Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-222

#70 992. erszfigoi ülés IMB. májas l?«é&, is«áÉn, széli városába, hogy ott a magyar alkotmány szabadságában és szabad intézményeiben gyönyörködjenek s azt ünnepeljék. Tudjuk, t. liáz, hogy valamint a magyar ember a bor mellett, ágy a német sör mellett szeret lelkesülni oly intézményekért, a melyek náluk hiányzanak ; ilyennek találták ők is a mi régi hagyományos szabadságunkat és vendégszeretetünket. Tehát őket nemcsak politikailag tapintatlanul sértették meg, hanem társadalmilag is a legnagyobb ügyetlenség áldozatai leitek, mert ezen társaság, mely csupán politikai érzületének üdeségével rándult át hozzánk, a szolgabíró úr pártfogásával oda kényszeríttetett, hogy le sem nyelvén sörüket és kiflijöket, a Rákóczy hangjai mellett a vasúti pályaházba visszamenesztettek csendőrök között. Tehát t. ház, nem jelentéktelen dolog ez, és nem szóra érdemetlen. Mert ezen közigazgatási tisztviselő, a szolgabíró úr, eljárásából az tűnik ki, hogy Magyarországon a törvénynél gyakran nagyobb úr egy-egy közigazgatási tisztviselő, egy szolgabíró. (Közbeszólások a szélsőbalról: A választásoknál!) És a dolog háttere az, hogy ezen önhatalm iskodási jogot ezen tisztviselő urak különösen a választási visszaélések rendszeréből merítették maguknak, és arra nemcsak a választási hadjáratok ideje alatt hiszik magukat feljogosítva, hanem béke idején is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mégis én a t. minister úr válaszát tudomásul veszem, de kérem, viszont méltóztassék tudomásul venni, hogy maga Kronawetter, a ki akkor átjött Magyarországba, hogy itt a magyar nemzet alkotmányos intézményeinek hódolatát fejezze ki beszédében, melyet betiltottak, nem viseltetik rancune-nel irántunk, ha ezen ideális felfogásából kiábrándították is. Mert ne feledjük, hogy a pozsonyi szolgabíró úrnak eljárása daczára ő volt az, a ki becsülendő becsülésével irántunk később a Reichsrathban, a hol Magyar országot megtámadták és rágalmazták védelmünkre kelt, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) és e ház képviselőinek nagy száma őt ezért üdvözölte. Ha tehát a kétfejű sasok hazájában ily ritka fehér holló terem, kívánom, hogy jövőre becsüljük meg, és illendőbb magyar vendégszeretetben részesítsük, mint a mi szolgabíráink és rendőri közegeink tették. (Élénk helyeslés a balés szélsőbalon) Hieronymi Károly belügyminisíer: A t. képviselő úrnak abban teljesen igazat adok, hogy miután egy körülbelül 300 főből álló társulat jött át Magyarország területére, mely társaságnak 2

/s részét nők képezték, talán felesleges volt a szolgabíró urnak ezen nagy buzgósága, (Felkiáltások a baloldalon: Teljesen felesleges!) hogy ő szükségesnek tartotta a helyszínére kimenni, és az urakat figyelmeztetni, hogy előleges bejelentés nélkül politikai gyűlést tartani nem szabad. De a szolgabíró urat én ezért mégsem büntethetem. Megmondom az okát, miért. (Halljuk!) Mert ismétlem mégegyszer, hogy a bécsi »Volksstimme« czímtí demokrata újság hetekkel azelőtt jelentette és hirdette, hogy a bécsi josephstadti demokrata egylet Dévényben 1892. június 12 én politikai tűntetést »eine politische Kund gebung« akar tartani, és hogy ott Kronawett ;r Ferdinánd, és más ausztriai politikusok politikai beszédeket akarnak tartani. (Egy hang a szélsőbalon: Hölgyekhez! Derültség.) Ez indította a szolgabírót arra, hogy az urakat, miután a kirándulást politikai czéllal rendezték s ilyennel kötötték össze, egész illedelmesen figyelmeztesse, hogy mulathatnak, a mennyit csak akarnak, de politikai gyűlést előleges bejelentés nélkül nem tarthatnak. Csak azt akarom konstatálni, hogy utóvégre lehet, hogy az a szolgabíró a maga buzgóságában talán túlment a kellő határon, de nem cselekedett olyat, a miért fegyelmi eljárás, vagy büntetés alá lehetne vonni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: A kérdés az, méltóztatik a belügyminister úr válaszát tudomásul venni: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő ura kat, kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a belügy minister úr válaszát tudomásul veszi. A belügyminister úr válaszolni fog Visontai képviselő úrnak hozzá intézett interpellatiojára. Hieronymi Károly belügyminister: T. ház! Visontai Soma t. képviselő úr hozzám április hó 26-án egy interpellatiot intézett, melyben azt kérdi, szándékozom-e sürgősen intézkedni, hogy azon rendeletemet, melylyel a budapesti nyomdászok és betűöntők egyletét feloszlattam, hatályon kivtíl helyezzem, hogy a budapesti nyomdászok és betűöntők egylete működését folytathassa, s a mennyiben talán az egylet egyes tagjainak tényei ellen panaszt emeltek volna, szándékozom-e annak elbírálását a fennálló törvényeknek megfelelőleg az illetékes bíróság elé utasítani ? Méltóztassanak megengedni, hogy először elmondjam az ügy előzményeit. (Halljuk! Malijuk!) 1891. május hó 12-én Budapest fő- és székvárosának tanácsa jelentést tett a belügyministernek, melyben tudomására hozza, hogy a nyomdätulajdonosok és betűöntők a magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egyletének feloszlatását kérelmezték azon az alapon, mert az egylet az alapszabályokban kitűzött czélt be nem tartja, s így tovább.— 1863. január havában Prohászka József ég társai a belügyministerhez hasonló felterjesztést és kérést iatéztek. Ennek