen el, annyi méltányosságot t. képviselőtársaimról is felteszek, hogy engem erre hajlandónak, vagy képesnek nem tartanak. (Általános helyeslés.) Ezt akartam itt konstatálni. Az, hogy félremagyaráznak, félreértenek bizonyos dolgokat, engem arra nem indíthat, hogy világos, tiszta szándékom helyreállítása tekintetében a ház idejét felszólalásommal elfecséreljem, hanem méltóztassanak megengedni, hogy miután a t. ministerelnök úr ugyané beszédében a gentleman felfogásra vonatkozólag tett egy nyilatkozatot, én is határozottan kifejezzem azt, hogy nekem akkor, midőn gentleman eljárásra vonatkozólag nyilatkoztam, egyáltalában nem az volt a czélom, hogy én akár a kormánynak, akár másnak eljárását a gentlemanség megítélése alá hozzam, mert ez sok tekintetben lehetetlenné, tenné a vitát, hanem ÍIZ egy párhuzam volt, hogy bizonyos esetekben az én nézetem szerint a gentleman hogyan jár el, és én ettől a nézettől nem tudok szabadulni. Én a ministerelnök urat nem akarom vádolni, nem is akarom kötelezni egyébre, mint arra, hogy lehetőleg a leghelyesebb és legjobb politikát tűzze ki és folytassa Magyarország számára ; de az tagadhatatlan, hogy akár a tisztesség, akár a gentlemanség szempontjából bizonyos helyzetek megengedhetetlenek. Az, a mit én az egészben kifogásolni akartam, nem a ministerelnök úr gentlemanségére vonatkozik, mert én e házban senkinek gentlemanségét sem szoktam kétségbe vonni, mert az nem is jogosult e házban; hanem csak arra utaltam, hogy ez egy oly helyzetet teremtett, mely raegbirhatatlan e házban és ez országban. Ha oly vádak, mint a minők az ámítás és szédelgés (Élénk helyeslés a baloldalon.) hangoztattatnak, s nem neveztetnek meg azok, a kik ámítanak és 24