Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-234
138 23 *> o»*Agos ülés 18! elvállalom a felősséget. De épen azért itt a ház előtt vagyok köteles most már, miután a minister úr maga vetette fel, rámutatni az alapra, a a kútfőre, hogy honnan merítettem én, és rámutatni arra, hogy már most ki mistifikál, én-e, s én leplezgetek-e, vagy pedig ez a mistifikálás, ez a leleplezgetés más oldalról történik-e? (Halljuk /) T liáz! A borossebesi királylátogatás után a lehető legrövidebb időre kaptam egy levelet, mely az egész eseményt, úgy a mint később a Magyar Hírlapban le lett írva, leírta. Ez a levél olyan egyéntől származott, kinek egyfelől jóhiszemííriégéhez, másfelől illetékességéhez az én részemről semmi kétség sem fér. Azonban, mert én is oly fontos, komoly dolognak tartottam, mint a t. ministerelnök úr, nem közöltem ;i dolgot, daczára hitelességének, hanem leküldtem a helyszínére egy egyént azzal az utasítással, hogy én azt hiszem, hogy ez a dolognak nagyítása, elferdítése, ennélfogva jár jon a végére. Már most itt, a t. ház előtt nyilatkoztatom ki, hogy arra vonatkozólag, hogy csakugyan merénylet volt, hivatalos jelentés tétetett. Az erre vonatkozó hivatalos táviratokat az illető saját szemeivel látta, és az általam megbízott egyén, akár a ministerelnök úrnak, akár a bíróságnak kész a felvilágosítást megadni, hogy a vasúti vonalon történt merényletről jelentés tétetett, és ez az illetékes egyén — és semmiféle őr — által konstafáltatott. De ez nem volt elég, hanem ez nagyfontosságfi dolog lévén, melyet nem szabad és nem lehet pártszempontból kihasználni, első kötelességemnek ismertem felmenni a belügyministeriumba. A minister úr Kőszegen volt, és ennélfogva azon államtitkár úrhoz mentem, a kihez a rendőri ügyek tartoznak^ b. Jósika Sámuel úrhoz, a kivel minden addig kapott értesítésemet közöltem, valamint azt is, hogy egy egyént küldtem le, hogy a dolog végére járjon, a ki konstatálta, hogy azelőtt 2 — 3 héttel — nem emlékszem a terminusra — a bokszegi román pap oly beszédet tartott, a mely később vallatás tárgyát képezte zsandárok és a szolgabíró kiszállásával. Ez pedig történt azért, mert feljelentés jött, nem a vasúti őrtől, hanem azon községben lakó nem román embertől, hogy ily izgatás és bujtogatás történt. Az általam leküldött egyén beszélt a csendőrökkel, a kik a vallatást végezték, beszélt azon egyénekkel, a kik látták, hogy az egész dolog vizsgálat tárgyát képezte. Az erre vonatkozó részletes táviratokat, a melyekben az általam kiküldött egyén megerősítette, hogy a dolog igaz, elküldtem Jósika báró úr magánlakására, egyszersmind oda izentem.hogy 12 óráig a részletekre vonatkozó távíratok is megérkeznek, és azt is, hogyha ő akár állami, október 9-én hétfőn. akár más fontos tekintetből, akár más informáeziok alapján szükségesnek véli, hogy a dolog ne közöltessék, tessék hozzám izenni, én a legkészségesebben megteszem. Mikor mindezek megtörténtek, és miután az egyik újság is, a másik újság is írt a dologról, akkor — miután nem vagyok és nem voltam abban a helyzetben, hogy annak nevét, a ki az első levelet írta, itt a házban megnevezhessem, nem az én szempontomból, hanem azon szempontból, hogy az illetőt különböző veszélyeknek kitenni nem tartom helyesnek és opportunusnak, — hogy a kérdés megbízhatósága minden kétségen kivűl helyeztessék, megmutattam a levelet Széll Kálmán orsz. képviselő titkos tanácsos úrnak — a kiben, azt hiszem, a minister úr ő excellentiája is megbízik — és azon felül megkértem Horánszky Nándor igen t. barátom és képviselőtársamat és Matuska Péter képviselő urat, hogy tekintettel a levél írójára, konstatálják azt, hogy jogosult, jóhiszemű és korrekt volt-e az eljárás. Ez az egyik megjegyzésem. Másik megjegyzésem az, hogy felemlítettem, hogy a dolgot az államtitkár úrral közöltem és egyáltalában pártszempontból vagy újság szempontjából kihasználni nem akartam. Mindezek daczára a támadások egyre folytak személyek ellen és azt a heczczet láttam ebben felújulni, melyet annak idejében a Szapárykormány ellenem megindított. Lesz alkalmam e vádakra visszatérni. Nem panaszképen mondom mindezt, mert a mint meg tudtam magam védeni eddig, fogom rudni magam megvédeni jövőre is. Ismétlem, egymásután folynak a támadások, ilyen támadások, a milyenek a mostaniak is, a melyeket a t. minister úr is úgy állít a ház elé, mintha azok újság-hirhajhászatból történtek volna; ezt mondja a bokszegi esetről is, és ez szerinte hazafiság szempontjából helytelen eljárás és a békés egyetértés* megzavarása. Ezek a folytonos insinuálások úgy hozatnak föl, hogy nem is keresik azoknak alapját. Ha nekem kedvem volna insintlálni. egész levélhalmazt tudnék felmutatni, a mely levelek a t. minister úr által hazafiság tekintetéből megbírálhatóknak mondott dolgokra vonatkoznak, De bennem van annyi tisztességérzet másokkal szemben is, hogy én a t. minister úr hazafiságát, bárminő adatok, állítások és puszta levelek alapján nem vonom kétségbe. Minő alapon vonhatja az én eljárásom jóhiszeműségét és korrektségét a t. minister úr itt a ház előtt, a mikor hivatkozom azokra az egyénekre, a kiknek azt a levelet megmutattam, s a melyből konstatálható, hogy eljárásom jóhiszemű volt, tehát nem volt irányítva sem a minister úr, sem mások
