Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-222
382. ers«Isr#s Még 1898. május 17-én. szerdáit. 473 tethette azt, hogy a belviz rendezésében végleges döntés fog történni, hogy t. i. ez a bel vízlevezető csatorna oly jelentékeny költséggel ki fog építtetni. Mert mi lehetett e bizottsági jelentés tárgya? Az, a minek jelentésére az 1892. ápril 24-én tartott ülésben megbízatott. Megbízatása pedig az volt, hogy (Olvassa): »községenkint puhatolja ki a felfogó csatorna kiépítésével érdekelt területeket, készítse el a belvizektől szenvedő ártér rendszeres kimutatását, az érdekelt szomszédtársulatokkal eszközölje a hozzájárulás kérdésére vonatkozó tárgyalásokat s egyszersmind az osztályozás alapelvei iránt javaslatot tegyen. Mindezen előkészítő munkálatok teljesítése után«, — arra fektetem a súlyt, hogy »után«,— »s a kipuhatolandó ártér nagyságára, valamint a szomszéd társulatok hozzájárulásának mérvére tekintettel fog a társálat a művelet végrehajtása, vagy elhagyása iránt véglegesen határozni.« A bizottság tehát kiküldetett arra, hogy előleges munkálatokat teljesítsen, és az előleges munkálatok teljesítése, és azoknak letárgyalása után természetszerűen az következett volna hogy egy másik gyűlésen a letárgyalt munkálatok, az elfoglalt ártéri érdekeltség határainak megállapítása, és az osztályozás mérvének meghatározása után külön gyűlésen fognak majd a csatorna kiépítése fölött dönteni. E szerint én jóhiszemüleg állítottam és állítom ma is azt, hogy o kérdés eldöntésénél az ily közügyekben köteles nyíltság, őszinteség hiányzik, s ezáltal alkalom nyújtatott arra, hogy az érdekelt kisbirtokosok magukat megcsalatottaknak éhezzék és higyjék. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azt mondja a t. minister ÚT, hogy még abban az esetben is, ha a felfolyamodók szavazata mind összeszámíttatik, az ezen gyűlésen jelen voltak szavazata még akkor is többséget képez. Ez teljesen igaz, de a t. minister úr argumentuma csak azon esetben áll meg, ha az összes érdekeltségi szavazatoknak felénél többel döntötték volna el a belvizek levezetésére szolgáló csatornák kiépítésének ügyét. (Úgy van.' a szélsőbalon.) Egyetlen egy embernek joga van valamely szavazattal eldöntött határozat ellen fölfolyamodni, és sohasem az a kérdés, hogy a felfolyamodó hány szavazattal bír, és hogy ez hozzáadva azok szavazatához, a kik ellenezték, mennyit tesz ki, hanem az, hogy a dolog érdemében kinek van igaza? Á t, minister úr azon nyilatkozata által, hogy nem a terület, hanem a haszon arányában fognak az éidekeltségek a teherviselésre szoríttatni s azon tárgyalás után, mely e házban ez ügy fölött lefolyt, én hiszem és reménylem, hogy a t. minister úr teljes szigorúsággal fog a társulat vezetőségével szemben eljárni, s azért vá laszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. XII. KÖTET. Elnök: T. ház! Az interpelláló képviselő úr a minister úr válaszát tudomásul vévén, azt hiszem kijelenthetem, hogy a ház is tudomásul veszi azt. (Helyeslés.) Következik napirend szerint Désy Zoltán képviselő úr bejelentett interpel lati ójának előterjesztése. (Halljuk !) Désy Zoltán: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy nincs szerencsénk jelenleg az igen t. pénzügyminister úrhoz, mert azok, a miket elmondandó vagyok, csak folytatását képezik azoknak, a miket képviselőségem első napjától fogva mindeddig siker nélkül hangoztattam, és azt hiszem, még sokáig fogok siker nélkül ismételni. (Halljuk! Halljuk!) Fölszólalásom közvetlen tárgya az érdekelt szerencsétlen emberek sérelmének orvoslása, de közvetett tárgya, hogy végre-valahára a pénzügyi kormányzat terén is a köteles nyíltság és őszinteség úgy törvényhozási, mint kormányzati cselekvényekben érvényesüljön. (Helyeslés a baloldalon.) Pártunk a egyáltalán az ellenzék részéről többen hangsúlyozták, hogy mily elkerülhetetlen szükség különösen a fogyasztási adóknak végre-valahára alaki egyesítése, mert ez is egyik eszköz pénzügyi téren a jogállapot megteremtésére. Ép ily elsőrendű szükség a pénzügyi kormányzat terén a cselekvésnek szorosan a törvény lényegéhez való alkalmazása. Akár a törvényeknek szétszórtsága, akár a pénzügyi közegeknek téves felfogása okozza is, de nagyon sokszor találkozunk oly jelenséggel, hogy a törvény világos intézkedései megsértettek. Mikor az 1884: XXXV. tez. megteremtette az italmérési jövedéket, egyszersmind gondoskodott az addig italméréssel foglalkozók érdekeinek védelméről; a 6. §. h) pontjában kimondta, hogy ők az előbb felsoroltakon kívül elsőbbséggel bírnak az italmérési engedélyre. A múlt évben hozott XV. tcz. 10. §. utolsó bekezdésében a minister úr a kizárólagos italmérési jog ellensúlyozása végett a bor és sörelárusítók részére azon kedvezményt nyújtotta, hogy ha ők szeszkiméréssel is kívánnak foglalkozni, a kizárólagos jog bérlője köteles nekik a szeszt a haszonbéri szerződésben meghatározott árnál 10°/o-al olcsóbban adni. A miért felszólalok, épen az, hogy a törvény ezen enyhítő intézkedését teljesen kijátszszák. Úgy hallom, hogy ez az ország többi részeiben is előfordul; de én egyedül a saját megyémre szorítkoztam, a hol, mint az előttem levő két eset is bizonyítja, az eddigi italmérési bérlők, a kik 10—-16 év óta voltak bérlők, habár törvényes hatátidőben, tehát a múlt évi november hó elején beadták is folyamodásukat bor- és söritalmérési engedély iránt, megjegyzem, hogy f. évi január elején vesztették el bérleti jogukat. Ez a márcziusban kelt végzés kézbesíttetett M
