Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

235. országos ülés 1893 inány az igen t. belügytninister úr férfias fel­lépése és nyílt kijelentése kapcsán képes legyen a fenyegető veszélyt elhárítani, mivel az eddigi kormánypárti felszólalásokban épen ezen kényes kérdés gondosan mellőztetett. A mondottakban, azt hiszem, reflectáltam az igen t. belügyminister úr által kilátásba helye­zett lényegesebb eszközökre és még abból is kiderül, hogy az igen t. belügyminister úrnak programmja nem kimerítő, nem kielégítő. De, tisztelt képviselőház, ha azt akarjuk, hogy a baj gyökeresen kiirtassák és a kitűzött czél eléressék, alkalmazásba veendők a rendelke zésünkre álló egyéb eszközök is. Beszédem túí­hosszúra nyúlna, ha ezen eszközökkel behatób­ban foglalkoznék és a kormánynak e tekintet­ben is tanúsított lanyhaságát avagy nevezzük mulasztását hosszasan fejtegetném. Én tehát •csupán ráutalni akarok arra, hogy a gyüleke­zési jog szabályozása az osztályok és tel ékeze­tek között fenforgó érdekellentétek mielőbbi kiegyenlítése, a tanfelügyelet decentralisatioja, a kisdedóvó törvénynek mielőbbi végrehajtása, a gazdasági bajok orvoslása, a vidéki városok fejlődése, melyek a főváros túlságos favoralisá­lása folytán sokat veszítettek jelentőségükből, társadalmi actionak, nemzeti közszellemnek meg­teremtése; mind oly fontos kérdések, melyek kell, hogy a nemzetiségi politika helyes meg­oldásánál figyelembe vétessenek és helyes szel­lemben megoldassannak. (Helyeslés bal felöl. Zaj jobb felől.) Meszlény Lajos: Csendet kérünk. Elnök: Méltóztassanak a szónokot meg­hallgatni. (Helyeslés bal felől.) Kulman János: Áttérek már most be­szédem harmadik és utolsó részére (Halljuk! Halljuk!) és itt akarom a mondottakból, hivat­kozással a borossebesi és kőszegi királyi vá­laszokra, röviden levonni a consequentiákat. Őszintén bevallom, hogy a mikor először hallottam volt a borossebesi királyi választ, ez reám azon benyomást tette, hogy az igen t. ministerelnök úr nem birt előzetes tudomással annak tartalmáról, mert nem tételezhetem fel felőle azt, hogy ő a magyarsággal szemben a király ajkaira adhassa a többször idézett sza­vakat, holott köztudomású, holott épen az volt a magyar nemzetnek legnagyobb bűne, hogy nemzetségi kérdésekben a chauvinismustól nagyon is távol állott. (Élénk helyeslés a bal- és szélsöbal­oldalon.) Nem tételezhetem föl az igen t. minister­elnök úrról, hogy ő oly kevéssé ismeri az általam ecsetelt és a magyar nemzeteket fenye­gető veszélyeket, hogy fel ne használja az első alkalmat arra, hogy a király szavával róvja meg és pedig világosan és a sorok között is október 10-éu, kedden. jyg olvasni nem tudó köznép által megérthető mó­don a nemzetiségi izgatJkat. (Úgy van! bal­fMl.) De miután az igen tisztelt ministerelnök úr ezen királyi szavakért elvállalta a felelős­séget, én is csak egy eshetőséget képzelhetek é-i pedig azt, hogy az igen t. ministerelnök úr a felvetett kérdések iránt n<mi volt kellően tá­jékozva, illetve rosszul volt informálva. És ezen egy tény magában véve eléggé indokolja a jelen vitát, mert kétségbe vonhatatlauúl igazolja, hogy íenforgott annak a szüksége, miszerint, kormány és alkotmányos királyunk is a dolgok valódi állásáról felvilágosíttassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mi a kőszegi királyi választ illeti, az igen t. ministerelnök úr adós maradt a felelet­tel azon hozzá intézett kérdésre, hogy kik azok, a kik a népet ámító jelszavakkal és meddő ígéretekkel befolyásolják? (Úgy van! ba'felől.) Ha az igen t. ministerelnök úr igazságos akar lenni, akkor csakis a saját pártján belől fogja találni ezen áraitokat, a kik különös ezél­zással a nemzeti pártra és annak vezérére ámít­ják a népet. (Úgy van! a baloldalon.) A kormánypárt hivatalos közlönyei kezdet­ben gyanúsították a nemzeti pártnak vezérét azzal, hogy neki ultramontan tendentiái vannak és midőn ő ezen rágalmat, kivált az egyház­politikai kérdésekben tett határozott, szabadelvű kijelentéseivel megezáfolta, megint czélozva bácskai útjára, azzal állottak elő, hogy ő a nem­zetiségekkel kaczérkodik. Már pedig, t. képviselő­naz, a dolog épen megfordítva áll, mert nem ő kaczérkodott derék bácskai németajkú testvé­reinkkei, hanem ezek, miként a szepesi német ajkú választóknak egy nagy része is kaczérko dik ő vele, (Úgy van! bal felöl.) mert e derék németajkú bonpolgárok igen jól tudják, hogy a mindinkább nagyobb mérveket öltő nemzetiségi mozgalmak közepette sokáig nem tarthatják meg nemzetiségi jellegüket. Irtóznak a szláv fajba való beolvadástól esők szinte óhajtanak a magyar fajba beolvadni, mely fajlioz őket évszázados múltjuk köti és melylyel együtt küzdöttek a haza szabadságáért; (Élénk helyeslés és éljenzés a bal­és szélsőbalon.) mert ezen németajkú honpolgárok is látják és érzik a magyar kormánynak a nem­zetiségekkel szemben tanúsított tétlenségét, mu­lasztásait és bíznak a, nemzeti párt vezérében, főleg azért, mivel az ő törekvése a nemzeti köz­szellemnek, a magyarságnak megerősítésére irányúi. Mosr, a midőn a nemzeti párt vezére hazafi­ságának, szabadelvfíségének oly fényes bizonyí­tékát szolgáltatta, a kormánypárthoz közel álló lapok országszerte megint azt kürtölik, hogy Ő

Next

/
Thumbnails
Contents