Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

166 235. országos Wés 18»3. ©klóber 10-én, kedden. hogy ha kell, a reformokat létesítse. Tudom én azt, hogy az állam intézményeinek állandósággal is kell birniok, épen úgy, mint a hogy a hajó súly teherrel el van látva, nehogy az a szeleknek és hullámoknak játéka legyen. De a hajó nemcsak súlyteherrel, hanem vitorlával is el van látva, hogy haladni tudjon. (Élénk tetszés bal felül.) Az állami intézményeknek nemcsak szilárdsággal, de rugékonysággal is kell birniok, hogy a fejlődő élet követelményének megfeleljenek. (Úgy van! Úgy van! Tetszés bal felöl.) Mert a fejlődés az emberi élet törvénye és ezzel szembeszállni nem lehet. (Élénk tetszés bal felől.) Vagy kötelesség Ausztria irányában? Hát odáig jutottunk, hogy ha Magyarország akar valamit, Ausztria érdekében azt meg kell tiltani"? A magyar királynak az osztrák császár fenhatósága alatt kell állani? (Tetszés bal felöl.) íme, ide vezetnek ezek a felfogások. Nekem az a nézetem, hogy ezek a felfogások nem ü magyar közjog talaján termettek, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) idegenszerűek, az ancien régime az, a mi megnyilatkozik azokban. Az a a felfogás, a mely a királyi válaszoknak hátterét képezi, röviden így definiálható: a monarchiának igazi politikája a birodalmi szoros kapcsolatnak a politikája; (Úgy van! Úgy van! bal felől-) minden, a mi ezt a kapcsolatot szorossá teszi, helyes politika; minden, a mi ezt lazítja, rossz politika: a koronának úgy kell ezt őriznie, mint egy szent hitbizományt, mint egy szent depositumot. T. ház! E felfogás fölött a történet eseményei napirendre tértek. Mert az a Solferino, az a Königgrätz nemcsak egy nagy csatavesztés, hanem egy politikai és katonai rendszernek megsemmisülése. (Úgy van! Úgy van! bal felöl) A mi annak helyére állott, az a magyar államiság, a minek az a consequentiája, hogy a magyar államiság a birodalomnak legfőbb ereje és minden, a mi ezt az államiságot erősíti, erősíti a monarchiát, minden, a mi ezt az államiságot gyengíti, gyengíti a monarchiát. (Élénk helyeslés bal felől.) Azt mondja a királyi válasz, hogy Magyarország e 25 év alatt azért indult fejlődésnek és gyarapodásnak, mert a kapcsolat, a közjogi alap nem lett megingatva. Nem volt ez sohasem megingatva ; akkor volt megingatva, mikor a magyar alkotmány ellen támadást intéztek. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) De ha ez az ország nem tudott prosperálni, annak oka épen az volt, hogy egy lappangás, láz gyötörte, mert államiságát nem respectálták. És ha 1867. óta jobb viszonyok vannak, azt annak a tudatnak lehet köszönni, mert az ország azt hiszi, hogy alkotmánya és államisága respectáltatni fog. Ennek a magyar I államiságnak eousequentiáit akarjuk mi levonul | de akarjuk levonni a hadseregnél, midőn eseI lekvő valósággá akarjuk tenni, hogy a magyar I hadsereg a közös hadseregnek kiegészítő része. (Helyélés a baloldalon.) De midőn a rról van szó, hogy e konsequentiákat levonjuk, kikkel találkozunk ? Találkozunk Ausztriával, az osztrák államférfiakkal és azoknak a t. kormány és többség híven secundál. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Csak két példát akarok felhozni; az egyik az, a mi a delegatioban az idén történt. Istenben boldogult Bauer hadügyminister, a ki különben nagyon derék, érdemes úri ember volt, azt mondta, hogy a magyar akadémiáról szó sem lehet. A ministerelnök úr ott íílt és nem desavuálta; nem tette azt, a mit Andrássy Grivicsics tábornokkal tett. (Úgy van! Úgy van? bal felől.) A másik az a merénylet, a melyet 1889-bert a véderőtörvény tizennegyedik szakaszával intéztek az ország ellen, hogy az országnak az a joga, hogy a létszámot megállapítsa, contiscáltassék. Ezt azért hozom fel, mert ez a tény felfogásom szerint a legszorosabb összeköttetésbei! | van a t. ministerelnök úrnak egy nyilatkozata! val. Igaz, hogy ezt a nyilatkozatot nem a házl hím tette, de a bizottságban tette és megjelent j nyilvánosan, azt hiszem tehát, hogy jogunk van j reá reflectálni. A kőszegi katonai ünnepélyekről,, j azt mondja a ministerelnök úr: »Kőszegen interj nationalis ünnepély volt külföldi hatalmasságok ! előtt, hol bemutattuk sző sietségünk értékét és ennek egyik legfőbb mozzanatát, a hadsereget Politikailag legalább is okszerű volt ez alkalommal dokumentálni, hogy e hadsereg állandó jelleggel bir.« Mit tesz ez ? Azt, hogy az az igazi politika: ezt állandó jellegű alkotássá tenni, viszont nem az igazi politika, ennek ily jellegét megtámadni. Már most tudjuk mindannyian, hogy vannak Magyarországnak bizonyos különleges jogai, a melyek, — kétséget nem szenved — hogy ha gyakoroltatnak, annak állandóságát bizonyos tekintetben alterálják. Ilyen az újonczok megszavazása, ilyen az az intézkedés, hogy a létszám 10 évről 10 évre állapíttatik meg. Az osztrákok ezért elítélik a dualismust, azt mondják: das ist eine Monarchie auf Kündigung, nem lehet ily monarchiával szövetségre lépni. Ennek következménye tehát az, hogy Magyarország jogai szűnjenek meg. Ha már most a t. minister úr egy ily természetű nyilatkozatot tesz, méltán el lehet azt mondani, hogy ő az osztrák centralisták hajóján evez és azt tartja, helyes politikának, hogy az az ország ezen jo-