Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-222

46 S 828. OTMá&o« tlés 1888. május 17>én, szerdán. szélsőbalon.) Agyba-főbe verte, fejét megfogva a falhoz verte, úgy hogy az az ember hónapokig szenvedett fájdalmakat. (Bálijuk! Halljuk!) S ez nem Hajdú-Hadházán történt a községházánál, hanem Debreczenben a főszolgabíró úr hivatalos helyiségében. Ezzel kapcsolatban fenn kell tartanom azon állításomat, hogy a nevezett főszolgabíró választóimat üldözte, a mi nyilvánvaló a következőkből: Hivatkozom nevezett főszolgabírónak 28/1892. sz. a. kelt ítéletére, a mely szerint a nevezett Tóth Lászlót és egy Sáray János nevű hajdú hadházi választómat 145 forint birságra, esetleg 15 napi elzárásra ítélte a választás alkalmával, a választás színhelyén történt állítólagos visszaélések miatt. Méltóztassék tudomásul venni, hogy Hajdú vármegye alispánja nevezett főszolgabírónak ezen ítéletét feloldotta, ínég pedig azon indokolással, hogy a főszolgabíró meg sem kísérletté a vádat beigazolni. Már ebből is kitűnik tehát, menynyire alapos volt az az ítélkezés, mely egyik választóm fiát és egy választómat ily méltatlamíl sújtott. De ez ítélet alaptalansága kiviláglik a küldöttségi j"egyzőkönyvekből is, a melyek a belügyminister rendelkezésére állanak, s a melyek szerint a választás alkalmával a rend példás volt, és számbavehető rendbontás elő sem fordult. Tóth László a nevezett főszolgabíró ellen a debreezeni kir. törvényszék előtt hivatalos hatalommal való visszaélés miatt btínfenyítő eljárást indított. Az ott be lett szüntetve, azonban a törvényszék mellé beosztott ügyész a hozott határozatot felebbezte. Hogy a t. ház tájékozva legyen a vád alaposságáról, épen megtámadott reputatioca érdekében kénytelen vagyok a kir. ügyész indokolásából néhány pontot felolvasni (olvassa); »Tóth László azt panaszolja, hogy f. évi febr. 4-én hivatalában Ferenczy őt több rendbeli meggyalázó kifejezésekkel illette, ütötte, verte, s a fájdalmat egy hónapig is érezte, mert a jegyzőkönyvet aláírni vonakodott. A 3. napló sz. a. iratokból kitűnik, hogy febr. 4 én Ferenczy Tóthot maga elé idézte, vele tárgyalt, rá 145 frtot, esetleg 15 napot szabott, tehát kétségtelenül hivatalos ftmctiot teljesített. Az 1. n. sz. alatti szerint az alispán a büntetést feloldotta, mert a Tóth ellen panaszolt tény beigazolása meg sem kíséreltetett, s mert a szolgabíró illetéktelenül járt el. Ferenczy tagadja a tettleges bántalmazást, azt állítja, hogy Tóth nyeglén viselte magát, asztalára támaszkodott, minél fogva öuvédelmííl nyakonfogta és eltávolította. Ezzel szemben Tóth László a bántalmaztatást állítja. Sáray János vallja, hogy Tóth kihallgatása alatt az udvaron állott s hallotta, hogy a'szobában pofonütés történt, mire Tóth sirva fakadt s kérte a szolgabírót, hogy ne bántsa, mire Rál kiment az udvarra, s oda szólt Tóth Istvánnénak, hogy menjen be, kérlelje meg a szolgabírót. Tóth Istvánné vallja, hogy erre bement, s kérésére a szolgabíró Lászlót ezzel bocsátá el: »no te kutya, köszönd az anyádnak, hogy nem bántalak, egyébként az isten vett volna ki a kezemből«, s Tóth kint panoszkodott, hogy fejét a falba verte, s két oldalról pofon ütötte. Rál községi jegyző állítja, hogy midőn Tóth kérkedő magatartással a jegyzőkönyv felolvasását kérte, a főszolgabíró megfogta a haját és kézzel tarkójára ütött egyszer vagy kétszer. Tóth István állítja, hogy fiának ezt követve hetekig dagadt volt a feje. Nemes Zoltán szolgabíró akkori jegyzőkönyvvezető állítja, hogy Ferenczy ezen szavakkal : »Te még eltaszítod az írást?*, az asztal mellett álló Tóthot eltaszította, és egy izben tarkón vágta. Ezen tanúvallomásokból megállapítható egyrészt az, hogy Tóth magát oly tiszteletlenül nem viselte, hogy rendbüntetésre adott volna okot, másrészt, hogy a főszolgabíró hivatala gyakorlatában valósággal tettleg bántalmazta, s mivel a 38.547/1880. belügyin, rend. 72. §-a szerint ezt még tisztességtelen viselkedés esetén sem lett volna jogosult tenni, fenforog a 473. §. esete,* Hogy ezen ügyészi indítvány és a felebbezés nem volt alaptalan, bizonyítja az, hogy mint a tegnapi napon értesültem, a debreezeni kir. tábla nevezett főszolgabírót hivatalos hatalmával való visszaélés miatt vád alá helyezte. De hogy mennyire tévedésben voltak az illető községek képviselőtestületei, midőn azon határozatokat hozták, hogy nevezett főszolgabíró egyik választómat sem bántalmazta, és politikai okokból nem üldözte, hivatkozom egy másik esetre, a hajdú-dorogi esetre, hol hizonyos Czifra György választómat, ugyancsak a választás alkalmával állítólag történt csendháborítás miatt elitélte 6 napi fogságra, daczára, hogy szóbelileg felebbezést jelentett be, azt kitöltette. És nem hogy Hajdu-Dorogon töltette volna ki vele a fogságot, hanem csendőrök fedezete alatt a 80 kilométerre fekvő Halmas-Ujváros községébe vitette, és ott töltette ki vele fogságát. Ez a választó házzal, földdel, szőlővel bír, s 18 írt 75 kr. adót fizet. Azt gondolom, ezekkel bebizonyítottam, hogy azon képviselőtestületek nagy tévedésben voltak, midőn velem szemben a hírlapok útján is közzétett azon határozatukat meghozták, mely szerint én alaptalanul állítottam volna a képviselőházban, hogy a főszolgabíró választóimat üldözte