Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-222
22S. orszftgog illés IHftS inájug t?-én, snerdáa. 471 folytán a beltígyministcriuiii még az 1891. évi panasz alapján megbízta Budapest fő- és székváros tanácsát, hogy vizsgálja meg az ügyet. (Halljuk! Halljuk!) Budapest fő- és székváros tanácsa 1893. évi márczius hó 7-én egy hosszab jelentést tett a belügyministernek, melynek végconclusioja a következő: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Minthogy kiderült, hogy a magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egyesülete a munkásokat állandóan sztrájkra izgatja, a külföldi mun kásmozgalmákat segélyezi, tagjai között állandóim muiikásmozgalinakat szít, erre pénzalapot gyűjt, a törvénytelen eljárásnak ellenszegülő józan munkásokat pellengérre állítja, a sztrájkolókat alapszabályellenesen segélyezi, de sőt állandóan alapszabályellenesen működik; másrészről pénztárkezelési kimutatása is olyan, hogy annak helyességéről sem Sclilenker Samu elnök, sem Zaka Lajos alelnök szerint felvilágosítást adni nem tudott, mindezek alapján tiszteletteljesen javasoljuk tehát, méltóztassék a bemutatott és módosított alapszabályok kormányhatósági jóváhagyását megtagadni, egyúttal pedig az alapszabályok általános határozatainak V. pontja alapján a »Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egy létének« feloszlatását és a pénztárkezelés s számadások megvizsgáltatását a nyomdászsegédek közötti folytonos izgatás megszüntetése czéljából elrendelni.« Ez volt Budapest fő- és székváros tanácsának jelentése, melynek folytán kötelességemmé vált azt vizsgálói, hogy vájjon a tanácsnak ezen jelentése teljesen indokolt-e ? Ezen vizsgálat eredménye a következő volt. (Halljuk! Halljuk.') Először is megjegyzem, hogy miután Budapest fővárosa a vizsgálat teljesítése közben összesen 185 egyleti tagot hallgatott ki, és kihallgatta a megnevezett elnököt és alelnököt is, kitűnt, annak daczára, hogy az alapszabályok 47. §-ának b) pontja szerint a tag csak akkor kaphat munkanélküliség esetében segélyt, ha bebizonyítja, hogy 14 nap óta munka nélkül van, hogy ugyanennyi idő óta az állásközvetítésnél be van jelentve, és hogy nem önhibája folytán lépett ki a munkából: az egylet tetemesen segélyezte mindjárt az első naptól fogva azokat, a kik bármely oknál fogva, de kiilönö sen összebeszélés folytán a munkát abban hagyták. Azon segélyek, a melyeket az egylet így kiosztott, összesen 28.555 forint 83 krajczárra rúgnak, és ezen segélyekre vonatkozólag a felvett jegyzőkönyvek alapján meg van állapítva, hogy azok szabályellenesen osztattak ki. Ezen kívül magái]apittatott, hogy az, daczára annak, hogy az egylet alapszabályai értelmében csak közgyűlési határozat alapján vehet fel kölcsönt, az egylet a bécsi árszabály-bizottságtól, a mely a budapesti nyomdászegylethez hasonló működési körrel bír, 7.500 forintot, a gépmesterektől 500 forintot, a pozsonyi kerülettől 100 forintot, vagyis összesen 8100 forintot vett kölcsön minden közgyűlési határozat nélkül. Ezt az összeget is a sztrájkolok segélyezésére használta fel az egyesület. Harmadszor kiderült a vizsgálatból az is, hogy a kolozsvári hasonló egylettől átvett 8389 forint 72 krajczárnyi törzsvagyont az egylet elköltötte, a nélkül, hogy az egyletnek bármely functionariusa arról számolni tudott vagy akart volna, hogy ezen pénzt hová költötte. Hozzá kell még tennem azt is, hogy ennek az egyletnek van itt egy »Typographia« czímű közlönye, melyben e czím alatt: »A prostituáltaké, fekete szegélylyel veszi körűi mindazok neveit, a kik a közös sztrájk alkalmával munkába állanak. Erre nem helyezek súlyt, de minthogy ezt a tanács különösen hangsúlyozza, meg akartam említem. A fődolog előttem különösen a pénzkezelési rendetlenség volt. Minhogy pedig ezen egyletnek elnöke és alelnöke ezen pénzkezelési rendetlenséget felvilágosítani nem volt képes, minthogy továbbá a főváros egy igen alapos vizsgálat után nekem az előbb részletesen felolvasott jelentést tette, a melyet az imént fővonásokbau közölt adatok alapján igazoltnak kellett vennem, én úgy, a mint a fővárosi tanács javasolta, az egyletet csakugyan feloszlattam. (Élénk helyeslés jésh felél.) A feloszlatás után az egyletnek némely tagja április hó 22-én hozzám egy folyamodást adott be, melyben azt kérik, hogy azon segélyezéseket, a melyeket az egylet szokott a betegeknek és özvegyeknek adni, hatósági felügyelet mellett további intézkedésig elrendeljem, és hogy mivel a feloszlatási rendelet alapját képező előljárósági vizsgálat nem karolta fel teljesen az ügy állást, ámbár ismétlem mégegyszer, 185 tag és az egyleti elöljárók is mind jegyzőkönyvileg ki lettek hallgatva, a vizsgálatot még kiegészítsem. Ennek folytán én, április hó 23-án kelt rendeletemmel először is elrendeltem, hogy hatósági felügyelet alatt azon segélyek, melyeket az egylet alapszabályszeruleg kiadni magát kötelezte, tovább is kiadathassanak, másodszor meghagytam a főváros közönségének, hogy az egyletnek kérése értelmében a vizsgálatot még egészítse ki. Erre jelentette a főváros közönsége, hogy a IV. kerületi elöljáróság részéről kiküldött egy esküdtet, kinek felügyelete alatt a segélyezések további intézkedésig kifizettetnek, és jelentette, hogy a IV. kerületi elöljáróságot pótvizsgálat megejtésével megbízta. Én tehát most a pótvizsgálat eredményét szándékozom bevárni, és a
