Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

176 235. iirszágos ülés 1893. október 10-cn. kedden. más nyelvű, különböző országoknak, hanem leginkább és első sorban a magyar fajnak, a mely elszigetelve áll Európában, fekszik érdekében az, hogy állandó és biztos szövetségesre támaszkodjék. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Én mindezekből csak arra a következtetésre akarok jutni Horváth Gyula képviselő úrral szeműén, hogyha ágy volna is, hogy a monarchia másik államában, Ausztriában, szó sem esnék a dualismus mellett: az talán nem arra indíthatna bennünket, hogy mi se szóljunk a dtialismusról, hanem inkáid) arra, hogy annálinkább és fokozatosabb mérvben emlékezzünk meg mi a dualismus-ról, ha már azon az alapon állunk. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) De nem is úgy áll a dolog, hogy ott szó sem esik a dualismus mellett. A ki a viszonyokkal bőven és alaposan foglalkozik: az igenis találkozhatik ott egyes nemzetiségi tendentiákkal, találkozkatik különálló tartományi velleitásokkfal de olyankomoly politikussal, aki a dualismus alapjára ne helyezkednék, nem fog találkozni. Nemcsak a ma ott előtérben álló politikusok, hanem merném mondani Ausztria, minden politikusa erősen és változatlanul ragaszkodik a dualismushoz. Nem is az egyesek jó vagy rossz indulata képezi a dualismus legtöbb biztosítékát. Azok az idők, a mikor olyan politikát lehetne csinálni, a minőre Beőthy t. képviselő úr utalt, hogy oly összbirodalmat képzeljünk, melyben az egyik fél nagyobb erejével le akarja igázni a másik félt, a mai viszonyok között meg nem újulhatnak. Legyünk tehát azzal tisztában, hogy nem egyesek jóakarata, nem is kizárólag a törvényeinkben nyíVjtott biztosítékok, hanem a megváltozhatatlan európai viszonyok képezik legbiztosabb zálogát a dualismus megmaradásának. (Élénk helyeslés jobbról.) És e megváltozhatlan európai viszonyok, legyenek meggyőződve, ha egyszer elérkeznek azon válóponthoz, a melyben a dualismus fölött a politikai élet gyakorlati mezején kell ítéletet mondaniok, talán más gondolatokat támasztanak önökben is, mint a minőket a dualismusról ma hangoztatnak. (Élénk helyeslés jobbról. Mozgás a szélső baloldalon.) Kötelességemnek tartottam ma ezt meg . jegyezni egyrészt azért, mert ezzel megvilágítottam a helyzetet, másrészt mert nem hagyhatom azon államférfiakat, a kik, ha a magyar állam kötelékén kivül állanak is, de a kikkel sokszoros viszonylatban vagyunk, azíal a váddal illetni, mintha nem teljes őszinteséggel állanának azon az alapon, melyen velem tárgyalnak. (Élénk tetszés jobbról.) A másik vád, a mely felhozatott, hivatali elődeinkre és e pártra vonatkozik. Felhozta a múltkor Horváth Gyula, ma pedig még élesebben Kálmán képviselő úr. Kern akarok azzal az ideával foglalkozni,, hogyha felelősség terheli a pártot, vagy a korábbi kormányokat, e felelősségnek bizonyos tekintetben Horváth Gyula képviselő úr is osztályosa. (Ellenmondások bálról.) Igenis ; mert hisz lehet, hogy ö egyben vagy másban más nézeten volt; azt sem tagadom, hogy például az állami administratio tekintetében az események igazat adtak az ő hét év előtti felszólalásának, de azért ő e politikának mégis osztályosa, mert a consequentiákat nem vonta le belőle. Vajay István: Eléggé röstelli! (Zajos derültség.) Wekerle Sándor minister elnök és pénzügyminister; De nem ezt akarom bizonyítgatni, hanem azt, hogyha történtek mulasztások — szerintem nem történtek — ennek nemcsak a pá rt

f hanem az egész ház minden pártja volt az oka. (Ellenmondás balról. Egy hang: Visszautasítom I) Azt mondja egy képviselő úr, hogy ő azt visszautasítja. Visszautasítani igen könnyű, de ez még nem caparitatio és nem argumentatio I Tessék megvárni bizonyításomat. A magyar nemzeti politika irányára és alapelveire nézve 1868. óta változás nem állt be. 1869-ban az akkor felszólalt egyes nemzetiségi képviselőkkel szemben egész egyhangúsággal, minden pártkülönbség nélkül rakattak le a mai nemzetiségi politika alapelvei. Annyira nem ment, mint ma Kulman képviselő úr; de annyira nem is mernék menni én sem, mert ez nem volna magyar nemzetiségi politika érvényesítése, hanem, ha mindenben megvalósítanők az ő programmját, az igazi magyar nemzetiségi politika veszélyeztetése volna. Hanem voltaképen ezen politika alapelveire és irányára nemcsak a korábbi kormányok, hanem általában az egész ház egyértelcmben volt a legújabb időig. Ezen politikának alapelve és iránya nem változott; a mint a szükség változott, változtak annak eszközei is, és mi is az alapirány és elvek fentartása mellett csak más és több eszközt kívánunk alkalmazni, mint alkalmaztunk eddig. Sok kifogást lehet tenni a korábbi kormányok ellen. (Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Concedalom, t. ház! Talán használhatom ezt a kifejezést, mert a háznak egy tagja sincs, ki nem a jogfolytonosságot, hanem a kormányzati folytonosságot a tisztesség legvégső határáig elődeivel szemben le kívánta volna vonni, mint én, midőn úgy szólva teljesen azonosítom magamat azzal. (Általános élénk helyeslés.) Én használhatom ezt a kifejezést, hogy a volt kormányok ellen sok kifogást lehet tenni, de azt az egy kifogást nem lehet tenn', hogy ezen nem-