Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

285. orsz4gos Blés 1898. október 10-én, kedden, J Q 7 gokról lemondjon. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr a múlt alkalommal azt mondotta, hogy ne interpretáljunk a beszédbe •olyant, a mit ő nem mondott. Ezt senki sem teszi. Mi levonjuk a konzekventiáját annak, mit mondott, elég hiba, hogy a t. ministerelnök úr nagyokat mond és nem gondolja meg azoknak a végét. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ez így van, és hogy ennek ez a jelentősége, bizonyítja az a fanatikus szenvedély, melylyel a bécsi centralista lapok a kormányt SÍZ ellenzék ellen védelmükbe veszik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az egyik mozzanat. A másik, mi e beszédek hátterét képezi, az, hogy úgy látszik itten a korona tanácsában az a felfogás uralkodik, hogy Magyarország separatistikas és forrongási hajlamokkal van eltelve. Hogy ily gyanú tápláltatik, az iránt kétség sem lehet. Hiszen mindenki beszél erről, még a képviselőházban is felhozatott. 1848-ban valóságos lidércznyomásként nehezedett a nemzet és a fejedelem közti viszonyra, hogy akkor a korona azt hitte, hogy Magyarország forradalmi hajlamokkal van eltelve, pedig ez az ország nem volt forradalmi hajlamú, nem akart semmi mást tenni, minthogy újonnan nyert szabadságát élvezze. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Soha nemzet oly loyalis, oly dinasticus nem volt, mint Magyarország 1848-ban, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és ha csak azzal a magatartással találkozik a korona részéről, a melylyel 1867-ben, Magyarország ma a legboldogabb ország volna és ez a monarchia -egész Európának leghatalmasabb monarchiája volna. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De nem találkozott ezzel. A kormányban nem bíztak, az nem is érintkezhetett a koronával. És ha ma, mikor a kormány a korona bizalmát bírja és azzal folytonosan érintkezik, ily dolgok történhetnek, ez az elképzelhető legnagyobb szegénységi bizonyítványt állítja ki a kormány számára, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert látszik belőle, hogy a kormány nem tudja megmagyarázni a koronának, minő szoros korrelatio létezik a hazafi-érdekek és a dynastia érdekei között, (Élénk helyeslés és tetszés •a bal- és szélső baloldalon.) hogy az az oly sokat bántott ehauvinismus a koronának és dynastiának legerősebb támasza. (Hosszantartó élénk helyesléi és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel befejeztem előadásomat. (Halljuk! Halljuk!) Csak egy rövid történeti reminiscentiát említek fel, a melylyel véglegesen indokolom szavazatomat. 1865-ben történt, hogy igen válságos korszakban, mikor már egy lejárt rendszernek omladványai közt éltünk, Deák Ferencz megemberelte magát és húsvétkor a »Pesti Napló«ban egy czikket írt, a melynek az volt a kiugró pontja, hogy ez ország fejedelmei voltak mindig azok, a kik jóvátették azt, a mit miuistereik elrontottak. Most épeu oly válságos időben élünk, épen oly lejárt kormánynyal és lejárt rendszerrel állunk szemben, (Úgy van! Úgy van! a bal- és <i szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől.) mert ebben a kormányban és rendszerében épen oly kevés politikai értelem és tartalom van, mint az akkor letűnt Schmerling-kormányban. (Úgy oan ! bal felől.) A képviselőház ezen felírat által kifejezésre juttatja azt az eszmét, hogy mindig az ország fejedelmei voltak azok, a kik jóvátették azt, a mit a ministerek elrontottak, természetesen az alkotmány szellemében. Elfogadom gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam és barátom határozati javaslatát. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Öt percznyi szünetet kérünk !) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Folytatjuk a tárgyalást. Perczel Béni jegyző: Tisza István! Tisza István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem volt szándékom és most sem szándékozom a vita érdeméhez szólni, nem pedig azért, mert kevés idővel ezelőtt volt alkalmam azon legfontosabb kérdésről, a mely ez alkalommal is szőnyegen forog, tudniillik a nemzetiségi kérdésről, nyilatkozni. Igaz, hogy más helyen, de miután azon nyilatkozatom, legalább részben, a budapesti hírlapokban is megjelent, fölöslegesnek találom ugyanazokat ismételni, mert sem hozzátenni, sem elvenni valóm azon nyilatkozatomra nincs. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) És nagyon kérem a t. házat, és különösen a t. képviselő urakat, a mennyiben egyáltalában igénytelen nyilatkozataimmal foglalkozni kívánnak, méltóztassanak magát azon beszédet és indítványt figyelemmel átnézni és azt hiszem, azon meggyőződésre fognak jutni, hogy az én általam elmondottak és kevés különbséggel mindazon szónokok nyilatkozatai közt, a kik e kérdéshez itt hozzászóltak, a dolog lénvegére, mondhatom, semmi eltérés nincs. — Es én nagyon kérem a t. képviselő urakat, iparkodjunk ezen kérdést továbbra is oly szempontból felfogni és tárgyalni, hogy ha esetleg merülnek is fel az eljárási módok és eszközökre nézve