Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
\ ', 4, '235. országos Ülés 189& Ugron és Polónyi t. képviselőtársaimmal együtt a reactio szolgálatában áll. Gr. Apponyi Albert: Ezek az ámítások! Kulman János : Valóban ezen vád nagyon komikus, és ha tekintetbe veszszük azt, hogy épen a kormánypárt az, melynek nincsen annyi bátorsága, hogy a nemzeti aspiratiokat felfelé érvényesítse. Ha tehát a t. minísterelnök úr szükségesnek találta az ámító kifejezést a királyi szavakba felvétetni, azok az általam felhozott körülményekre való tekintettel első sorban a saját pártja hivatalos közlönyeit kellett volna ily megintésben részeltetni; de arra szükség nem forgott fenn, hogy alkotmányos királyunk a hazafias ellenzékre nehezteljen. (Ügy van ! bal felöl.) Elérkezettnek látom az időt arra, hogy véget vessünk az ámítgatásoknak, hogy alkotmányos királyunkat felvilágosítsuk az ellenzék loyalitásáról és a haza, valamint a trónnak jövő biztosítására irányzott politikájáról és ez okból fogadom el a gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam határozati javaslatát, (Élénk helyeslés a balés szélsőbalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván-e még valaki szólni? Hogyha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Következnének még a zárbeszédek. Bartha Miklós képviselő urat illetné meg a zárszó, de nincs jelen, A minísterelnök úr kíván szólni. (Halljuk! 'Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök és pónzÜgyminister: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Legutóbbi felszólalásom óta, nem ugyan szorosan véve a borossebesi kérdésre, hanem egyúttal a kőszegi kérdésre, s azt merem mondani, egész politikai helyzetünkre kitérj eszkedöleg annyi észrevétel tétetett, annyi vád hozatott fel nemcsak ellenem, hanem azon párt ellen, a melynek támogatásában van szerencsém részesülni, hogy kötelességemnek tartom az előttem szólt t. képviselő urak beszédeivel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon természetesen, nem terjeszkedhetem ki az egyes részletekre, hanem csak a főbb kérdésekkel és egyes irányokkal leszek bátor foglalkozni, azért, hogy ne mosódjanak el a főirá nyok sok mellékes kérdésnek érintésével. Mindazáltal felszólalásom, bizonyos tekintetben polemicus jellegű lesz mert egyes oly kérdések hozattak szóba, a melyek magával a főkérdéssel semmi összeköttetésben nem állanak, úgy, hogy azokat egy rendszeres beszéd keretébe, legalább azon eszmemenet keretébe, melyet felállítottam, mostani felszólalásommal belefoglalni nem tudom. Azért vagyok bátor először is Kulman János t. képviselő úr felszólalásával foglalkozni és október 10-én, kedden. jelesül ennek pénzügyi oldalával. (Halljuk f Halljuk!) A t. képviselő úr nemzetiségi kérdést lát abban is, hogy, mint mondja, a nemzetiségi körökben élüknek elégedetlenségét növeli az M t hogy az italmérési adótörvény nem úgy hajtatik végre, mint azt a törvény rendeli, és hogy a mezőgazdasággal foglalkozók nem kapnak adómentes pálinkát. Én úgy emlékszem, hogy abban a törvényben nem a mezőgazdasággal foglalkozókról van szó, hanem szó van a napszámosoknak adandó adómentes pálinkáról. Nevezetesen mindenekelőtt igazolni kell azt, hogy van-e valakinek oly terjedelmű gazdasága, hogy abban annyi napszámost foglalkoztat, hogy ilyen nagyobb mennyiségű adómentes pálinka kedvezményére igényt tarthat. Ebben vau a különbség. Mert mi egyformán alkalmazzuk a mértéket az ország minden vidékére, úgy a magyar vidékekre, mint a nemzetiségek által lakott vidékekre, és ha már crről van szó, úgy épen azon felvidéknek, a melyről a t, képviselő úr említést tett, adtunk nagyobb mennyiségű adómentes pálinkára engedélyt. A másik, a mit felhozott, kissé komikus volt, az t. i. hogy én a bútorokat a fürdőkben megadóztatom. (Felkiáltások balról: A pénzügyigazgatóságók.') Nem tudom, hogy ilyent tettek-e az igazgatóságok, de nem hiszem r hogy bútor-adót találtak volna ki. Legyen meggyőződve a t. képviselő úr, ha ilyen helytelen adózási eljárásnak jövök nyomára, nem fogom bevárni, hogy az illető felek legyenek kénytelenek reclamatío útján érvényesíteni igényeiket; mert a legteljesebb mértékben érvényesíthetik igényeiket már azzal is, hogy harmad és utolsó fokban a független pénzügyi közigazgatási bíróság ítél a dologban. De ha vannak ilyen bajok és bármi módon tudomásomra hozatnak, én okvetlenül intézkedem, hogy a felek ilyen zaklatásnak kitéve ne legyenek. Az én intézkedésemen az a panaszolt eljárás nem alapiíl s valami kiterjedt visszaélés sem lehet, ha egyáltalában fennforog valami panaszra ok. Ellenkezőleg, én a fürdők irányában a legnagyobb méltányossággal jártam el, mert például csak legutóbb is úgy interpretáltam a fürdők adómentességére vonatkozó törvényt, hogy azt nemcsak a szoros értelemben vett bérbevett lakházakra, hanem a fürdőtelepeken levő villákra is kiterjesztettem. A fürdők adómentessége tekintetében tehát nemhogy szigorítás,. hanem igen nagymérvű s a fürdők fejlődését lényegesen elősegítő enyhébb interpretatio lett legújabban életbe léptetve. (Élénk helyeslés jobb felöl.)
