Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-207

46 '%ft orsí&gos ülés 1R98. április 27-én, esfttCrtPkön, az anyakönyvek állami vezetésére fordítanak, ide fordítaná a rainister úr, meglátná, hogy pár év alatt mennyire haladna Magyarországon a népoktatás. (Úgy van! a baloldalon) Továbbá, t. ház, hiányos az egész iskolatörvényünk és revizióra szorul azért is, mivel az iskolaszékeknek adja a jogot és hatalmat, hogy a népiskolákra felügyeljenek, az iskolaszékeknek adja a törvény a jogot, hogy a tanórákat és a tantervet jóváhagyják, hogy a tanító magaviseletére, tanítására felügyeljenek, síit még arra is, hogy módszertani eljárását megbírálják. Az iskolaszékek legnagyobb része pedig olyan tagokból áll, a kik sem irni, sem olvasni nem tudnak. (Élénk derültség. Igás! Úgy van! bal felöl.) Némely liely<n, megengedem, hogy szándékosan, nem a legtudatlanabb elemet viszik be az iskolaszékbe, de beviszik a nemzetileg megbízhatatlan elemet, és az iskolaszék nemcsak nem ellenőrzi azt a dászkált vagy tanítót, hanem inkább impulsust és erős ösztönt ad neki, hogy oly irányban vezesse az oktatást, mely az ő nemzeti-<é<>i igényeiknek megfelel. (Igaz! a baloldalon.) E tekintetben reformálni kell az egész intézményt, reformálni kell az 1868-iki törvényt a nemzeti szempontnak megfelelően. De ebben a törvényben semmit ezekből az ideálokból, seramit ezekből a reformokból meg nem találok. Az állam felügyeleti joga hiányos, és a fegyelmi jogot, melyet a tanítókra nézve az állam követel, teljes mértékben nem terjeszti ki még a felekezeti tanítókra sem. En átadnám a fegyelmi jogot tel jesen az állam kezébe, és ezáltal egyrészt hatályos ellenőrzést biztosítanék, másrészt a tanítót is megvédelmezném a nemzetiségi irányzatú iskolaszékek bíráskodásától. (Élénk tetszés és helyeslés bal felől. Halljuk! Halljuk!) Az iskolákat pedig igazán ki kell egészíteni a, templommal. (Halljuk! Halljuk!) Nem hiába súgja itt egyik képviselőtársam, hogy a papságnak is törekednie kell ez irányba'), mert határozottan i<íaza van. A nemzeti kultúra épülete két hatalmas vállon nyugszik. A tanítóságnak és a papságnak vállain. A mit az iskolában a tanító megkezdett a gyermeknél, azt egészítse ki a felnőttnél a pap a templomi oktatással. E tekintetben felekezeteinknek sem szabad arra az elfogult álláspontra helyezkedniük, hogy más a nemzeti és más a felekezeti szempont, s hogy a vallási szempont megköveteli, hogy azt a nemzetiséget teljesen a maga anyanyelvén tanítsuk, és a maga nyelvén elégítsük ki vallási szükségleteit. Elfogadom ezt a felnőttekre nézve, de az a pap ne sajnálja a fáradságot, járjon gyakran az iskolába, és vigye bele a magyar nemzeti szellemet, a vallási oktatásba is. Az a pap ott az iskolákban tartson kisebb exhortatiókat, annak a nemzetiségi ajkú gyermeknek, és ha az egyszer hozzá szokik a magyar szentbeszédhez, nem fogja perhorresealni felnőtt korában sem, ha ünnepi napon magyar szentbeszédeket kell hallgatnia. (Élénk tetszés a baloldalon.) E törvényjavaslatnak e számpontokat sem szabadna figyelmen kivííl hagynia, mert náiiink a fialadás útja a nemzeti irány; a vezércsillag pedig a nemzeti genius, mely előtt egykor a minister úr is e törvényhozás termében térdet hajtott. Az a nemzeti genius, a mely a faji sajátságok zománcza, mely a nemzet egyéniségének ismérve, s a nemzet eszményeinek megadja színét és illatát. Az a genius, mely a magyar nemzeti kultúra testén az, ini a lepke szárnyán a himpor. Csak az avatatlan szem előtt teher, mert a magasra törésnek egyetlen eszköze, s ha letöröljük, a sárban fog vergődni az a lepke. A nemzeti genius az, a mely Ősi hagyományaink és traditioink zománcza. Ezt kell felismerni közoktatásügyi szükségleteinkben, ezt kell kicsiszolni, mert ez nem fog bennünket megakadályozni abban, hogy az európai kulturnemzetek nagy haladásától elmaradjunk, de meg fog akadályozni abban, hogy nemzetiségünket meg ne tagadjuk és nemzeti individualitásunkat minden külső beavatkozás, minden belső lázongás mellett egy újabb ezreiévre biztosítsuk. (Hosszan tartó élénk helyeslés tetszés és taps a bal- és a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások : Öt perczet kérünk.) Elnök: Az ülést öt perezre fdfüggesztém! (Szünet után.) Elnök*. A felfüggesztve volt ülést újra megnyitom. Kovács Albert képviselő úr kíván félreértett szavai helyreigazítása végett szólni. (Halljuk! Halljuk!) Kovács Albert: T. ház ! Hock János képviselő úr azt a gondolatot adta az én számba, hogy Magyarországon csak a kálvinista igaz magyar és magyar érzelmit, a katholikus nem magya'' érzelmű, vagy talán nem elég nagy hazafi. JSíein tudom, t. ház, hogyan érthetett engem t. barátom annyira félre, kivált azon szoros ismeretség után melyben ő velem van s melynél fogva ő nagyon jól tudja, hogy az ily

T felfogástól mennyire idegen az én egész gondolkozásom ; még ba félfüllel valamit hibásan hallott is, nagyobb súlyt kellett volna fektetnie arra, a mit rólam évek óta jól tudhat, mint arra, a mit egy pillanatban hiányosan hall. Én azt mondtam, t. ház, hogy mindenik európai országban van egy óriási nagy többségben levő felekezet, mely annak a nemzetnek charaktert adott, amely a maga bélyegét arra