Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-208

66 iög. orsságös ülés 18*. április S8.áu, péntekeis. de azt hiszem, hogy mint a jövőben esetleg megfontolás alá vehető eszmét ajánlhatom a t. közoktatásügyi kormány figyelmébe. Az 500 frtos minimum mellett még a néptanítók erkölcsi érzetének emelése, s hivatásuk fontosságának külső anyagi kifejezésre juttatása is egy erős érv, mert az mégis csak lealázó állapot, hogy a néptanítók fizetési minimuma még a legalsóbb fokon lévő államtisztviselők minimumát sem éri el, a kiknek pedig sokszor nincs annyi qualificatiojuk, mint a néptanítóknak, hanem egy vonalon vannak a hivatalszolgákkal. (Igaz! TJqy van! a bal- és szélsőbalon.) Es ha daczára annak, hogy így vagyok meggyőződve, még sem szándékozom indítványba hozni az 500 frtos minimumnak ezúttal való megállapítását: úgy ennek oka tisztán és egyedül abban rejlik, — mondhatom, bogy fájó szívvel mellőzöm ezen indítvány meg tételét,— mert nem óhajtom a szavazatokat szétforgácsolni, mert azt reméli m, hogy azon minimum, melyet a nemzeti párt részéről indítványozni fogunk, a 400 frtos minimum, sokkal biztosabban lesz keresztülvihető akkor, ha minden párt részéről azok, a kik a törvényjavaslatban kontemplált minimumot elégtelennek tartják, e körűi csoportosulnak. Akkor legalább azt biztosítva láthatjuk. Én azt tartom, hogy inkább elégedjünk meg ma egy verébbe], mint holnap egy túzokkal, ha az a veréb ma megkapható. És, t. ház, minthogy a t. többség mai hangulatában az 500 frtos minimumot kereszttilvihetetlennek tartom, a 400 forintra azonban némi remény táplálható, ennek a biztosítása szempontjából czélravezetőbbnek tartom e mellett foglalni állást, mert ha a 400 forintos minimumot elértük, mégis egy lényeges lépés tétetik előre, és nem lehetetlen, hogy a közel jövőben az 1868 : XXXVIII. tez. már úgy is elodázhatatlan revisioja alkalmával. — mert a népoktatás ügyét az egész vonalon revideálni kell, sőt t. képviselőtársam Bánó József ezt czélzó határozati javaslatához a költségvetés tárgyalása alkalmával a t. kultuszminister úr is hozzájárult, és azt a t. ház már el is fogadta, — azt hiszem, az 500 frtos minimumot is el fogjuk érni, sőt talán a nem messze eső jövőben még a 600 frtot is. Holott ha most a 300 frtos minimum iktattatik törvénybe, erős meggyőződésem szerint alig lesz rá kilátás, hogy még a 400 frtos minimumot is egyhamar elérhessük, az pedig, hogy az 500, vagy 600 frtos minimum éressék el, emberileg talán be sem látható határ időn túl fogna feküdni. Ez az ok, t. képviselőház, és csakis ez, a miért ezúttal a 400 frtos minimumhoz hozzájárulok. De ezután, t. ház, azt is egész nyíltsággal kimondom, hogy a mikor a fizetések és tiszteletdíjak a törvényhozás által az egész vona^ Ion elismertettek, akkor csakugyan semmivel sem indokolható, sem pénzügyi, sem egyéb Szempontokból, hogy ezen fizetésemelés jótéteményeitől egyedül a szegény néptanítók, nemzeti kultúránk ezen legjelentékenyebb és legfontosabb napszámosai essenek el. (Élénk helyeslés bal felöl.) És teljesen igazolva látom ma t. képviselőtársam Polónyi Géza azon aggodalmait, és azon kívánságának jogosultságát, melyet akkor intézett a házhoz, a mikor a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása a napirendre tűzetett, hogy ez (lőtt, valamint a képviselők tiszteletdíjaiknak megállapításáról szóló törvényjavaslat előtt, a népanítót fizetéseinek rendezéséről szóló törvényjavaslatok vegyük tárgyalás alá. Mert erős meggyőződésem, ha akkor tárgyaltuk volna e törvényjavaslatot, a néptanítók sokkal jobb helyzetbe jutottak volna, mint ma, és legalább 400 frtos minimum és az ennek megfelelő ötödéves korpótlék a ház túlnyomó többsége által tnegsza vaztatott volna. Nem akarom azonban kétségbe vonni, t. ház, — inert minden oldallal szemben teljes objectivitást és igazságot akarok gyakorolni akkor, midőn a törvényjavaslatot bírálom, — hogy a t. kultuszminister úr kilátásba helyezett módosításai a törvényjavaslatban kontemplált állapottal szemben mégis némi haladást, némi javulást fognának eredményezni. Sőt tovább megyek, s ezért csodálkozom, hogy a kultuszminister úr ennél megállapodott, t. i. addig megyek és azt állítom, hogy az általa kilátásba helyezett módosítás és a 400 frtos minimum elfogadása köpött pénzügyi eredmények tekintetében valami messze menő, nagyon számba vehető különbség nem fogna mutatkozni; de fogna mutatkozni gyakorlatilag egy lényeges különbség a nemzeti eszme terjesztése, a nemzeti állameszme megerősítése szempontjából, még pedig határozottan a kultuszminister úr módosításának hátrányára szemben a 400 forintos minimum elfogadásával. (Halljuk! Halljuk!) Mindjárt indokolni fogom, miért? Noha ezt már előttem mások is indokolták, de mert úgy látom, hogy a t. minister úr kétkedni méltóztatik, indokolni fogom, mert bizonyos, hogy ott, a hol nincsenek államellenes teudentiákkal saturált iskolák, igen kevés kivétellel, feltétlenül igénybe fognák venni ezen állami segélyt a 400 frtos minimum kiegészítésére. Ellenben az iskolák kisebb, de az állameszmére sokkal veszedelmesebb részében ott, a hol a nemzetiségi agitatiok burjánoznak, ott, a hol az államellenes törekvések tenyészfészke van, ott, hogy az állami befolyás alól menekülhessenek, s az