Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-222

112. erseágoK ülés 1808. májng íf-én, szerdán. 469 és bántalmazta. (Igás! Űgy van! a szélsőbalon.) A mi már most az interpellatio tulajdonképeni tárgyát illeti, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! a szélsőbalon.) a Konkoly Dénes szélmalmának lerombolására vonatkozó határozatot, arra nézve a t. belügyminister úr megadta azt a választ, hogy ő az egész eljárást megsemmisítette. Bár én jobban szerettem volna, ha már most intézkedik, vabi, és azon kisebb javításokat, melyek a kereskedelmi ministerium közege részéről szükségeseknek jeleztettek, költségkímélés tekintetéből elvégeztette volna, de én ezzel is megvagyok elégedve, mert be van bizonyítva a minister úr intézkedése által is, hogy én alaptalan vádakat nem emeltem, s ezért a minister úr válaszát tudomásul veszem. (Élénk helyeslés). Elnök: Az interpelláló képviselő úr tudomásul vévén a választ, gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, hogy azt tudomásulvettnek jelentsem ki. (Helyeslés). A válasz tudomásul vétetik. Következik a belügyminister úr válasza Bartók Lajos képviselő úr interpellatiojára. Hieronymi Károly belügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Múlt évi Julius 13-án az akkori belügyministerhez Bartók Lajos képviselő úr a következő interpeliatiot intézte : »Van-e tudomása a belügyminister úrnak, hogy f. hó 10-én Dévényben a bécsi josephstidti demoeraticus egyesület tagjait magánjellegű mulatságuk megtartásában a dévényi főszolgabíró karhatalommal megakadályozta, csendőrséggel elkísértette, s így egyéni szabadságuk és a társadalmi illendőség ellen a legsérelmesebb jogtalanságot s korlátozást követte el; ha a belügyminister úrnak még nincs tudomása, szándékozik-e azt szerezni, s a vizsgálat eredményéhez képest, törvényes megtorlással élni?« t T. ház! Az eset, melyről itt szó van, a következőkép történt. (Halljuk! Halljuk!) A bécsi Volksstimme nevíí újság hetekkel azelőtt hirdette, hogy a bécsi josephstadti demoeraticus egylet Dévényben egy politikai tüntetést akar rendezni. Ez abban az újságban olvasható volt. a melyben meg volt írva az is, hogy azok ott egy politikai gyűlést és politikai beszédeket fognak tartani Daczára annak, sem a josephstadti demoeraticus egylet, sem az egésznek rendezője Kronawetter a törvényeknek megfelelőleg ezen politikai gyűlést be nem jelentették, hanem Julius 1 lén körülbelül 300 an Bécsbői Hainburgba rándultak, Hamburgban megebédeltek és kompon átjöttek a dévényi partra. Ott a pozsonyi járás főszolgabírája Kronawetter úrnak megmondta, hogy neki absolute semmi kifogása, ha ők akármiféle mulatságot rendeznek, de hogy ők politikai gyűlést tartsanak, azt, minthogy előzetesen bejelentve nem volt, meg nem engedheti. Kronawetter kifogásolta azt az eljárást, s azt mondotta, hogy Magyarországon ilyen korlátozó törvény nincs, és a főszolgabíró eljárását figyelembe nem veszi. Erre a főszolgabíró őt ismét figyelmeztette, hogy tévedésben van, s ismételte neki, hogy politikai gyűlést nem tarthat, minthogy az előzetesen bejelentve nem volt; de különben mulathatnak tetszésük szerint. És csakugyan úgy is történt; a társaság azután elvonult Pistelka vendéglős kertjébe, ott az egész délutánt kedélyesen eltöltötte és h izament. (Derültség.) Ebben a tényállásban, t. ház, semmi olyan okot nem látok, hogy én egy esztendő után vizsgálatot rendeljek el a főszolgabíró ellen, vagy hogy annak eljárását megtoroljam, mert abban tökéletesen igaza van, hogy magyar honpolgároknak sem szabad előzetes bejelentés nélkül politikai gyűlést tartani. Egyebet pedig a főszolgabíró nem tett, csak illedelmesen figyelmeztette az urakat, a kik a második figyelmeztetés után abba bele is nyugodtak, s el is állottak azon tervüktől, hogy politikai gyűlést tartsanak. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bartók Lajos: T. képviselőház! Meglepetéssel hallottam a tegnapi napon, hogy a belügyminister úrtól ma egy interpellatiomra fogok választ kapni, mert nem emlékeztem arra, hogy a jelenlegi belügyminister úrhoz én interpeliatiot intéztem volna. Csak azután világosodott ki, hogy ezen interpellatióm megtétele óta kabinetek jöttek, mentek, és az én múlt évben tett interpellatiomra még sem jött válasz. (Derültség bal felől.) Régen történt ez, és így el lehet talán mondani, a chinai festéknek: a tusnak használatával, hogy talán igaz sem volt. A magam igazolására azonban csak azt hozom fel, hogy interpellatiomat, —• mely arról szólt, hogy egy társaság mulatozás czéljából, és hogy a vidék szépségében gyönyörködhessék, eljött Magyarországra, s azt itt, mint egy politikai ván dor-trappot fogadták, és azon módon zsandárokkal visszakísérték a határig, — midőn megtettem, nemcsak hivatkoztam az akkori hírlapok közleményeire, de én közvetlen Kronawetter urnak, a ki a Reichsrath tagja, és ennek a progressiv liberális, vagy más ilyen szép ezímű pártnak elnöke, levele után tettem meg interpellatiomat a belügyminister úrhoz. És tényleg ágy is történt az a szép eset, hogy a társaság, melynek javarésze nőkből állott, s így még se lehetett valami politikai missiója, (Derültség bal felöl.) gyermekekkel együtt egy vasárnap kirándulást rendezett és 300-an átjöttek Magyarország regényes határ-