Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-222

$21 «raár#s fii és 18S». m&jns VI.én, ssserdán, 465 sukat megtagadta, és ezzel a polgárok alkotmányos jogai és cselekvési szabadságuk gyakorolhatását törvényellenes módon megakadályozta? 2. Van-e tudomása arról, hogy a mondott napon Szeged városának a rendőrsége, a rendőrkapitány vezérlete alatt a főispán tudtával uénány tápéi választókerületi polgárt, de valamint különösen a szegedi békés polgárokat és úri nőket erőszakosan megtámadott, azok személyes és cselekvési szabadságát gátolta, s azokat inzultálta ? 3. Szándékozik-e ezen erőszakoskodás miatt Szeged város főispánját kérdőre vonni, a rendőrkapitány ellen pedig a fegyelmi eljárást megindítani, s az eljárás befejeztéig őt hivatalos állásától felfüggeszteni ? T. ház! Az első kérdésre van szerencséra válaszolni, hogy Szeged városának rendőrkapitánya 1892, augusztus 29-én a tápéi választásról visszautazó választókat abban, hogy Szeged városán átvonulhassanak, nem gátolta. Kezeim közt van a rendőrkapitány által augusztus 29-én kiadott hirdetmény, a melyben hivatkozik arra, hogy miután a tápéi kerület választó polgárai múlt év augusztus 11-én a választás színhelyéről visszatérve, csoportosulva, engedély nélkül körmenetet rendeztek, ő Dorozsma város választói részére külön utat jelölt ki, a melyen keresztül vonuljanak a városon, és öt pontban megjeleli azokat az utakat és utczákat, a melyeken a tápéi választásról visszajövő dorozsmai, horgosi stb. választó keresztül vonulnak. A rendőr kapitány hirdetményét Tápéra kiküldte, ott mindkét párt választási bizalmi férfiaival közölte, továbbá Szeged város tápéi sorompóinál a vissza térő választóknak is tudomására hozta. A rendőrkapitány tehát a Szegeden való átvonulást nem gátolta, nem tiltotta meg, hanem a választók átvonulására egyes utczákat jelölt meg. A mi a másodikat illeti, tény az, hogy Szeged városában ugyanaznap délután az »Európa* szálloda előtt csoportosulás támadt, és ott a választókkal volt képviselők közül néhányan beszédet akartak intézni az ott egybegyűlt néphez. A rendőrkapitány a népet feloszlásra szólítá fel, és miután ez a felhívásnak nem engedelmeskedett, a rendőrség, és minthogy az elegendő nem volt. a csendőrség segítségével a népet onnan eloszlatta. Arról, hogy ott akármiféle erőszakoskodás, vagy valakinek megsértése történt volna, a jelentés semmit sem szól, (Mozgás a szélsőbalon.) sőt azt konstatálja, hogy senkinek baja nem történt. Ennélfogva a rendőrkapitánytól azt a jogot, különösen mikor ma egy praecedens volt előtte, hogy ő a visszatérő választóknak az átvonulásra bizonyos utczákat jelöljön meg, a KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XII. KÖTET. rend és a forgalom érdekébén megtagadni nem lehet. Másodszor azt sem hibáztathatom, Jiogy ott nem engedte meg politikai beszédek tartását, mert az 1874 : XXXIII. tez , mely a választásokról szol, 104. §-ában azt mondja, ha választások alkalmával akár körmeneteket, akár pártértekezleteket, vagy gyűléseket szándékoznak a választók tartani, azt megelőzőleg a polgármesternek, illetőleg a törvényhatóság tisztviselőjének bejelenteni tartoznak. Azonban ilyen bejelentés nem történt. Mindezeknél fogva én a szegedi rendőrkapitány eljárásában olyas valami vétséget, a mi megtorlást érdemelne, nem látok. Ugron Gábor: Ordót neki! Hieronymi Károly belügyminister: Ezért nem érdemel ordót, de büntetést sem. Megjegyzem egyébiránt, ha a választók Szegeden csakugyan szándékoztak gyűlést és politikai beszédeket tartani, és azt bejelentették volna, a rendőrkapitány pedig a bejelentés megtörténte daczára nem engedte volna meg a gyűlés megtartását, az illetőknek joguk lett volna felfolyamodásai élni. Ily felfolyamodás azonban nem történt, és panaszos nem létében természetes, hogy a rendőrkapitány ellen fegyelmi eljárást nem indíthattam, s büntetést nem alkalmazhattam* Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Babó Emil képviselő urat illeti a szó í Babó Emil: T. képviselőház ! A t. minister úr válaszában beismerte, hogy az általam interpellatio tárgyává tett esetben a rendszeres vizsgálatot meg nem indította. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mit kell pedig ebből következtetni? Azt, hogy a t. minister úr ebben az esetben is az eltusolás már megszokott évközét alkalmazta, s az alkotmányos jogaik gyakorlásában megsértett polgároknak elégtételt adni egyáltalán nem akar s nem szándékozik. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Hieronymi Károly belügyminister: Hol vannak megsértett polgárok? Senki sem emelt panaszt. Babó Emil: A t. minister úr egyáltalában nem adta elő válaszában azt az irányt, mely őt állítólag a tényállás kiderítése tekintetében vezérelte. Mit kell pedig ebből ismét következtetnem? Azt, hogy a t. minister úr egyszerűen a legkényelmesebb módon informál tattá magát. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És honnét jött és jöhetett az az informatio? Nem máshonnan, mint azoktól a személyektől, a kiket én kérdőre vonatni kértem, tehát a főispántól és magától a rendőrkapitánytól. Mi a természetes következmény ebből? Az, hogy ezek csak nem adtak és nem adhattak oly informatiokat, a melyek az ő eljárásukat jogtalannak, törvénytelennek fogják felttin69