Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-208
108. országos ülés 1898. április 28.&H, pénteken. 1í segélylyel tartassanak fenn, mert az állami segélyezés különben is csak ott következik be, a hol a felekezet a maga erejét már megfeszítette és kimerítette, az pedig valószi nőtlen, hogy a felekezet teljesen fölösleges iskola érdekében feszítse meg erejét (Helyeslés jobb felől.) Tudom és elismerem, hogy ma a felekezeti népiskola néhol csak azért tartatik fenn, mert annak áll leginkább módjában az állami befolyás elől elzárkózni, jobban mint a községieknek. De most ez épen azért van így, mert a felekezeti népiskola az állami befolyás elől elzáratik; ha azonban a felekezeti népiskola rá fog szorulni az állam segélyezésére, és az megadatván, az államsegély révén arra az állami befolyás is kiterjesztetik: akkor többé a felekezetnek, csak azért, hogy felekezeti iskolája legyen, egyáltalán nem áll érdekében az olyan iskola fentartása. Azt hiszem tehát, ha ily helyen az állam azt mondja majd a felekezeteknek: minek erőlködtök, én itt az államiskolát látom helyénvalónak, hajlandó vagyok nektek iskolát állítani és annak terheit magamra veszem: a felekezetek ezt meg nem fogják akadályozni. (Ellenmondás a szélső haloldalon. Helyeslés jobb felöl.) Nem osztozhatom tehát abban a nézetben sem, mintha e javaslat az állami népiskola szempontjából visszaesés volna. Ha merőben a névhez, a formához ragaszkodunk, talán lehet szó visszaesésről, a menynyiben jövőre esetleg ritkábban lesz szükség állami iskola létesítésére, és az állam inkább a felekezeti iskolákat fogja segélyezni. De ha a lényeget tekintjük, t. i. hogy minél több oly iskola legyen melybe az állam bevihesse a maga szellemét: akkor e javaslat mindenesetre csak haladás és vívmány, még pedig nagy haladás és nagy vívmány; (Úgy van! jobb felöl.) mert ez által a felezeti iskoláknak is igen nagy része kényszerítve lesz az állameszme szolgálatába lépni. És végre is, t. ház, mit használ az, ha az állam, mindenütt, a hol az iskolaügy rossz lábon áll, felállíthat ugyan állami iskolát, de nem akadályozhatja meg, hogy a mellett ott ne tengődjék egy rosszul dotált és rossziíl vezetett felekezeti iskola? (Tetszés jobb felől.) Ép e körülmények felismerése vezette talán a szónokok egynémelyikét arra, bogy gyökeres remediumúl az egész népnevelési ügy államosítását ajánlják. Megvallom, hogy én ezt az eszmét viszonyaink között túlhajtottnak tartom. Elismerem, hogy nekünk az állam jogait az iskolaügy és kivált a népiskolaügy terén tovább kell kiterjesz tenünk, és hogy e szempontból az 1868 : XXXVIII. tcz. revisiot fog igényelni, (Helyeslés bal felöl.) de, t. ház, ne hitegessük magunkat azzal, hogy a magyar állam a felekezetek érdeklődését és áldozatkészségét az iskola, és főleg a népiskola terén ez idő szerint nélkülözhetné. (Helyeslés.) Pedig, ha kénytelenek vagyunk azt igénybe venni, jogokat is kell adnunk a felekezeteknek, mert senkinek sem lesz kedve terheket viselni jogok nélkül. (Úgy van! Úgy van!) Hogy egyébiránt a teljes államosítás ez oldalon (az ellenzékre mutatva) mekkora támogatásra számíthatna, azt az itt hallott nyilatkozatok között levő ellentétek is illusztrálják. Nem is hivatkozom Thaly Kálmán képviselő úrra, a ki ez eszmét határozottan perhorreskálja, hanem az egy párton levő képviselők közül is, míg Kovács Albert és Bánó József t. képviselő urak az államosítás mellett vannak, Hock János t. képviselő úr már óvatossabban nyilatkozott. 0 nem akarta elismerni, hogy a nemzeti iskolának szükségkép állami iskolának kell lennie, h?nem mindenekfelett jó iskolát kívánt, és helytelenítette a 70-es éveknek azt az állítólagos törekvését, hogy a felekezetek kezéből a népnevelési ügy kivétessék. De sajátságos, hogy mig a népiskolai ügy teljes államosításának aligha volna itt sok hive, ha a kérdés a maga komolyságában állana előttünk: addig a képviselő urak mind kívánják a fizetéseknek kötelezőleg államsegélylyel 400 forintra felemelését. (Egy hang a szélső baloldalon: 6o0 forint?^!) E tekintetben bátor leszek egynéhány tájékoztató számadattal is szolgálni. (Halljuk! Halljuk !) Természetes, hogy ezen számadatok csak megközelítők, mert most nem tudhatjuk azt, hogy a tanítói fizetések feljavítására a felekezetek a maguk erejéből mennyit fognak áldozni jövőben. De feltéve, hogy az iskolafentartók a tanítói fizetések javítására sehol sem adnak többet, mint a mennyi jelenleg van, ezt véve a számítás alapjául, a dolog úgy áll, hogy 300 forint fizetési minimum és 30 forint — számra nézve hét — korpótlék mellett s az állami segélynek erre kötelezőleg leendő kiterjesztése esetében a felekezeti néptanítói állomáállomásoknak — mert tanítói állomásokra van az egész számítás bazirozva — 52°/o-a kerülne állami befolyás alá; ellenben, hogyha 4ü0 forintra emeljük a minimumot s ennek megfelelőieg 40 forintra a korpótlékot, akkor az állami befolyás alá kerülő néptanítói állomások száma az Összes állomások számának 78°/o-ára emelkednék, ez tehát valóban majdnem egyértelmű volna a népiskolaügy államosításával. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen azért nagyon csodálom, hogy Hock János képviselő úr, ki helytelenítette a felekezeti népiskolák államosítására irányuló tendentiákát, ezen 400 forint általánosan kötelező minimum kimondását mégis kívánt* és sürgette.
