Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

2S5. országos Illés 1893. október 10-én, kedden. 159 tesz az 1868: XLIV. törvény. A magyar olyan, mint a eivis romanus. Nem ismer tagozatot; nem ismerte azt akkor sem, midőn még a múltban a magyar nemes fejezte ki a magyar nemzetet. Az 1848-iki törvény a régi nemesi jogba emelte fel ez ország összes lakosságát, mely egységes, magyar volt. Nem képzelhető tehát, de nem is szabad feltételezni, hogy akkor, midőn az 1848 iki törvény megnyitotta az alkotmány sánczait s a haza minden polgárára kiterjesztette az akotmány élvezetét, azt akarta volna, hogy a nemzet a kebelében levő fajok szerint tagoltassék közjogilag. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József: 1868-ban tették, mert szükségük volt szavazatokra! (Zaj.) Szederkényi Nándor: íme tehát, t. belügyminister úr, ezek azon nézetek, azon elvek, a melyeket a t. belügyminister úr hangoztatott: Ezek a nézetek, ezek az elvek oly veszedelmesek, hogy már most is tiltakozunk az ellen, hogy azokra később ilyen értelemben hivatkozzanak. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Már most rátérek, t. ház — és ezzel be is fejezem beszédemet — a t. belügyminister úr programmjának positiv részére is. A t. belügyminister úr programmjának négy pontját már megbíráltam. Ezeken kivííl más positiv programmot nem ismerek, mint egy évi kormányzásának bizonyos tényeit. A nyáron két nagy esemény történt. Az egyik a t. belügyminister árnak katonai rendelete a magyar nyelvnek a katonasággal és a katonaság részéről a megyékkel szemben való használatáról szól. Ha e rendeletet megnézem és mérlegelem a t. minister úrnak azon állítását, hogy minden - pártezinezet nélkül, határozott programmot kell követnünk: ki kell jelentenem, hogy mi ezt követni nem fogjuk, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mert hogy pártszinezet nélkül járjunk el, és egy kelepczébe essünk, a mely nemzetünk szerencsétlenségére válnék, ezt nem tehetjük. Majd lesz idő ezen rendelet bővebb megvitatására. Most csak azt konstatálom, hogy nincs magyar ember, ki e rendeletben a minister urat szivből követni hajlandó volna. A másik a t. minister úrnak egy szintén nevezetes ténye és ez a szebeni oláh — nem is tudom megmondani, hogy mi, — népgyűlés vagy országgyűlés, vagy legjobb úgy neveznem, hogy eonventieulum. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ez a t belügyminister úrnak speciális munkája. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Tudjuk, hogyan történt. Az oláhok,|mint ilyenek, tiltakozásra és egyéb dolgokra készültek és erre összehívták saját fajukat; az ottani hatóság azt betiltotta, nagyon helyesen, de a t. belügyminister úr megengedte, nagyon helytelenül. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Természetesen a t. belügyminister úr a szabadéi vüäég mázával vonja, be önmagát és azt mondja, hogy ime, a belitgyministeri kormányzatban oly szabadelvűek, hogy még azt is megengedik, hogy az ország keblében összejöjjenek egyesek, conventiculumot képezzenek és határozatokat hozzanak, hogy mi pedig, a kik itt összejöttünk, ezt a magyar államot meg akarjuk semmisíteni. No, t. belügyminister úr, mutasson nekünk Európa államai közt egy ilyen második példát. Azt láttam, hogy a franczia köztársaság az Orleansokat, a Napóleonokat száműzte az országból, mert ők a republikánus kormányforma megdöntésére törtek, a mi nem érinti a franczia nemzet és a franczia állam integritását; láttam, hogy Boulangert és társait mint semmisítette meg a köztársaság; azt láttam, hogy mint űzik ki Francziaországból mindazt, á ki csak a fennálló kormányformára nézve veszélyes lehet. De azt nem láttam, hogy megengedték volna, hogy ily eonvietulumok létrejöjjenek, a milyen a szebeni volt. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Erre azt mondhatja a t. belügyminister úr, a mint mondták a hírlapok akkor, hogy az erős mer. Nem így áll a dolog; ne verjük a mellünket, hogy erősek vagyunk. Hanem én azt mondom, hogy a gyáva és a gyenge, az nem mer. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) És mitől ijedt meg a t. belügyminister lír, hogy megengedte azt a conventiculumot? Mert azt vagyok bátor jósolni, hogy ezen eonventieulum következményei Magyarország történetében még sokáig- szerepelni fognak. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ilyen volt a balázsfalvi népgyűlés is. (Úgy van ! Úgy van! bal felöl) A szabadelvűséggel nem lehet ezt indokolni, mert nincs állam, mely megtörné azt, hogy ily agitatiot engedjen megindítani a saját földjén, a mely az állam integritásának széttörésére vezetne! Ez a két positiv munka, a melyet a t. ministerelnök úr a nyáron végrehajtott, oly nagy, hogy ha a t. ministerelnök úr évtizedeken keresztül ül abban a székben, nem fog annyi hasznot tenni az országnak, mint a mennyi kárt ez által annak okozott. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ne vegye rossz néven a t. minister úr, hogy itt ily keserű szavakban törünk ki. Megengedem, hogy őt a jóhiszeműség vezérelte, de nem jóhiszeműség vezérelte-e önöket 25 éven át, és most a minister úr mé^ is azt mondja, hogy vallják be, hogy hibáztak és csalódtak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem szabad engednünk, hogy évek múlva ismét előálljanak és azt mondják : valljuk be, hogy csalódtunk. Csalódásnak itt többé helye nincs, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hanem megbíráljuk azt, a mi mondatik. Én ezt megtettem s én