Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-208
lOS. ©rsMgofc Úés ím. iprilis áS-án, péntekéi. < ä községekkel és hitfelekezetekkel, bizony nyugodtan lehet a t ház az iránt, hogy ha a közoktatásügyi minister úr nem is tartja az adóprést a kezében, de a mikor arról lesz szó, hogy az iskola teherviselésénél a községek teherviselési képes sége raegállapittassék, akkor azt a prést épen úgy fogja alkalmazni a közoktatási minister úr az iskolát fentartó hatóságokkal szemben, a mint alkalmazza a pénzügyminister úr az általános adófizetés érdekében. Mi következtetés vonható le ebből? Az, hogy abból az 1,400.000 forintból, melyet 400 frt minimum idéz elő, nagyon is kis rész esik az állampénztárnak terhére, hanem nehezedik ez a legnagyobb részt az iskolafentartó hatóságokra. Azt kérdem a t. közoktatási minister úrtól: történt-e nyilvános felszólalás, vagy járt-e bármelyik az iskolafentartó hatóságok közül uála az iránt, hogy: uram, nem birjuk el a terhet, ha 400 frt minimumban állapittatik meg a tanítók fizetése; s történt-e oly országos nyilatkozat a közvélemény részéről, mely a 400 forint fizetés tekintetében a minister úrra erkölcsi pressiót vagy benyomó hatást gyakorolt volna? Nincs ilyen Magyarországon senki. A magyar közvélemény egyértelmüleg nyilatkozik meg a tekintetben, hogy a magyar néptanítók existentiája biztosíttassák. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Már most a magam részéről nem birom elképzelni, nem birok sem erkölcsi, sem a közoktatásügynek érdekeitől áthatott érzéssel ahhoz a gondolathoz jutni: miképen lehet a közoktatási minister úrnak tárczáját kötni ahhoz, hogy a tanítók fizetése javíttassák, (Zaj és mozgás jobb felől.) Odaát az urakat mindig láthattuk, mikor a saját fizetésök felemeléséről volt szó, hanem mikor a szegény tanítók fizetésének javítása felett folyik a vita, azzal ugyan nem törődnek. (Helyeslés a szélső bal felől.) T. ház! Azt hiszem, hogy van valami erkölcsileg bántó, van morális szempontból az emberre nézve lesújtó, hogy e kérdésben itt. még vitatkozni is kell. Emlékeztetem a t. házat arra, hogy ép a pénzügyministeri költségvetés tárgyalása alkalmával, mikor rámutattam arra, hogy csak öt jövedelmi forrásánál az állami bevétel 5.000,000 forinttal van kevesebbel előirányozva, mint az állam tényleges bevétele, tehát magának az államháztartásnak egyensúlya nemcsak hogy helyre van állítva, de végre a magyarországi polgárok adófizetési képességének teljes kipréselésével oda jutott Magyarország pénzügyi helyzete, hogy a kormány pénzügyi felesleggel rendelkezik: ugyanakkor szabad-e ily ridegséggel, mondhatni sivársággal elzárkózni a tanítók fizetésének javítása elől. Ez deprimáló hatással van az egész magyar közvéleményre, mert azt kérdezhetik az adófizető polgárok : U a nektek nem jut a tanítók fizetésének javítására, akkor hova fordítjátok az állam bevételeit? Mikor én az itt emiitett jövedelmi többletről beszéltem, azt mondta egy t. képviselőtársam, hogy azért nem kell előirányozni minden bevételünket, mert ha azokat mind előirányozzuk, és pénzügyi feleslegünk mutatkozik, a közös hadíigyministerium azonnal rátenne kezét. Tudom, hogy igy is ráteszi kezét, de ha felesleggel rendelkezünk, hogy mindnyájára rá ne tehesse a hadügyminister a kezét, a kormánynak háladatosabb feladata nem lehet, ma sincs, mint az, hogy abból juttasson épen azon társadalmi osztály anyagi helyzetének javítására, mely nemcsak közoktatási érdeket képvisel, hanem nagy nemzeti hivatást is teljesít, mert a magyar állameszme consolidatioja azon emberektől függ, a kiknek sorsát a túloldal 300 frtos szolgai minimumhoz akarja kötni. A t. minister úr, midőn tegnap Babó Emil t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy mily nyomorúságos fizetésük van a tanítóknak az országban szerte-széjjel, közbeszólókig azt mondta, hogy ezeken segíteni fog a 300 frtos minimum is. Kétségtelenül igaz, hogy azokon, a kiknek 300 frt fizetésük nincs, segíteni fog a 300 forintos minimum is, de jegyezze meg a t. minister úr, hogy azok nemcsak hogy nem qualificalt tanítók, de egyáltalán nem is tanítók, azok pusztán csak representálják ott a tanítói állást, minden qualificatio nélkül, mint numerusok szerepelnek, de sem közoktatásügyi, sem intellectualis szempontból erkölcsi tényezőt ezen nagy hivatás teljesítésében nem képeznek, mert azok a tanítók októbertől márczius közepéig tanítanak, ha tudnak, aztán az egész nyarat, tehát az évnek munkára való részét két kezűk munkájával töltik el, mint bármely napszámos, hogy existentiájuk st biztosíthassák. A magyar közoktatásügy sorsát nem szabad ide juttatni, és nem szabad azt mondani a közoktatásügyi minister úrnak, ha az ily egyének helyzetén javítva van, hogy akkor a magyar t inítói kar érdekében ő és Magyarország megtette a kötelességét. Jól mondta Bánó József t. képviselőtársam, hogy a mily zsúfolt ház volt akkor, mikor a képviselői tiszteletdíjak felemeléséről volt szó, ép oly szégyenletesen üres a túloldal moät. Akkor egyhangú és egyértelmű hozzájárulással alkottatott meg e törvény, nagyon kevés kivétel akadt, a ki meg nem szavazta; nagyon örülnék, ha most h csak oly kevés kivétel volna, a ki legalább a 400 frtos minimumot meg nem szavazná a néptanítóknak.
