Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-208

1% *W. wssÉgw fiiés 18**. Aprtllf 88-án, festek**. Á közoktatásügyi minister ár jelzetté bevezető bestédében azon módosítványt, mely a javaslat részletes tárgyalása alkalmával be fog nyújtatni; e szerint az állami kormányra nézve lehetővé tétessék a tanítói fizetéseknek 400 forintra való kiegészítése czéljából a felekezeti iskolafentartók segélyezése. Eme módosítás magyarázataképen meg kell jegyeznem, hogy habár fentartjuk szükségességét annak, hogy a kötelező minimum 300 forintban állapíttassák meg, el nem zárkózhatunk annak elismerése elől, hogy ez a 300 forintos minimum valóban ma már csak az alapot képezheti, a mely alapról kiindulva mindenütt meg kell indulni a törekvésnek a fizetések feljebb emelésére ; (Altalános helyeslés.) úgy, hogy ma-holnap a 300 forintos fizetés valóban csak kivétel legyen, a rendes állapot pedig az ennél nagyobb fizetés. Ámde ezen törekvés megvalósítása csak úgy lehetséges, ha az állam segélyezőleg közbe lép. Epén ezért, habár ezt a javaslat eredeti szövege nem zárta ki, ennek világos kimondása a javaslatban nézetein szerint szükséges. (Helyeslés jobb felöl.) Ezen jelzett módosítványnak értékére és hatására nézve a felszólalt t. képviselő uraknak véleményei meglehetősen eltértek egymástól. Az egyik képviselő úr azt mondotta, hogy az egyértelmű a kötelező 400 forintos minimummal, mert előre látható, hogy minden felekezeti iskolafen tartó kívánni fogja a 400 forintra való kiegészítést, tehát azt az államnak mindenesetre meg kell adni. Mások épen ennek ellenkezőjét jósolták, hogy t. i. nem fogják mindnyájan kívánni a 400 forintra való kiegészítést, de kívánni fogják azok, a melyek állami szempontból amúgy is megbízhatók, ellenben azok, a melyek állami szempontból megbízhatatlanok, sőt veszélyesek, vonakodni fognak annak igénybevételétől, hogy meneküljenek az állami felügyelet alól. (Felkiáltások a szélsőbalon: Ugy is lesz!) Nézetem szerint mindkét felfogás téves. A mi az elsőt illeti, nagy különbség van a 400 forintos mini mumnak kötelező kimondása és a között, a mi a módosítványban tervezve van; mert ha facultative mondatik ki a 400 forintra való kiegészítés, akkor az állam utóvégre is csík annyira köteles ezen kiegészítő segélyeket megadni, a mennyire az illető budget dotatioból telik. Ezen budget-dotatiot pedig ezen törvényhozás fogja évről-évre megszabni, és így a törvényhozásnak magának ksz kezében és hatalmában az, hogy úgyszólván évről-évre szabályozza, mily közben és mily mértékben bajtassétc végre a fizetéseknek 400 forintra való kiegészítése? De nemcsak a pénzügyi kihatás szempontjából, hanem lényeges különbség van morális szempontból a kettő között, ha kötelezöleg mondjuk ki a felekezetekre nézve, hogy tartoznak a fizetést 400 forintra kiegészíteni, és ha ezt nem birják, államisegélyt kell igénybe venniök, és a között, ha azt mondjuk, jó, ha felemelitek a fizetést 400 forintra, a mennyiben nem bírjátok, folyamodjatok állami segélyért, de ezért folyamodni kötelezve nem vagytok. (Ugy van! jobb felől.) A mi a másik ellenvetést illeti, ez azokra a bizonyos államveszélyes iskolákra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Készséggel eismerem, hogy nálunk vannak népiskolák, amelyekre nézve állami szempontból kívánatos volna az állam fokozottabb mérvű befolyásának kiterjesztése. Ámde á tényleges helyzet az, hogy épen ezeknek a népiskoláknak legnagyobb része anyagi viszonyaiknál fogva már a 300 forintos minimum és a korpótlék révén belé fog kerülni az állami befolyás körébe. E tekintetben tehát az aggály teljesen alaptalan; (Ügy van! jobb felöl.) azonkívül pedig azt hiszem, ha a fizetéseknek 400 forintra való felemelése egyszer általánosabb rendszabály jellegét fogja magára ölteni, akkor ezen makacskodó iskolák sem fogják m igukat többé ezen rendszabály alól kivonhatni. (Úgy van! jobb felöl.) Nem fogják pedig kivonhatni azért, mert egyrészt az általános coneurrentia nyomása, másrészt a tanítók létérdekének nyomása alatt is fognak állani és ezen kettős pressió hatása alatt kénytelenek lesznek a nekik megadott és felajánlott segítség módját igénybe venni, még az esetben is, ha az állam iránti féltékenységük őket talán az ellenkezőre indítaná. (Úgj van! jobb felöl.) Ezekben óhajtottam egyelőre nézeteimet elmondani; lesz még talán módom a részletek alkalmával egyik-másik kérdésre reflektálni. (Helyeslés jobb felöl.) Én, tehát azt hiszem, t. ház, hogy ezen javaslat elegendő módot és eszkö/.t nyújt arra, hogy a néptanítóknak valóban sanyarú helyzetén javítsunk; (Úgy van! jobb felöl.) jelentékeny javítást foglalt magában a jelen állapothoz képest már az ereden javaslat is, és még jelentékenyebb lesz ezen javítás azon módosítások által, a melyeket a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr az általános vita folyamán kilátásba helyezett. (Úgy van! jobb felöl.) Nagy előnyét fogja képezni azonkívül ezen javaslatnak további kihatásában a népiskolák színvonalának általános emelkedése, és megbecsülendő hatását fogja képezni az, hogy az állam közvetlen befolyása az állameszme érdekében, a népiskoláknak nagy körére és nagy számára teljes mértékben érvényesülni fog. (Úgy van! jobb felöl.) Minthogy, tehát a javaslat mindezeket az előnyöket nyújtja, ég — ismétlem — a hallott