Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

100 235. országos Illés 1898. október 10-én, kedden. a t. minister úr egész beszédét nem tartom okos beszédnek, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem veszedelmesnek. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) A t. minister úr programmpontjait sem fogadom el, s mert azokat veszedelmeseknek tartom, csatlakozom t. képviselőtársam Bartha Miklós határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Beőthy Ákos! Beőthy Ákos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy nem fog senki a túlzás vagy nagyítás vádjával illetni, ha azt mondom, hogy e vita, mely pár nap óta folyik, egyike a legfontosabbaknak, a melyek rég idő óta e ház kebelében folytak, mert hiszen alkotmányunk sarkalatos kérdéseiről és tételeiről van szó. (Úgy van! bal felől.) Szóba lett hozva a magyar államnak és a magyar nemzetnek egysége, az Ausztriához való viszony, a fejedelmi praerogativa kérdése. Igen komoly és figyelemreméltó, t. ház, az az incidens, a melynek ötletéből itt a kérdést tárgyaljuk, a mennyiben királyi nyilatkozatokról van szó. Ily viszonyok közt tehát nagy horderővel bír az, hogy mi lesz határozatunk érdemleges conelusioja, és hogy azt müy formába fogjuk önteni ? A t. háznak kegyes engedelmével bátor leszek mindkét részre nézve nézeteimet elmondani. (Halljuk! Halljuk!) A mi a formát illeti, arra nézve mi itt érett megfontolás után abban állapodtunk meg, hogy azt, a mit mondani akarunk, felírat alakjában kell kifejeznünk. A t. ministerelnök úr ezt megtámadta és azt mondta: ^Feliratokkal, t. ház, akkor szokás gazdálkodni, mikor nincs oly alkotmányos közvetítő fórum, felelős kormány, mely a véleményeket a törvényhozás és a fejedelem közt közvetíti; de feliratokhoz akkor folyamodni, midőn az országgyűlés többsége által támogatott felelős kormány van, a mely a közvetítő szerepre hivatva van: ez ellenkezik a parlamentarismus lényegével.« Világosan és határozottan mondja itt a t. ministerelnök úr, hogy feliratokkal operálni ellenkezik a parlamentarismus lényegével. Angliában erről egész máskép gondolkoznak az emberek. Itt van például Erckine May munkája: »A parlamenti eljárás« XVII. fejezet, a mely a korona és a parlament közti tárgyalások formájáról szól: (Olvassa): »Azok a tárgyak, a melyek felíratok tartalmát képezik, oly sokfélék, ho<ry egyenként felsorolni őket nem is lehet. Ide tartoznak a kül- és belpolitikának minden kérdései; azon kérdés, hogy a ministerek bírják-e a parlament bizalmát, egyszóval minden olyan kérdés, mely a kormányzattal és az ország jólétével összefügg.« Tény az, hogy nem tudok rá esetet, a mikor bizalmatlansági szavazat, vagy rosszalási indítvány nem felírat alakjában adatott volna be. Csak egyetlenegyet fogok felemlíteni: ex uno disee omnes,- azt a nagyon híres rosszalási indítványt, melyet í 864-ben a külpolitika rószszálása tárgyában Disraeli adott be. Ennek szövege ez: Indítványozta, miszerint ő felségéhez alázatos felírat küldessék fel, melyben kimondatik, hogy miután ő Felsége kormányának politikája nem volt képes megóvni Dánia integritását, másrészt Anglia tekintélyét és befolyását érzékenyen sújtotta. (Az elnöki széket Perczel Dezső alelnök foglalja el.) Mindez a parlamentaris rendszer lényegéből folyik. Szabatosan nincs megállapítva, mikor van kabinetkérdés, mikor nincs; még az sincs megállapítva, hogy ha a ministerium kisebbségben marad, le kell-e köszönnie ? A korona nevezi ki, a korona bocsátja is el a ministereket; ennek következtében a dolog természetéből foly, hogy a parlament nem viseltetik bizalommal a ministerek iránt, hogy ha nem osztja a kormánynak általános politikáját, a mely nem konkrét alakban, nem törvényjavaslat alakjában fekszik a ház előtt, akkor feliratot intéz a koronához. A mi helyzetünkben ez a dolog természetéből foly. Miben áll e mostani helyzetünk punctum saliense ? Vannak királyi nyilatkozatok, ezek bennünk élénk aggodalmat keltettek; azt találjuk, hogy ő Felsége rosszul van informálva. Informáljuk tehát jobban és kérjük őt, hogy aggodalmainkat oszlassa el. Praejudicium származik ebből a koronára nézve? Bizonyára nem; ez csak azt bizonyítja, hogy a nemzet bizalommal viseltetik iránta. Va«y praejudicium ez a parlamentre nézve ? Ha elfogadtatik, akkor megtörtént, a mit akartunk, ha nem, tiszta lesz a helyzet, tudni fogjuk, mit kell tennünk. A t. ministerelnök úr azt is mondotta, hogy erre nem volt praecedens. Természetes, hogy nem volt, mert más országban sohasem jutott eszébe egy kormánynak a koronának ily képtelenségeket adni ajakára. (Élénk derültség a balés szélsőbalon.) A t. ministerelnök úr tovább ment és aggódva kérdi: igen, de mi lesz akkor, ha ő el megy és az én t. barátom talál odajönni? Legyen nyugodt a t. ministerelnök úr, megleszünk nélküle is, mint a többi providentialis nagy emberek nélkül; a mi pedig t. barátomat illeti, majd tudni fogja, mit csináljon, mert meg van írva; »Wem Gott Amt gibt, dem gibt er aueh. Verstaüd«. (Élénk derültség.) T. ház! Sérelmeseknek tartom ezeket a királyi válaszokat nemcsak tartalmuknál, hanem for-