Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-234

234. országos ülés 1893. október 9-én, hétfőn. 137 Kétséget nem szenved, hogy ebben a válaszban magának az alkotmányjognak olyan megtámadása van, a melyet merényletnek lehet elnevezni, (Igás I Úgy van! a szélsőbalon.) Ezért valaki felelős. Ha kormány azzal akarja magát menteni, hogy nem ő, hanem más valaki szerkesztette a válaszokat: ám akkor tessék bevallani azt is, hogy nem bír azzal a kellő erélylyel, a melylyel egy magyar kormány kell, hogy bírjon, különösen a mi kritikus helyzetünkben; vagy pedig vállalja el a felelősséget és mondja meg: igenis én magam is arra törekszem, hogy itt oly állapot legyen, hogy kizárólag a mi pártunk lehessen a kormányon. Tessék ezt kimondani; tessék ennek alapján a választásokat elrendelni, ós meg fogjuk látni, hogy a magyar nemzet erre mit fog fejelni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal felölj Én ezek alapján teljes készséggel fogok szavazatommal járulni oly határozati javaslathoz, mely a legkeményebb rosszálást fejezi ki a kormány eljárása felett. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal felöl.) Elnök: A földun'velésügyi minister úr kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk.) Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! ísem szándékoztam felszólalni, nem is szándékom Horváth Gyula képviselő úrnak beszédével behatóan foglalkozni, hanem egy személyemre vonatkozó állítását, a mely a valósággal ellenkezik, az ügy érdekében kötelességemnek tartom megczáfolni. (Halljuk!) Sajnálom, hogy nem voltam akkor jelen az ülésen. Beszédéből azt olvastam (olvassa): »A mikor a fenyegetés már odáig ment, hogy a földmívelésügyi minister úr — sajnálom, hogy nincs jelen — tavaly kénytelen volt Bethlenről beszaladni Kolozsvárra, nehogy a lázadó románok agyonverjék. Sie!« T. ház! Meg fogják engedni, hogy felvilágosítással szolgáljak. (Halljuk!) Az tény, hogy tavaly nyáron több, élénk fantasiával biró egyén azzal a hírrel lepett meg, hogy kertemben gyanús alakok settengenek, (BerüVség. Halljuk! Halljuk!) és ebből következtetni lehet azt, hogy zendülés készül, Jóakarólag figyelmeztettek, hogy óvakodjam. Én igyekeztem az illetőket megnyugtatni. Az alakok nemsokára előálltak. És mi volt az egész? Egy szomszéd községből egy deputatio, (Élénk derültség.) kik azért kerestek fel, hogy egy görög-kath. templomot akarnak építeni és kértek, hogy a telek kiegészítéséül egy beszögellő zsellértelkemet nekik eladjam. Én azt nem adtam el, hanem ajándékba adtam ezen ragaszkodó, becsületes embereknek és azt mondtam, hogy addig, a míg hazafiasán és becsületesen viselitek magatokat, mindig támogatásban foglak részesíteni. EÉPVH. NAPLÓ 1892—97

.XIII. KÖTET. T. ház! Ha már ezen jelentéktelen esemény a ház elé kerül, azt hiszem, hogy ebből kivonhatom a következtetést, és ez szerintem az, hogy helyes, ha a magyar birtokos a néppel méltányosan és jóakaratúlag bánik, (Általános helyeslés.) mert ez által kihúzhatja a fullánkját a nemzetiségi izgatásoknak. Ha ellenben a magyar közvéleményt állandóan izgatjuk és rémítgetjük oly hírekkel, mint pl. ez, mint pl. a bokszegi eset és sok más, akkor azt mondom, nem jó szolgálatot teszünk az ügynek, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) nem is oly módon járunk el, a mint a magyar jellemnek megfelel; mert a magyarnak az igazság, méltányosság és az erély van eharacterében. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Az ily rémhírek terjesztése nem fér meg ezzel. De még taktikailag sem helyeselhető, mert hisz az elkeseredés előidézése, a mire semmi sem vezet annyira, mint az alaptalan vádaskodás, nem a mi kenyerünk; az elkeseredés előidézése az oláh túlzóknak mestersége, a kik a népet izgalomba akarják hozni. Ellenben sokkal helyesebb, ha igazságosak, méltányosak vagyunk, mert csak akkor lehetünk az adott perczben erélyesek. (Úgy van ! Úgy van!) Ezeket tartottam szükségesnek elmoodani. (Élénk tetszés.) Hentaller Lajos jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! A házszabályokra támaszkodva, részint szavaim értelmének helyreigazítása, részint pedig személyes kérdésben kérek a t. háztól szót. (Halljuk! Halljuk!) Elsőben a minister űr hivatkozott arra, hogy mi volt annak a hirnek az alapja, hogy gyanús alakok mutatkoztak a kertjében. A minister úr tudhatja, ha akarja, hogy ez a hír az én lapomban nem is állott. Állt több lapban, erdélyi lapokban ; felizgatta a kedélyeket és a minister úr, a ki akkora súlyt fektet a kedélyek megnyugtatására, hagyta a dolgot egy egész esztendeig, és itt egy esztendő múlva egyszerre elmondja, hogy hisz az egész tréfa volt. Már kérem, ha a minister úr csakugyan komolyan akarja a megnyugtatást, — nem hogy velem polemizáljon, — jó lett volna a közvéleményt akkor megnyugtatni, és nem most, annyi idő múlva. (Helyeslés a baloldalon.) A másik, a mire a minister úr hivatkozott, már egyenesen személyes kérdésem nekem. A minister úr hivatkozott arra, hogy a bokszegi dologra vonatkozólag oly hirek terjesztettek, melyek izgalmat keltettek itt és ott, köztünk és mások közt, és ez rossz szolgálat a hazának. Hát, t. ház, állhat sok abban a lapban, melynek főszerkesztője vagyok, a miért természetesen elvállalom a felelősséget, de a mibe nem én magam folytam be. De ebbe a dologba én magam folytam be, tehát minden irányban 18