Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
168 235. országos Elles lSü2. október 10-éa, kedden. véleménykülönbségek, melyeket meg kell vitatnunk, de ne felejtsük el soha és toljuk előtérbe mindig azokat a nagy elvi szempontokat, a melyekben párkülönbség nélkül egyetértünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen épen a nemzetiségi kérdés nagy elvi szempontjai azok, melyekre nézve tényleg fennállott az egységes nemzeti közvélemény és én igen nagy szerencsétlenségnek tartom, ha ez a jövőben valaha megváltoznék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen e vita is azt a két alapelvet emelte érvényre, a melyek nagyváradi felszólalásomnak és indítványomnak alapelvei voltak, tudniillik iparkodjunk felfedezni és kérlelhetlenűl megbüntetni az izgatókat, de másrészről iparkodjunk megnyerni azokat, a kik nem tartoznak az izga tók közé, és mindig több és több gátat tolni azok közé, a kik híí polgárai az államnak, és az izgatók közé. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a szempont vezette azt a nagyváradi actiot, a melynek én csak egyik igénytelen factora voltam. És méltóztassék megengedni, abban, azt hiszem, igazat fog nekem adni mindenki, a ki az ottani viszonyokat közvetlenül ismeri, hogy ott tényleg bántalmaztattak tettleges kihágások és sértő nyilatkozatok által olyanok is, a kik román ajkúak ugyan, de eddig semmi okot nem szolgáltattak arra, hogy hazafiságukban kételkedjünk. (Úgy van! jobb felől.) És — őszinte örömömre szolgált és szolgál, hogy ez így van, — pártkülönbség nélkül egyetértett a vármegyében mindenki, hogy ezen bántalmazásokkal és sértésekkel szemben elégtételt kell azoknak szolgáltatni és documentálni kell azt, hogy mi az izgatókkal a jóravaló román elemet nem azonosítjuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És hogy ez nem egyéni nézet és nem egy párt, nézete volt, arra nézve legyen szabad az igazság érdekében csak azt az egy tényt konstatálnom, hogy a többek megbízásából csekély személyem által beadott indítvány a nagyon népes közgyűlésen, a hol úgy a románajkúak, mint a magyarság köréből a függetlenségi párt tagjai meglehetős számmal voltak jelen, egyhangúlag fogadtatott el. (Helyeslés.) Ezek után, t. ház, csak egyetlenegy megjegyzéssel tartozom még. (Halljuk! Halljuk!) Beőthy Ákos t. képviselő úr azt mondotta, hogy Bíharmegyében azért türetnek a nemzetiségi üzelmek, hogy a román szavazatok a kormánypárti jelöltek választásánál biztosíttassanak. Beőthy Ákos: Azt mondtam, hogy vizsgálják meg, hogy ezt ne lehessen mondani. Tisza István: Én nem bánom, akárki mondja azt . . . Ugron Gábor: Ott voltam, láttam! Tisza István : . . . hogy Biharban a nem zetiségi üzelmek türetnek; de azzal az egy gyei tartozom Biharmegyének, hogy azt mondjam,, hogy ezen merőben alaptalan és sértő insinuatiot indignálva utasítom vissza. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a bal- és ssélsS baloldalon. Felkiáltások a szélsőbalon: Ez nem czáfolat!) Ugron Gábor: Bocsánatot kérek, nem tudom, hogy az előttem szólott képviselő urnak utolsó kifejezése nekem szólott-e vagy sem ? Elnök: A képviselő úr nincs jogosítva szólani, mert személye érintve nem volt. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Fekiáltások jobb felől .* Nincs joga szólni!) Ugron Gábor: Közbeszóltam! Mert ha nekem szólott, akkor meg kell, hogy mondjam .... Elnök: A képviselő úrnak nincsen joga személyes kérdésben szólani. En kötelességemnek tartom respektálni a felszólalásra való igényt, ha az elmondottak s a szólni kívánó képviselő úr személye között vonatkozást látok. A most elmondott beszédet azonban egyáltalában nem találom Ugron Grábor képviselő úrra vonatkozónak. (Zaj.) Hentaller Lajos jegyző: Kulman János!: Elnök: (Csenget). Méltóztassanak helyöket elfoglalni és csöndben lenni. Kulman János: T. ház! A vita eddigi folyamában kivált a román nemzetiségi kérdés domborodott ki; de ezzel szorosan összefügg a felvidéken tapasztalható pánszlávisticus mozgalom is. S szerintem a kérdés az, vájjon a nemzet, tekintettel az ország többi részeiben [is észlelhető mozgalmakra, joggal várhatta-e, hogy a király ezen az állam integritását s az állam biztonságát veszélyeztető izgatásokat megrója. Elnök: Csendet kérek! (Csenget.) Kulman János: Azért én, mint szintéit nem magyar ajkú szülők fia, s majdnem kizárólag oly német és tót ajkú választók képviselője.,, kikre ama királyi megrovás a felszólalók interpellatioja szerint nem vonatkozhatik, tán nem végzek felesleges munkát, ha e tárgyban felszólalok. (Halljuk!) Mindenekelőtt a lóvagiasságból folyó kötelességet akarok teljesíteni, kijelentve, hogy ha van is a magyar fajnak hibája — pedig van — egy váddal, a túlzó chauvinismus vádjával nem. illethető, (Helyeslés bal felől.) még ha túlzott jelentőséget is tulajdonítunk azon általam is helytelenített nagyváradi zavargásnak. A magyar fajnak egyik főhibája, hogy évtizedeken át saját létét veszélyeztetve, lovagiasságot tanásított a nemzetiségekkel szemben, midőn azokat minden jogban részesítette, a nélkül, hogy más nemzetek példájára a beolvadás jogos föltételét kikötötte, vagy a beolvadást megkísérelte volna. (Igaz! bal felől.) Ha a magyarság csak részben utánozta
