Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
285. országos Ülés 1893, zetnek, s különösen a magyar fajnak, a magyar nemzetnek minden valódi érdekét tőlük kítelhetőleg, minden körülmények közt meg nem óvták volna. (Igás! Ügy van! jobb felől. Zajos ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem puszta állítás, rögtön elő fogom adni a bizonyítékot; és a bizonyítékot nem is ettől a t. párttól kérem, hanem a túloldaltól. A bizonyíték abban van, hogy mikor az újabb nemzetiségi izgalmak kezdődtek, akkor ezen kormánynak azt a szemrehányást tették a múlt év utolsó heteiben, hogy ime, felütötte fejét a nemzetiségi izgatás; azelőtt erős kézzel kezelte a kormány, akkor elhallgatott; most gyenge a kormány, nem tudja kezelni, rögtön felütötte a fejét. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a bal- és szélső r baloldalon.) Ha tehát önök azt a kormányt oly erősnek állították — a melyről pedig el merem mondani, hogy kevesebbet tett, mint mi tettünk 10 hónap alatt ezen kérdésben, — s ha annak önök ezt a bizonyítványt kiállították, még sem állhattak a dolgok oly rosszul, mint ma mondják, (Élénk helyeslés jobb felől.) Thaly Kálmán: A magyarság fogy! (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Ha a képviselő úr azt állítja, hojyy fogy a magyarság, nézze meg a legírjabb népszámlálást. Thaly Kálmán : Erőltetett! Rosszul van calculálva! Nem merték belevenni a nemzeti rovatot! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Látja, t. képviselő úr, azok a nemzetiségi izgatók is azt mondják, hogy erőltetett. (Helyeslés jobb felől.) Thaly Kálmán: Igazuk van! (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: De hát, ez az összehasonlítást nem alterálja, mert ha erőltetett most, erőltetett volt korábban is ... . Thaly Kálmán: Az más kérdés ! (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: .... és ha két erőltetett alapon mégis ily nagy haladás mutatkozik, nagy rosszabbodás még sem lehet. (Zajos helyeslés jobb felől) Engedje meg nekem a t. ház, hogy ezen kis intermezzo után, akkor, midőn arról szóltam, hogy talán változnak, kibővülnek, megmásúlnak a kormányzati politika eszközei, először is azt a megjegj^zést tegyem, hogy a kik elégtelennek tartották az általam és t. barátom, a belügyminister úr által felsorolt adatokat, egyet nem vettek figyelembe: hogy én azt mondtam, hogy lehetetlen volna, okszerű sem volna, a kormány eszközeit kimeríteni és azokat mind kiKÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XIII. KÖTET. október 10-én, kedden. J77 tárni; hanem csak illustratioúl egyet-kettőt leszek bátor felemlíteni. A miket akkor mondottam, ma már nem ismétlem, hanem ismétlem talán azokat, miket a belügy minister úr mondott egy vagy más tekintetben azért, mert azok félremagyarázásokra és félreértésre adtak okot. Az első az, hogy a t. barátom, a belügy minister úr azt mondta, hogy ennyi meg annyi oláh ifjú nem nyer elhelyezést. Csak nem méltóztatnak talán azt gondolni, hogy mi most elhelyező intézetté akarunk átalakulni, (Derültség a jobboldalon.) hogy valamennyi intelligentiával biró oláh ifjúnak előre biztosítsuk, hogy el fogjuk őt helyezni'? Annak a kijelentésnek az értelme csak az lehetett, hogy a midőn egyes állások betöltéséről, éspedig nem is annyira kormányi állomásokról volt szó, — mert helyesen olvasta fel a statisztikai adatokat Szederkényi Nándor t. képviselő úr, hogy ott megfelelő számmal, ha nem is épen lélekarányban, de nem nagyon kifogá solható számaránynyal vannak oláh ifjak alkalmazva — tehát ha nem is épen állami alkalmazásról, hanem általában valami foglalkozó állomásról lesz szó, Magyarországon azért, mert valaki oláh, azt onnan kizárnunk nem szabad. (Helyeslés jobb felől.) Ez, és nem más lehetett az értelme annak, a mit a t. belügyminister úr mondott. (Helyeslés jobb felöl) És hogy annak más értelme nem lehetett, annak igazolásául a tételt még ki is kell egészítenem. (Halljuk! Halljuk!) Először is, ha alkalmazzuk őket, feltételül meg fogjuk és meg kell kívánni tőlük, hogy az állam nyelvének tökéletes és teljes birtokában legyenek, (Általános helyeslés.) hogy Magyarországnak nemcsak fennálló törvényeivel, hanem a magyar áílameszmével ágy, a mint azt mi fentartani és valósítani kívánjuk, hogy t, L annak magyar jellege is megóvassék és megvalósíttassék, magukat teljesen azonosítsák. (Általános helyeslés.) Meg kell továbbá kívánni — mert ha kellő számmal nem alkalmaztattak, a mit igenis elismerek, e tekintetben nem csak a magyar társadalom iránt lehetünk elnézéssel, hanem ez egyúttal az ő hibájuk is, — hogy azon elzárkozottságból, mely őket jellemzi, kivetkőzzenek. (Általános helyeslés.) A második eszköz az oláh lelkészek segélyezése. Ismét azt mondom, méltóztassanak elhinni, hogy én mint pénzügyminister első sorban ellenezném, hogy ily ellátási vagy elhelyezési intézetté alakuljunk. Az állam már ma is jelentékeny összegeket fordít ezen segélyezésre. Helyén lesz, t. ház, ezen segélyösszegeket növelni, és 28
