Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
235. országos ülés 1893 inány az igen t. belügytninister úr férfias fellépése és nyílt kijelentése kapcsán képes legyen a fenyegető veszélyt elhárítani, mivel az eddigi kormánypárti felszólalásokban épen ezen kényes kérdés gondosan mellőztetett. A mondottakban, azt hiszem, reflectáltam az igen t. belügyminister úr által kilátásba helyezett lényegesebb eszközökre és még abból is kiderül, hogy az igen t. belügyminister úrnak programmja nem kimerítő, nem kielégítő. De, tisztelt képviselőház, ha azt akarjuk, hogy a baj gyökeresen kiirtassák és a kitűzött czél eléressék, alkalmazásba veendők a rendelke zésünkre álló egyéb eszközök is. Beszédem túíhosszúra nyúlna, ha ezen eszközökkel behatóbban foglalkoznék és a kormánynak e tekintetben is tanúsított lanyhaságát avagy nevezzük mulasztását hosszasan fejtegetném. Én tehát •csupán ráutalni akarok arra, hogy a gyülekezési jog szabályozása az osztályok és tel ékezetek között fenforgó érdekellentétek mielőbbi kiegyenlítése, a tanfelügyelet decentralisatioja, a kisdedóvó törvénynek mielőbbi végrehajtása, a gazdasági bajok orvoslása, a vidéki városok fejlődése, melyek a főváros túlságos favoralisálása folytán sokat veszítettek jelentőségükből, társadalmi actionak, nemzeti közszellemnek megteremtése; mind oly fontos kérdések, melyek kell, hogy a nemzetiségi politika helyes megoldásánál figyelembe vétessenek és helyes szellemben megoldassannak. (Helyeslés bal felöl. Zaj jobb felől.) Meszlény Lajos: Csendet kérünk. Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. (Helyeslés bal felől.) Kulman János: Áttérek már most beszédem harmadik és utolsó részére (Halljuk! Halljuk!) és itt akarom a mondottakból, hivatkozással a borossebesi és kőszegi királyi válaszokra, röviden levonni a consequentiákat. Őszintén bevallom, hogy a mikor először hallottam volt a borossebesi királyi választ, ez reám azon benyomást tette, hogy az igen t. ministerelnök úr nem birt előzetes tudomással annak tartalmáról, mert nem tételezhetem fel felőle azt, hogy ő a magyarsággal szemben a király ajkaira adhassa a többször idézett szavakat, holott köztudomású, holott épen az volt a magyar nemzetnek legnagyobb bűne, hogy nemzetségi kérdésekben a chauvinismustól nagyon is távol állott. (Élénk helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon.) Nem tételezhetem föl az igen t. ministerelnök úrról, hogy ő oly kevéssé ismeri az általam ecsetelt és a magyar nemzeteket fenyegető veszélyeket, hogy fel ne használja az első alkalmat arra, hogy a király szavával róvja meg és pedig világosan és a sorok között is október 10-éu, kedden. jyg olvasni nem tudó köznép által megérthető módon a nemzetiségi izgatJkat. (Úgy van! balfMl.) De miután az igen tisztelt ministerelnök úr ezen királyi szavakért elvállalta a felelősséget, én is csak egy eshetőséget képzelhetek é-i pedig azt, hogy az igen t. ministerelnök úr a felvetett kérdések iránt n<mi volt kellően tájékozva, illetve rosszul volt informálva. És ezen egy tény magában véve eléggé indokolja a jelen vitát, mert kétségbe vonhatatlauúl igazolja, hogy íenforgott annak a szüksége, miszerint, kormány és alkotmányos királyunk is a dolgok valódi állásáról felvilágosíttassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mi a kőszegi királyi választ illeti, az igen t. ministerelnök úr adós maradt a felelettel azon hozzá intézett kérdésre, hogy kik azok, a kik a népet ámító jelszavakkal és meddő ígéretekkel befolyásolják? (Úgy van! ba'felől.) Ha az igen t. ministerelnök úr igazságos akar lenni, akkor csakis a saját pártján belől fogja találni ezen áraitokat, a kik különös ezélzással a nemzeti pártra és annak vezérére ámítják a népet. (Úgy van! a baloldalon.) A kormánypárt hivatalos közlönyei kezdetben gyanúsították a nemzeti pártnak vezérét azzal, hogy neki ultramontan tendentiái vannak és midőn ő ezen rágalmat, kivált az egyházpolitikai kérdésekben tett határozott, szabadelvű kijelentéseivel megezáfolta, megint czélozva bácskai útjára, azzal állottak elő, hogy ő a nemzetiségekkel kaczérkodik. Már pedig, t. képviselőnaz, a dolog épen megfordítva áll, mert nem ő kaczérkodott derék bácskai németajkú testvéreinkkei, hanem ezek, miként a szepesi német ajkú választóknak egy nagy része is kaczérko dik ő vele, (Úgy van! bal felöl.) mert e derék németajkú bonpolgárok igen jól tudják, hogy a mindinkább nagyobb mérveket öltő nemzetiségi mozgalmak közepette sokáig nem tarthatják meg nemzetiségi jellegüket. Irtóznak a szláv fajba való beolvadástól esők szinte óhajtanak a magyar fajba beolvadni, mely fajlioz őket évszázados múltjuk köti és melylyel együtt küzdöttek a haza szabadságáért; (Élénk helyeslés és éljenzés a balés szélsőbalon.) mert ezen németajkú honpolgárok is látják és érzik a magyar kormánynak a nemzetiségekkel szemben tanúsított tétlenségét, mulasztásait és bíznak a, nemzeti párt vezérében, főleg azért, mivel az ő törekvése a nemzeti közszellemnek, a magyarságnak megerősítésére irányúi. Mosr, a midőn a nemzeti párt vezére hazafiságának, szabadelvfíségének oly fényes bizonyítékát szolgáltatta, a kormánypárthoz közel álló lapok országszerte megint azt kürtölik, hogy Ő