Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

186 235. országos ülés 1893. október 10-én, kedden. meddő ígéreteket tesznek, — ezt ma sem tudjuk, — ez nem egyéb, mint a sötétben való pofozko­dás, s hogy ez nem gentlemenség, azt tudom. (Helyeslés a baloldalon.) HentallerLajos.)egyző: Ibrányi Kornél! Ábrányi Kornél: T. ház! (Nagy mj jobb felöl: Nincs joga szólani!) Nem volt szándékom (Halljuk! Halljuk! bal felől.) felszólalni még akkor sem, mikor a t, ministerelnök úr egy ezélzást tett egy lapra, melynek én vagyok a tulajdonosa, mert nem tartom helyesnek, hogy hírlapokban megjelent dolgokat a képviselőház­ban személyes éllel vitassunk meg, (Élénk ellen­mondás jobb felől.) mivel, bocsánatot kérek, nem minden hírlapszerkesztő van abban a helyzet­ben, hogy magát a képviselőházban megvédel­mezhesse. Azt az elvet, hogy hírlapokra való vonatkozások történjenek e házban oly alakban, hogy az bizonyos tekintetben qualifikáló vagy disqualiíikáló éllel bírjon, (Nagy zaj jobb felől.) e házba átvinni nem helyes, ha ugyanakkor a hírlapi ezikk védelmével együtt nem járhat e házban a bizonyítási eljárás kérése. E nélkül a védekezés a hírlapra tartozik, a hírlapban védelmezze magát mindenki minden hírlapi közleményért, de a hírlapi polémiát ne vigye át a képviselőházba; ez az én felfogá som. De történt egy más idézet is, a melyben már a nevedre történt hivatkozás, nevemre, a ki itt képviselő vagyok s ezért már kénytelen vagyok válaszolni S miután nevemre való hivat­kozással történtek idézetek, először is kénytelen vagyok a ministerelnök urat helyreigazítani abban, hogy a Pesti Naplóban a nemzet ?s a nemzetiségekre nézve történt állásfoglalás már az első napon a történt nyilatkozatok után ki volt fejezve. Méltóztassék a t. ministerelnök úrnak utána nézni, és meg fog erről győződni. Azon további idézetekre pedig, melyeket nagy hatással olvasott fel a ministerelnök úr ebben a házban, azon megjegyzésem van, hogy én, t. ház, nsm osztozom a ministerelnök úrnak azon theoriájában, a melyet az előbb a gentle­man szabályokról és elvekről, (Nagy zaj és moz­gás jobb felöl. Felkiáltások: Ez nem is személyes kérdés ! Halljuk ! Halljuk ! bál felöl.) a gentleman szabályokról ebben i házban az előbb elmon­dott. Miután azonban . . . (Nagy mj és mozgás jol'b felől.) — most jön kérem — (Halljuk! Halljuk! bal felől.) A házban olvasott részek akármelyikét a gentleman codex szerint a mi­nisterelnök úrnak csak akkor lett volna joga itt a házban, mint képviselőre rám olvasni, ha én itt ellenkező álláspontot fejeztem volna ki, vagy mondottam volna ki. (Nagy derültség és mozgás jobb felől.) Vagy volt tehát joga engem megnevezni, vagy nem volt. Egy hírlapi ezikk miatt engem a házban csak akkor lehet meg­nevezni, ha e házban más álláspontot foglalok el, mint a mit a hírlapban kifejeztem- de ha én e helyzetben nem vagyok, ha én e házban ellentétben nem állok a hírlapban elfoglalt állás­pontommal, akkor vagy nem szabad engemet megnevezni, (Nagy nyugtalanság, zaj és felkiáltások jobb felől: Dehogy nem!) vagy pedig el kell a rninister úrnak azt viselni, hogy én ezen meg nevezést, visszautasítom. (Helyeslés bal felől. Moz­gás és felkiáltások jobb felöl: Ez új theoria!) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úrnak azt a theoriáját, hogy a hírlapokban foglaltakat én itt szóba nem hozhatom, el nem fogadhatom, (Élénk he­lyeslés jobb felöl.) mertén különösen mint minister­elnök, a ki csak nem polemizálhatok hírlapok­kal, igen sokszor kerülhetek oly helyzetbe, hogy a hírlapokkal szemben a rectificatiot itt tehetem meg, sőt itt is tartozom azt megtenni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Tehát először is nem áll ezen theoria; de másodszor itt a t. képviselő úr személyéről szó sem volt. (Igaz! Ügy van! jobb felöl.) Én nem azt vitattam, hogy a képviselő úr mondta ezt vagy amazt; eszem ágában sem volt ez. (Úgy van! jobb felől.) Nagyon jól tudom, hogy nem maga írja a czikkeket. (Derültség.) Én tehát nem azt vitattam, hogy a képviselő úr ezt vagy amazt mondta, hanem én a hami­sítatlan közvéleményt mutattam be. (Élénk de­rültség, tetszés és taps jobb felől. Nagy zaj balról.) Miklós Gyula : Ez fáj nekik! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Én csak azt mondtam, hogy az első impressio alatt így írtak a lapok. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Nem azt mondtam, hogy a képviselő úr érti így. Csak mikor a t. képviselő úr közbeszólott, hogy micsoda lapok, akkor mondottam, hogy az ő lapja is. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Én tehát sem azt nem vitattam, hogy ő írta azt a czikket, sem őt szóba nem hoztam, hanem mikor directe intézte hozzám a kérdést, mikor maga hozta szóba, akkor mondottam, hogy az ő lapja is. (Hoszan­tartó élénk helyeslés és éljenzés jobb felöl.) Elnök: Gr.Apponyi Albert képviselő urat illeti a zárszó. (Élénk felkiáltások: Holnap! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Ápponyi Albert: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy az előrehaladott idő czímén is kérhetném a zárszó­nak az elhalasztását a holnapi napra; nekem azonban egyáltalán egy ennél messzebb menő kérésem van a t. házhoz, illetőleg a t. elnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy az én fel­irati javaslatom nem csupán a borossebesi vála­szokat illető, hanem a kőszegi nyilatkozatokat tárgyául ismerő kérvényre is vonatkozik, kérem

Next

/
Thumbnails
Contents