Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-207
g2 207. orsuétos tllés 1S98. ápriliis 27.én, esü«5rt»kSn, a törvény kellékeinek megfelel, végleg igazolván, méltóztatnak hozzájárulni, hogy nevezett képviselő úr a végleg igazolt képviselők névjegyzékébe iktattassák. (Helyeslés.) A harmadik osztályban lévén ez idő szerint legkevesebb képviselő, Lehoczky Vilmos képviselő a harmadik osztályba fog soroztaink T, ház! Jelentem, hogy Miklós Ödön Borsodmegye szirma besenyői választó-kerületében megválasztott országgyűlési képviselő állásáról való lemondását nálam bejelentette. Méltóztassanak azt tudomásul venni, s az elnököt felhatalmazni, hogy a kellő intézkedéseket az új választás megejtése végett megtegye. Következik a napirend. (Halljuk'. Halljuk!) A gazdasági bizottság 296. számú jelentése a ház költségvetéséről. Molnár Antal jegyző: (olvassa a jelentést). Elnök: Méltóztatnak hozzászólani kívánni 1 ? Senki sem kíván szólani? Méltóztatnak a költségvetést elfogadni? (Helyeslés.) A ház ennek folytán a költségvetést elfogadja s az elnököt a további intézkedéseknek megtételére felhatalmazza. Következik a napirend szerint a községi, valamint a hitfelekezetiek által fentartott elemi iskolákban működő tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat, és az ezzel kapcsolatos kérvények folytatólagos tárgyalása. Bernáth Dezső jegyző: Kovács Albert! Kovács Albert: T. ház! (Halljuk! Hall juk!) Ámbár észrevételeim a szőnyegei! levő törvényjavaslattal szemben ennek lényeges pontjait érintik, mint a tegnap szólott t. képviselő urak észrevételei: mindazáltal nem szándékozom ellenezni, hogy e javaslat általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadtassák, (Halljuk! Halljuk!) azért nem, mivel észrevételeim, ha mind elfogadtatnak is, érvényesülhetnek a részletekben is. Észrevételeim e javaslat három pontjára irányúinak, és ezekből is kettő egy természetű. Mikor négy évvel ezelőtt a közoktatási minister úr a mostani hivatalát elfoglalta, csakhamar szíves volt összehívni a ház közoktatási bizottságát tanácskozás végett. Ezen alkalommal én egy hosszabb beszédet mondottam, melyben kifejtettem nézeteimet a közoktatás körében a közel jövő teendőiről, a legalsó foktól a legfelsőbbig, felekezettel és nem felekezettel szemben, hogy úgy mondjam, egész oktatás politikai tervet adtam elő, a melyen végig menve, Magyarország kultúráját meg lehetne alapítani. Belevontam előadásomba, a papnevelést is, -mert az állam területén a nemzeti akarat befolyása alól a papnevelés sem vonhatja ki magát. (Helyeslés.) Annyival inkább kiterjeszkedtem egyebekre. Egyebeket, a mik most napirenden nincsenek, mellőzve, a népoktatás ügyére vonatkozólag a közel jövő teendőit a következő két pontban jelöltem meg: Először az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk általános revisioját. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a törvényczikk akkor, mikor készült, jó és helyes volt, és a viszonyoknak megfelelő volt; egy okos és hozzáértő ember munkája volt. De közoktatásunk 25 ér alatt abból a köntösből, a melyet ez a törvényczikk szabott, kinőtt, és gyermekruháját többé nem tudja helyesen viselni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ez, t. ház, már akkor is sürgős teendő volt, most természetesen még sürgősebb. A második teendőt ekképen jelöltem meg: az 1868-iki törvény a közoktatás ügyét felekezetinek hagyta, úgy a mint találta, (Egy hang a baloldalon: Elég kár mit!) arra az e-setre pedig, ha a felekezet nem volna képes iskolát állítani, vagy pedig nem akarna, kisegítőül odaállította a községi iskolát. Azonban bár az egyházak azon idő óta tiszteletreméltó hűséggel teljesítik kötelességüket, mindazáltal számos községnek ma sincs iskolája, vagy nincs megfelelő iskolája; a községi iskola pedig, a mely expediensűl volt felállítva, nálunk a községben való ki nem elégítő intelligentia miatt megbukottnak tekinthető. Belátta ezt már az 1876-iki törvényhozás, mikor az expedienset már alterna ti ve formulázta úgy, hogy ily esetben vagy a községnek, vagy az államnak kell iskolát állítania. Úgy gondolom, hogy 1876. óta községi iskolák többé nem keletkeztek. De az állam sem teljesítette kötelességét kellő mértékben, úgy, hogy még mindig számos községnek nincs iskolája. Minthogy pedig a felekezetek nem képesek iskolát állítani, tehát az államnak kell ily esetekben nagyobb mértékben segítségül jőnie. (Helyeslés.) A mi engem illet, t. képviselőház, én sohasem csináltam titkot belőle, sőt számos alkalommal kifejtettem minden körben, hogy én az állami oktatásnak vagyok a híve. (Helyeslés a szélsőbalon.) A nyugateurópai kultúrnépek, sőt már egyes keleti népek is, oláh szomszédaink, és mások is már rég rátértek az állami oktatás rendszerére; pedig ezeknek erre a lépésre csak egy okuk volt, t. i. azon egyoldalúságok látása, a melyek a felekezeti oktatástól külön nem választhatók. Nekünk pedig ezenk'vűl van még egy második okunk is. t. i. a Magyarország területén lévő nemzetiségi viszonyok. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Sőt azt merem mondani, t. ház, hogy az
