Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

164 235. országos ülés 18KÍÍ okl<;ber 10 én, kedden. 1606 iki törvény, mely úgy szerepel törvény­könyvünkben, mint paeificatio Viennensis, mint bécsi békekötés, mely az országban a politikai és vallási szabadságot erősítette meg és a mely békekötésnél többek között mint aláíró egy Apponyi Pál is szerepel, a mely békekötésnek 28-ik §-a azt mondja, hogy azok a régi kötések és frigyek, melyek köztünk és az örökös tar­tományok közt léteznek, megújíttatnak. Magyar­ország rendéi és a cseh rendek ki is állították a frigykötést, mely helyet foglal törvény­könyvünkben. Mutatja ez, t. képviselőház, hogy a mi őseink milyen erős közjogi érzékkel bírtak. Már itt érvényre jut az az elv, hogy nemzet­közi szerződéseknél jogokat szerezni, kötelessé­geket vállalni az országgyűlés beleegyezése nélkül nem lehet, 1723-ban, mikor meg lett kötve a pragma­tica sanetio, az ország rendéi arra kérték ő Felségét, hogy a pragmatica sanctiohoz Ausztria is hozzájáruljon. Ezt III. Károly magyar király nem fogadta el, azt mondván, hogy ő az örökös tartományok absolut ura; a mit ő határoz, az azokat is kötelezi. Jött, t. képviselőház, az 1848. év. 1848-ban — mindenki tudja — márczius 3-án tartott phaenomenalis beszédében, a mely a márcziusi törvényeknek volt alapja, Kossuth L'ijos Ausztria számára is követelte az alkotmányt. 1848-ban, szeptemberben, mikor beütött Jellassieh, a ma­gyar országgyűlés egy küldöttséget menesztett az osztrák országgyűléshez, a mely a követ­kező átiratot vitte oda: (Olvassa): »Értesíti a magyar országgyűlés az osztrák országgyűlést, miszerint a ministeriumot megbízta, hogy azon barátságos kapocs erősítése és a nemzetek közti szives egyetértés szilárdítása tekintetében, mind­azon érdektalálkozásokra nézve, melyek részint a múlt viszonyainál, részint a jövőre biztosítani óhajtott szövetségnél fogva rendezést és ki­egyenlítést kívánnak, az osztrák ministeriummal kölcsönös igazság és méltányosság alapján egyez­kedésbe bocsátkozzék.« A magyar országgyűlés küldöttségét az osztrák reactio, a Reichsratnak két átkozott tagja, Bach és Stadionnak intrigá­lására visszautasította. Mi történt volna, ha ezek egyezkedhettek volna, nem tudom. Én azt hiszem, hogy sok dolognak elejét lehetett volna venni. 1848 október 8-án, mikor megalkottatott a honvédelmi bizottmány, Kossuth Lajos, mint írják, a következőket mondta: (Olvassa): »Vala­mint a kamarillával alkut ez életben nem ismer, úgy az osztrák nép iránt legszívesebb barát­ságot érzett, mint nemzet nemzet irányában, Istennek örök igazsága szerint megnyugtatólag kiegyenlíteni a találkozó érdekeket.« Ez azon magyar nemzet képviselőinek nyilatkozata, mely szavát nem szegte meg soha. És az elnök ki­mondta végzésileg, hogy ki fogják egyenlíteni azon érdekeket, melyek háromszázados viszony­ból származnak. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Ezt a fonalat vette fel Deák Ferencz 1867-ben, és létrehozta a kiegyezést, mely kiegyezés volt Ausztria közt is, mert mint tudjuk, ez a kiegyezéshez hozzájárult. Nekem, t. ház, az a nézetem, (Halljuk! Halljuk!) hogyha ; a nemzet a jövőre nézve is azon a nyomon akar haladni, melyet százados tapasztalat ala­pított meg, a méltányosság szavát ezután is meg fogja hallgatni és ha esetleg azon az 1867-iki transaction változtat, ezt oly módon fogja tenni, hogy Ausztria is a maga részéről hozzájárulhasson. Ezt kívánja nézetem szerint a politikai méltányosság és ildomosság, mert nekünk oly nehéz a helyzetünk, hogy nem lehet ellenségeskedést provokálnunk ott, a hol támogatásra vau szükségünk. Thaly Kálmán: Ki akarja azt? Beőthy Ákos: De, t. ház, ép oly vilá­gosan áll, hogy ez, mint közjogi kötelezettség nem létezik. Hogyha az 1867 : XII. törvény­czikknek jogi charakterét tekintjük, azt találjuk, hogy az törvény és nem beczikkelyezett nem­zetközi szerződés. (Élénk helyeslés a hal- és szélsőbalon.) A nemzetközi szerződéseknek meg­vannak a mi közjogunk szerint a maguk is­mérveik; melyek oly világosak, hogy erre vonat­kozólag ahhoz kétség nem fér. itt van például (Halljuk! Halljuk! bal felől.) az 1868-iki vám- és kereskedelmi szerződés, a mely az első, melyet Ausztriával kötöttünk. Hogy hangzik ennek a bevezetése? (Olvassa:) »Miután a magyar ministerium, ő Felsége többi királyságainak és országainak ministeriuma az általok képviselt országok közt kötendő vám­és kereskedelmi szövetség iránt a javaslatot közös egyetértéssel elkészítették, és miután a javaslat mind az országgyűlés, mind ő Felsége többi királyságai és országai törvényhozása által elfogadtatott, ő csász. kir. apostoli Felsége szentesítésének hozzájárulásával e vám- és j kereskedelmi szerződés az ország törvényei t közé iktattatott.« Tehát. t. képviselőház, e szerződés kötésé­| nek föltétele az, hogy a kormányok kölcsönö­sen megcsinálják az előmunkálatokat és teljes egyetértésre jutnak annak tartalma iránt, azután hogy az mint szerződés beczikkelyeztessék, a hol tehát mindkét állam világosan és határozot­tan kimondja, hogy egymással szerződik, egy­mást egymás irányában megköti, miből követ­kezik, hogy az ilyen szerződést mindkét félnek beleegyezése nélkül megkötni, vagy feloldani nem lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents