Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

ÉlS. országos ülés 189S. május Í2.éu, péntekén. $&% kérek, a javaslat értelmében arra nézve, hogy melyik az illetékes telekkönyvi hatóság, intézkedés téve nincs, hanem erre nézve az eddigi szabályok érintetlenül fentartatnak. Ha tehát így kikapva egy esetben az illetékesség kérdése mégis megbolygattatnék, ebből igen helytelen következtetés lenne levonható. Annyi tény, hogyha egyetemleges jelzálog törléséről van a szó, a ma érvényben levő szabályok értelmében is a törlési kereseteket csak azon telekkönyvi hatóságnál lehet beadni, a mely a föjelzálogokról a telekjegyzőkönyvet vezeti. Minek vigyük ezt be e javaslatba, mikor az egyebet nem mond, mint azt, hogy választási jogot ad a felperesnek, hogy keresetét vagy közvetlenül a járásbíróságnál, vagy az illetékes telekkönyvi hatóságnál adhassa be. Ennélfogva én az egyetlenegy ilyen illetékességi szabálynak e javaslatba való beillesztését feleslegesnek tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. (Helyeslés.) Az eredeti szöveget senki sem támadván meg. azzal szemben csak Remete Géza képviselő úrnak van egy módosítása. Remete Géza: Visszavonom indítva nyomat! Elnök: Remete képviselő úr módosítványát visszavonván, a t. ház a szakaszt eredeti szövegében fogadja el. Magától értetődik, hogy e szakaszban foglalt sajtóhiba kiigazíttatik. Josipovich Géza jegyző (olvas*a a 7* §-t). Mohay Sándor! Mohay Sándor: T. ház! E szakasz meghatározza azt, hogy a felek a perbeli cselekményeket személyesen, vagy meghatalmazott által végezhetik, s ha meghatalmazottat kívánnak nevezni, annak ügyvédnek kell lennie, kivéve e szakasz 3. és 4. bekezdésében megállapított azon személyek kategóriáját, a kik részint rokonsági, részint alkalmazottsági viszonyban állnak a peres féllel. A 7. §. 7. kikezdése azután bizonyos sanctiot kíván fűzni ahhoz, ha valaki ily minőségben lép fel meghatalmazottul, és később kitűnik, hogy valóban ezen minőség nem forgott fenn. Itt azonban már csak a két kategória elseje van felemlítve, az alkalmazottsági viszony pedig nem. E hézag pótlása végett, ajánlom elfogadásra azon módosítványt, hogy a szakasz bekezdésének 1-ső sorában az 1. pontra hivatkozás mellé beszűrassék a 2. pontra való hivatkozás is. (Helyeslés.) Horváth Ádám jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. ház! Ezen törvényjavas lat általánosságban történt tárgyalásakor, de a mai napon is, úgyszólván minden szónok hangoztatta, hogy a szóbeliségen és a nyilvánossáKÉPVH. NAPLÓ, 1892—97. XII KÖTET. gon alapuló eljárás, az olcsó, gyors és alapos igazságszolgáltatásnak kell, hogy eszköze legyen. Ezen 7. §. szövegének megállapításánál nemcsak sok, hanem meggyőződésem szerint minden attól függ, vájjon ezen törvény életbelépte után a sommás eljárásban az igazságszolgáltatás lehet-e és lesz-e olcsó, gyors és alapos. A törvényhozásnak mindenesetre feladata az igazságszolgáltatásnak mindhárom említett kellékét elérni, vagy ezen tökélyt megközelíteni. És ha e három kellék közül választanunk kell, sokkal inkább választom az alaposságot, mint az annak rovására előálló olcsóságot és gyorsaságot. Oly esetekben tehát, midőn mindhárom kelléket nem biztosíthatjuk, és választanunk kell, akkor inkább fogjuk választani első és főkelléknek az alaposságot, mint akár az olcsóságot, akár a gyorsaságot: (Helyeslés.) Ha már most végigmegyünk a 7. §-ban javasolt pontok mindegyikén, meg fogunk győződni arról, hogy ezen szövegnek elfogadása veszélyezteti az igazságszolgáltatásnak olcsóságát, veszélyezteti gyorsaságát de leginkább veszélyezteti az alaposságot. A ki pedig ismeri a sommás eljárást a gyakorlati életben, a mint azt szerény magam ismerem 20 évi gyakorlatom óta, az nekem igazat fog adni, hogy a sommás bíróságnál a tényállás kiderítése és a bizonyítékok összeállítása a feleknek személyes részvétele által van leginkább megnehezítve. És ha mi megengedjük mindazt, ami e szakaszban javasolva van, akkor nem érjük el a gyorsaságot, nem érjük el az alaposságot. Képzeljük el, t. ház, hogy ezen szakasznak első pontja nem tesz semminemű kivételt a rokonok közt, nem mondja azt, hogy a rokonoknak nagykorúaknak, vagy önjoguaknak, vagy, a mit kiemelek, férfinak kell lennie, hanem ellenkezőleg, megengedi akármely 20 évet betöltött rokonnak, akármely 20 évet betöltött nőnek meghatalmazotti minőségben a tárgyalásonmegjelenni a sommás bíró előtt; nem tesz semmiféle kivételt még arra nézve sem, hogy az, a ki a magyar bíróságnál megjelenik, mint valakinek meghatalmazottja, hogy az honpolgár legyen. Már pedig, — ha ismerjük a szomszédos államokhoz közel fekvő járásbíróságok területét, eljárását, forgalmát, — tudnunk kell, hogy ezen törvényjavaslatnak ily szövegben való elfogadása esetén nagyon sokszer fordulna elő, hogy például Nyitramegye szakolczai, vagy szeniczi járásbírósága előtt meg fog jelenni a morva ügyvéd, mint meghatalmazott, az alvidéken a szerb ügyvéd, és Erdélyben a román ügyvéd, mint meghatalmazott, mert a magyar törvény nem kötötte ki, hogy a meghatalmazott egyúttal honpolgár legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen szakasz szerint továbbá meg lesz engedve, hogy a gazdatisztek kivétel nélkül 44