Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-234

136 234. országos Biés 1698. október 9-én, héttőn. is, múltkori beszédében, melyben azt mondotta, hogy ő a válaszokat, előzőleg látta, és azokhoz hozzájárult. Ebből világosan kiderül annyi, hogy a ministerek nem szerkesztették, hanem szerkesztette más valaki. Azt tehát mégis kutatói kell, hogy kik azok, a kik a magyar korona nevében válaszolnak? Mert hiszen azok a válaszok a nemzetnek szóltak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Valahányszor mi, ezen az oldalon, a magyar királyi udvartartás létesítéséről szólottuk, mindannyiszor kijelentettük, hogy nem arra a külső fényre helyezzük a fősúlyt, a mely külső fény az udvartartással együtt jár, hanem helyezzük arra, hogy a magyar király Magyarországon magyarokkal legyen körülvéve; hogy a magyar érzelmi világba belehasson, magát azzal azonosítsa és ne merítsen sugalmat idegen és gyakran olyas emberektől, kik a magyar nemzetnek titokban vagy nyíltan ellenségei. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr határozottan azt feleli nekünk, hogy legyünk megnyugtatva; a magyar király bárhol tartózkodik, csakis a magyar tanácsosoknak a tanácsát követi. Hát itt be van bizonyítva az ellenkező, mert a válaszokat magyar tanácsosok nem sugalmazták. Ezt félig-meddig bevallotta maga a t. ministerelnök úr is, midőn kijelentette, hogy ő azokhoz hozzájárult. Azt tehát, t. ház, tudnunk kell, kik azok, a kik a magyar tanácsosokon kivííl ilyen fontos közjogi ténykedésbe belementek? Maga az a körülmény, hogy a t. ministerelnök úr hozzájárult, elég súlyos; elég súlyos dolog, hogy a ministerelnök úr rögtön észre nem . vette. Vagy nem volt meg benne, — a mit nem szeretek elhinni, — a kellő bátorság megmondani ő Felségének, hogy ezt magyar minister nem hagyhatja jóvá, nem csak a magyar alkotmány, hanem a magyar korona iránti tiszteletből sem, mert nem szabad a magyar koronát (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) kortesfegyvérré degradálni. Pedig ez történt. Egyébiránt akármikép történt is a dolog, habár meglehet, hogy a t. ministerelnök úr bővebb felvilágosítást fog adni, egy tényt mégis konstatálok, és ez az, hogy azt a ezélt, a melyet akár önök, akár pedig azok, a kik ezt a bámulatosan különös választ fogalmazták, maguk elé tűztek, elérni nem fogják. (Úgy van! a szélsőbal felől) Egy czélt azonban elértek, ós ennek én örvendek legjobban, és ez az: hogy a függetlenségi zászló körüli tényezők újból tömörültek, (Élénk éljenzés a szélsőbalon.) és fokozottabb erővel fogunk küzdeni azon programm mellett, mely az önökével ellenkezik, de melyről reménylem, a történelem be fogja bizonyítani, hogy nem ellenkezik a magyar koronának sem érdekeivel sem tetteivel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Önök tehát bátran megkímélhették volna ő Felségét a királyt attól a nem nagyon dicső feladattól, hogy a törvényhatóságokat hívja fel kortesszolgálatra s különösen arra, hogy a népet óvják meg az ámítói jelszavaktól és meddő ígéretektől. Legyen meggyőződve a t. kormány, hogy ezt a kötelességet mi igen becsületesen fogjuk teljesíteni, (Élénk tetszés a szélsőbal felől.) országszerte meg fogjuk óvni a népet az ámítói jelszavaktól s meddő ígéretektől, (Élénk helyeslés a szélsőbal felől.) s meg fogjuk magyarázni a népnek, (Halljuk! Halljuk!) hogy ámítói jelszó például az, mikor felczifrázzák Magyarország fővárosát a székváros czímével, de ott azután megáldanak s ebben a fővárosban azután nem székel senki; (Élénk tetszés a szélsőbal felől.) szemfényvesztés és ámítás az, mikor a kormánypárti lapok azt hirdetik s e czíin alatt írnak czikket: »A német császár Budapesten«, és végre nem tudni miként, miként nem, sikerült azoknak a köröknek, melyek a magyar kormányon kivííl működnek, ezt elhallgattatni annyira, hogy azután, mikor már positive tudva volt, hogy Magyarország fővárosa nem fogja üdvözölhetni a német császárt, a magyar kormánypárti lapok azt írták, hogy ilyesmi még csak tervben sem volt s elfelejtették, hogy vezérczikkeket írtak erről s magasztalták a kormányt. (Élénk tetszés a szélsőbal felöl.) Ámítói jelszó az, mikor több oldalról minket figyelmeztetnek folyton a parlamentarismus tiszteletben tartására (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) akkor, mikor önök a korona tekintélyét használják fel arra, hogy a parlamentarismus alapját megingassák. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal felöl.) Ámítói jelszó a dualismus, a melyet önök folyton hangoztatnak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal felől) Ez az önök dualismusa számtalanszor eszembe juttatja azt az illustratiot, a mely Petőfi egyik legújabb kiadásában azon gyönyörű költeményéhez: »Megy a juhász aszamáron«, van téve; (Derültség a szélsőbal felől.) valahányszor erre a képre nézek, eszembe jut a magyar-osztrák dualismus: az egyik rajta ül azon a türelmes állaton, kezében tartja a nagy botot, koronkint egy nagyot is üt rajta s a másik a magyar nemzet. (Élénk tetszés a szélsőbal felől.) Ez az önök dualismusa. Ezenkívül lesz még számtalan más dolog is, a melyre a nép előtt rá fogunk mutatni. Ezt a szolgálatot tehát mi fogjuk teljesíteni, s így nem volt szükséges arra a törvényhatóságokat felhívni, hacsak ezzel a kormány nem akarta már előre jelezni azt, hogy tulajdonképen mi lesz a hivatása az állami administrationak, (Derültség a szélsőbalon.) mert az administration kívül ily feladatot is tűznek elébe.