Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

g|,6 SS®. •ináfíS aié* !§». májas It-és, ptntetefc képviselhessék Urukat. Ha meg lenne már Magyarországon állapítva, hogy ki az a gazdatiszt, (Helyeslés a szélső baloldalon.) talán hozzá lehetne járulni, de mikor e szövegezés még azt sem követeli meg, hogy okleveles gazdatiszt legyen, és még nincs semmiféle megoldás arra, hogy ki az az állandóan alkalmazott gazdatiszt, és mikor a gazdatisztre vonatkozólag is megengedi, hogy lehet bármely 21 éves fiatal ember is, akkor azt hiszem, az igazságszolgáltatásnak, a sommás eljárásnak gyorsaságát és alaposságát biztosítottnak állítani ily lehetőségek mellett nem lehet. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Meg lesznek verve azok a járásbírák és albírák, a kik előtt a sommás ügyekben ily meghatalmazott fog megjelenni, mert ezektől sokkal nehezebb lesz nekik megszerezni akár a tényállás kiderítésére, akár a bizonyítékok összeállítására szükséges adatokat, mintha előttük szakértő ember jelen meg. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezen szakaszban megengednők, hogy a kereskedő- és iparossegéd, a kire ismét csak a 20 évi életkor van kikötve, képviselhesse saját főnökét, a kinek üzletében állandóan van alkalmazva kivétel nélkül minden sommás perben, így tehát tessék elképzelni, hogy például megtámadási, számadási, telekkönyvi, örökösödési perekben kereskedősegéd fog állni a bíróság előtt, mint meghatalmazott képviselő. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldaldon.) Ezen szakasznak azon rendelkezését, hogy kiskorúak és gondnokság alatt levők, a kik a per tárgyáról perenkívül rendelkezhetnek, mint felperesek, törvényes képviselőjük mellőzésével is megjelenhetnek, teljesen elhibázott dolognak tartom, meg is mondom miért. Az 1877: XX. tcz. 28. §-a szerint ezen szakasz, minthogy gondnokság alá csupán az elmebetegek, a gyenge elméjűek, a siketnémák és a tékozlók helyeztetnek, csak azon két eshetőséget engedné meg, hogy a távollevők és a börtönbüntetésben szenvedők léphessenek fel felperesek gyanánt. Nézetem szerint az 1877. évi XX. tcz. 87. §-át hatályon kivtíl kell helyezni expressis verbis, mert az azt mondja, hogy a kiskorúak, és gondnokság alattiak perben csak gondnokuk, illetőleg gyámjuk által képviseltethetik magukat. Azt hiszem, a sommás eljárás alapossága legkevésbbé sem követeli, az igazságszolgáltatás gyorsasága nem igényli, hogy a gondnokság alatt levőkre ép ez az egyetlen kivétel tétessék, hogy ők, mint felperesek felléphessenek. Mily ellentét a, jogéletben és az igazságszolgáltatás terén, hogy a ki a saját vagyonával való rendelkezés tekintetében gondnokság alatt áll, a kiről ki van mondva, — bármi okból történt légyen, — hogy nem képes vagyonát kezelni, mégis, bár kivételes esetekben, a bíróság előtt, mint felperes megjelenhetik. Meggyőződésem szerint, t. ház, a T'. §. szövegének megállapításával nemcsak azon kérdés fog megoldást nyerni, hogy sommás-bíróság előtt ki képviselheti a feleket, hanem megoldást fog nyerni a magyar ügyvédi kar megélhetésének kérdése is. Az összes szónokok, az igazságUgyminister úr és az államtitkár lír is, kiemelték beszédeikben, hogy mostanig a magánjogi pereknek 95°/o-a — az államtitkár úr szerint csak 85°/o-a — sommás bíró előtt nyert elintézést. Ha már most figyelembe veszem, hogy ezen törvényjavaslat 1. §-a által csak a sommás-bíróság illetékessége a perek jelentékeny számára nyer kiterjesztést; ha figyelembe veszem az államtitkár úr által kilátásba helyezett azon körülményt, mely szerint a szóbeliségnek és nyilvánosságban a rendes perekben való behozatala alkalmával is ki lehet terjeszteni a sommás-bíróság illetékességét: el kell ismerni, hogy az összes magánjogi pereknek legalább 90°/o-a sommás bíróság előtt fog folyni, és így természetes, hogy a magyar ügyvédi karnak, és különösen a vidéki ügyvédi karnak ezen az összes perek 90°/o-át tevő sommás perben kell megélhetési módját biztosítania. Az állam az ügyvéddel szemben nagy igényeket támaszt. Oly előtanulmányt követel tőle, a mely életének legalább 20 évét igénybe veszi, és mikor aztán megszerezte az ügyvédi oklevelet, a magyar állam sohasem gondoskodott róla, hogy az az ügyvéd meg is élhessen, hogy megélhetése ne csak lehetővé, (Mozgás és derültség jobb felől Felkiáltások : Gondoskodjék az ügyvéd önmagáról!) hanem valószínűvé és biztossá is legyen téve. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Az állam gondoskodik arról, hogy a szakférfiak szakmájukban kizárólag gyakorolhassák szakszeríí jogaikat. így van pl. a mérnöknél. Hiszen sok ember tudna úgy eljárni, mint a mérnök, de mert nincs oklevele, a bíróságnál, hatóságoknál nem fogadják el munkásságát, így van az orvosoknál is; hány ember tudna jobban gyógyítani, mint egyik-másik orvos, és ha megteszi, törvényszéki gyakorlatomból tudom, elítélik mint kuruzsló! így van a kereskedőnél, az iparosnál, a gyárosnál, a gyógyszerésznél, a közjegyzőnél, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és nézetem szerint igen helyesen van így a legtöbb szakmában, csak az ügyvédeknél nem, mert az ügyvédi gyakorlatot mai napság és ezentúl a perek 90°/o-ában mindenki jogosítva lesz végezni. (Úgy van! a szélsőbalon.) Kérdem, t. ház, mit vétett az állam ellen, mit vétett a törvényhozás ellen az ügyvédi kar? Mutassák meg nekem a közéletnek azt a rétegét, a melyben a jó, a nemes, a haza szeretetében, a feláldozásban első sorban nem az ügy-