Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-222

486 83S. ©ma?** illés 1898 május Í?»én, cseréin, tetni, sőt elleukezőleg saját érdekük követeli, ós követelte, hogy jogtalan, törvénytelen eljárásukat a minister előtt szépítsék és fehérre mossák. (ügy van! a szélsőbalon.) Ha a t. minister úr a szabályszerű vizsgálatot ez esetben elrendelte volna, meggyőződhetett volna arról, hogy ez esetben oly jogtalan és törvénytelen eljárás történt, a melyet agyonhallgatni, de sőt a ministernek megvédelmeznie sem volna szabad. (ügy van! a szélsőhalon.) Az 1879: XL. tcz. világosan megmondja azokat az eseteket, a melyekben a rendőrhatóság csoportosulások alkalmával eljárni hivatott. Azonban úgy látszik, Szeged város főispánja és rendőrkapitánya vagy nem ismeri a törvényt, vagy nem akarta azt ez esetben alkalmazni. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ugron Gábor: Conspiratio volt az egész! Babó Emil: Hisz fordúlt-e elő 1892. aug. 29-én Szeged városában oly csoportosulás, a mely a város belbékéjét, vagy nyugalmát háborította volna, avagy csak fordűlt-e elő oly kihágás, vagy oly eset, a melyből ily kihágás elkövetésére csak következtetni is lehetett volna? Nemcsak én voltam jelen, hanem Hévizy János t. képviselőtársam is jelen volt azon alkalommal, jelen voltak többen is t. képviselőtársaim közül, de senki sem észlelhette, hogy ott csak valamely zavar és rendetlenség fordált volna elő. Hiszen mit akartak ott a választó polgárok'? Mit tettek, és mit követtek el? Nem tettek mást, mint azt, hogy 60—80 vagy talán 100 választópolgár Tápéról el akarta kisérni már megválasztott képviselőjét Szeged városába. Ezzel nem tettek mást, mint örömüknek akartak kifejezést adni azért hogy az ő választásuk sikerült. Már pedig, t. ház, nekem csak üresfejű ember mondhatja azt, hogy ezek az ily módon hangolt választó-polgárok rendetlenséget akartak csinálni, vagy pedig csak bármely irányú kihágást elkövetni. De nem védheti a minister ixr a főispán, vagy rendőrkapitány eljárását azért sem, mert ehhez teljesen hasonló más esetben a főispán és a főkapitány már levonhatta a eonsequetitiát arra, hogy ezen tápéi választó-polgárok csoportosulásából semminemű zavar vagy rendetlenség nem következik. Hiszen ezt a választást megelőzőleg volt egy másik választás Tápén, a midőn a választás szabadsága a választási elnök törvénytelen tette folytán jogtalan módon megtámadtatott, akkor nem 80 vagy 100, hanem 800—1000 választó polgár csoportosult össze, és hallgatta a képviselők által Szegeden tartott szónoklatokat a legnagyobb csendben és rendben, azokat a szónoklatokat, a melyeket az egyes szónokok hozzájuk intéztek. Már periig akkor a polgárok lelkük mélyében el lehettek keseredne a választási elnöknek jogtalan tettéért, és mégsem volt semmi zavar, és nem követtek el semmi rendetlenséget, hanem mint józan polgárokhoz illik, a félbeszakított választás után is tűzhelyükhöz tértek vissza. En, t. ház, nem zárkózhatom el attól, hogy ezen botrányos manőver okozója és főintézője Szeged városának főispánja volt. Hiszen üres beszéd az, hogy egy oly irányú csoportosulás talán jogosult nem lehet, hogy épen tdán Szeged városa az a kivételes város, a hol csoportosulást rendezni szabad nem volna. Hiszen tapasztaljuk az országban mindenütt, és tapaszaltam magában Szeged városában is, hogy midőn valamely kormányt támogató képviselő dolgáról van szó, akkor maga a főispán és a rendőrkapitány önmaguk tudatosan csinálják a csoportosulást, a piaczon vásárolják össze az embereket, hogy bizonyos csoportosulást idézzenek elő, hogy ez a csoport bámulja azt a kormányt támogató képviselőt, a kin bámulni való nincs, s lelkesedjék azért a kormányért, a melyért bizony ebben az országban lelkesedni igaz szívvel és lélekkel ma senki sem tud. S épen azért, t. ház, mert fájt Szeged város főispánjának és rendőrkapitányának az, hogy a polgárok fizetés nélkül is tudnak hazafiasán lelkesülni, s mert fájt nekik az, hogy ily lelkesülést kormánypénzzel és hivatalos hatalommal előidézni ők nem tudnak s nem lesznek képesek soha, annyival nagyobb bűnt követtek el, mert oly nemtelen boszút állottak e választó polgárokon, a melyet nemcsak egy tisztviselőnek s a kormány bizalmasának, de még egy az ildomosság legcsekélyebb érzetével bíró magánembernek sem szabad elkövetnie soha. Nem veszem tudomásai a választ. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hieronymi Károly belügyminister: T. ház! A t. képviselő úr nagyon dobálózott azzal a kifejezéssel, hogy »üres beszéd.« A concret eset így van: Szeged városában akartak egy csoportosulást tartani, a mi az előző napon törvényesen bejelentve nem volt. Én azért, hogy ilyen csoportosulást a redőrkapitány nem engedett meg, egy egyszerű interpelíatio alapján ezen rendőrkapitány ellen fegyelmi vizsgálatot nem indíthatok. Ha ezt a bejelentést megtették volna, és talán esetleg az nem fogadtatott volna el> va

gy másféle szabálytalanság követtetett volna el, úgy én a fegyelmi vizsgálatot okvetlenül elrendelem de midőn a rendőrkapitány teljesen törvényesen járt el, és midőn eljárása ellen semmiféle panasz nem emeltetett más, mint a t. képviselő urnak indokolatlan inleipellatioja, hogy akkor én ennek alapján fegyelmi eljárást indítsak, azt én az igazsággal megegyeztetni nem tudom. (Helyeslés jobb felől.)