Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-207

10?. «rss6g«« ülés ISIt. áprllü t7-éu, tittirtSkía. 45 országon elnevezni, egyáltalában nem törődtek magasabb styltí alkotásokkal s nagyobb koncep­ciókkal. Az államférfiak a helyett, hogy a nehe­zebb kérdéseket megoldották volna, azokat ke­rülgették. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Nem az volt a főszempont, hogy a nemzeti érdekek tekintetében tisztáztas­sék a helyzet, hanem hogy minél jobban felhasz­nálhassák a nemzetiségeket politikai ezéljaikra. Nem a kérdések megoldása volt a főczél. Pak­táltak azok mindenkivel, ha kellett a nemzeti gégékkel, ha kellett a pópákkal, rabinusokkal, ha kellett a római pápával; paktáltak minden­kivel. (Zajos helyeslés a bal- és szél ö baloldalon.) E meddő évtizedes korszakot lehet méltán elnevezni Magyarországon »stylnélküli korszak­nak.* (Általános derültség.) Hát mit tett Magyar­ország ez idő alatt a közoktatás terén? A kor­mány magyarosított az iskolákban ? Magyarabbá tette a népoktatást? Nem! Csak egy dolgot tett meg; a magyar elemnek a népiskolákban való emelkedéséről évenkint ministeri jelentéseket terjesztett a ház elé. E ministeri jelentések azután statisztikailag kimutatták azt, hogy mennyire erősödött a magyar elem, s mennyire hódított tért a magyar nyelv a népiskolákban. De ha valaki ezen ministeri jelentések adatainak be­szerzési módját megtekinti, ha belát a kulisszák mögé, azonnal tisztában van ezekkel a nagy eredményekkel. Igazolásul csak egy csattanós érvet hozok fel. A ministeri jelentés adatai azt bizonyítják, hogy emelkedtünk a magyarosodás terén a nemzetiségi vidékeken. A népszámlálási statisztika pedig azt bizonyítja, hogy egyes vidé­keken nemcsak hogy nem emelkedtünk, hanem határozottan visszaestünk. Megint felhozom csak Posen példáját. Ott a statisztika azt mutatja, hogy évtizedenkint 20—25°/o az elnémetesedés. Nálunk átlag 2—3°/o a magyarosodás a nemzetiségi vidékeken, a mi még a születési aránynak sem felel meg. Ung­ban 2 1 /2°/o a magyar elem emelkedése, a tót 7°/o. Visszaesett itt tehát a magyar elem 32°/o ról 27°/o-ra. Beregben 43 1 /2-ről visszaesett 42-re; Hunyadmegyében, Sárosban a beolvadás már teljes, Ungban erősen megindult. És ezekkel a kérlelhetíen számokkal szemben a minister oda állítja nekünk a tanfelügyelők jelentéseit, hogy ime, milyen az előrehaladás a magyar nyelv tekintetében a népiskolákban. A valóság pedig az, hogy nincs helyes tanügyi politikánk. 1879-beD beiktatták a XVIII. tcz.-be azt, hogy a magyar nyelv kötelező tárgy az iskolákban. De mi az eredmény? Az, hogy némely vidékeken a tör­vénynek ezen intézkedését a felügyelet hiányá­ban meg sem tartják, más helyen pedig, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a hol a tanító némileg tud is magyarul, nem a nyelv, nem a folyó beszéd elsajátítását teszik kötelezővé, hanem elemeztet­nek egy mondatot, hogy az a tót vagy román gyerek megtanulja, hogy egy három szótagá mondatban mi az alany, mi az állítmány. És hogy azután a fogalmaknak micsoda olla potridája él annak a gyereknek a fejében az alanyokról és állítmányokról, azt csak a jó Isten tudja meg­mondani. (Élénk derültség a baloldalon.) Végre is, t. ház, hiába hozzuk mi ezt a törvényt, ha meghagyjuk a tanítóképzést, a tanítónevelést, a nemzetiségi tendentiájú feleke­zetek kezében, s ott e r ^ek a tanulóikat magyarul egyáltalán nem is taníttatják. (Úgy van! Úgy van ! bal felöl.) Hogy legyen képes az ilyen tanító az iskolát nemzeti ezél felé vinni s nemzeti irány­ban megerősíteni? (Helyeslés jobb felöl.) De a felekezeti tanítóképzés mellett nagy hiba, hogy egyáltalán intézkedés nem törteink a felügyelet hatályosságának biztosítására. Hiszen a közoktatásügyi törvények végrehajtása az ad­ministratiora van bízva, melyről maguk az urak mondják ki azt az ítéletet a túloldalon, hogy az az egész administratio hibás, megbízhatatlan, s hogy azt reformálni kell. (Igás! Igás! bal felől.) Ha tehát az uraknak igazuk vau, és az az administratio, mely szerintem is hibás, csakugyan reformra szorul, akkor hogy bizhatjuk annak az administrationak kezére a népiskolákat, és hogy kívánhatjuk attól, hogy ők teljes nemzeti szellemben gyakorolják a felügyeleti jogot és végrehajtsák a törvényt, mikor maguk is rosszul vannak vezetve? (Helyeslés bal felől.) De tovább megyek, t. ház! hiányos a tan­felügyelet is, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) mert egy tanfelügyelő, a kinek pár száz napja van az iskolák látogatására, s még is több száz iskolát látogat egy megyében, lehetetlen, hogy ezeket a szétszórt községeket mind meglátogat­hassa. És nem is az az igazi tanfelügyelet, hogy minden második esztendőben bekukkantsanak egy iskolába, hanem az az igazi tanfelügyelet, ha legalább hetenkint egyszer betekintenek oda, és meglepik azt a tanítót bizalmas működésében. Ha belenéznek az ő lelki műhelyébe, a mikor teljes meggyőződését, teljes irányzatát, politikai felfogását viszi bele abba a tanításba, ha oda tartják szívére kezüket és meggyőződhetnek arról, hogy megbízható-e nevelési rendszerük a ma­gyar állam szempontjából vagy sem. A tanítás irányzatát, a tanítás tartalmát pedig csak úgy ítélhetik meg, ha gyakran meglátogatják és sok­szor érintkeznek azzal a tanítóval. (Helyeslés bal felöl.) Viszont a tanítók sem lesznek képesek az iskolát és a magyarosodás érdekeit mindaddig szolgálni, mig a tanfelügyeletet nem decentrali sálják szakfelügyeletre, járási felügyeletekre. (Helyeslés a baloldalon.) És ha azt a pénzt, a mit

Next

/
Thumbnails
Contents