Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

SOfi. omAcos Illés 1898. április S&.án, szerdán. ff C?5g«/ ww! a szélsőbalon.) igenis én azon pénzügyi közeg iránjában a legnagyobb szigorral le fogom vonni a következtetést, és biztosíthatom a t. képviselő urat, — intézkedési joggal eddig sem volt felruházva, mert Szegzárd városának fogyasztási adója oly magas objectum, hogy az nekem volt fentartva, tehát még a ministerium sem intézkedhetett ebben külön engedélyem nélkül, tehát az nem intézkedő, hanem javaslattevő közeg volt, — biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy az a közeg, ha a szabályszerű" fegyelmi eljárás során, melyet szigorral és gyorsasággal fogok lejáratni, hibásnak bizonyul, sem ezen, sem más ügyben többé a pénzügyi administratioban befolyást gyakorolni nem fog. (Helyeslés.) De ha, t. ház, a közmorálnak követelményeit, le akarjuk vonni, akkor azután a t. képviselő ár is tegyen meg legalább annyit, hogyha a városi hatóság hibát követett el, egy tekintélyes város elöljárósága ne az őt alacsony ajánlatokra bíztató pénzügyi közegekkel keresse a connexiokat, hanem forduljon az illetékes hatósághoz, és ha nem ilyen connexio alapján teszi meg ajánlatát, biztosíthatom, hogy a város érdekei is megfelelően fognak érvényesíttetni. (Élénk he lyeslés és tetszés a jobboldalon.) Boda Vilmos: Mélyen t. képviselőház! Ha valaki, úgy én vagyok az, a ki a mélyen t. ministerelnök úr munkássága iránt a legnagyobb elismeréssel viseltetem. Hogy ebből kifolyólag neki semmiféle szemrehányást tenni nem akartam, mutatja az, hogy már interpellatiom indokolásában benne van, hogy meggyőződésem az, hogyha a ministerelnök úr abban az időben Budapesten tartózkodik, és a hivatalos ügyek nem tartóztatják Bécsben, ez az ügy bizonyára más megoldást nyert volna. A mi már most a ministerelnök tarnak azt a nyilatkozatát illeti, hogy a Szegzárd városi hatóság oly connexiok alapján akarta elérni a fogyasztási és italadó bérbevevését, melyek nem egészen helyesek, bátor vagyok a mélyen t. ministerelnök urat felkérni, hogy tekintse meg egyszer azt a vidéket és győződjék meg róla, hogy ott minő pusztulás van. Már most annak a városi elöljáróságnak nem kötelessége e ily viszonyok közt nem menni oly magasra az ajánlatokban, a meddig, ha rendes viszonyok közt volna, talán elment volna? De leginkább azért szólaltam fel mégegyszer, és kérem a t. ház szíves elnézését s figyelmét, hogy a ministerelnök úrnak egy állítását, mint hibás informatioból eredőt, a maga valóságára vezessem vissza. Nem úgy van, a mint a ministerelnök úr állította, a mint őt informálták, hogy Szegzárd öt nappal később tette az ajánlatot, mert itt van kezemben a pénzügyministeriumnak hivatalos távirata másolatban, a mely deczember 28-án menesztetett 39.450. szám alatt, és a mely következőleg szól: »Pé]jzügyigazgatóság Szegzárd. Fogyasztási adó és italmérési jogra vonatkozó szerződések Rosenfeld Mórral 43.000 forintért 3 évre feltétlenül megkötendőké Ez deczember 28-án a reggeli órákban érkezett Szegzárdra. Délután öt órakor a városi képviselőtestület már ülést tartott. (Derültség jobb felöl.) Délután három órakor egy távirati kérelmet intézett a pénzügyministeriumhoz, a melyben tudatta, hogy a 43.000 forint bérösszeget ő is megadja, és még a holnapi napon, vagyis deczember 29-én a délelőtti órákban a város küldöttsége fog a pénzügyminister úrnál jelentkezni. Úgy is történt. 28-ikán jött oda a távírat, 29-én reggel tíz óra or már ott volt a küldöttség, a melyben én is részt vettem, és szóbelileg megtettük az ajánlatot, a melyet már előzőleg táviratilag megtettünk. Tehát nem öt nappal később, hanem a mint a bérlet megkötése táviratilag elrendeltetett, másnap már itt voltunk, és még akkor sem volt a szerződés Rosenfeld Mórral megkötve, hanem azalatt, a míg a küldöttség Szegzárdról Budapestre ért, a hivatalos órák után köttetett meg, és másnap a hivatalos órák előtt lett a távírat a pénzügyministeriumhoz küldve. Azért történt ez, hogy egyáltalában elvágassék az útja annak, hogy a jól informált pénzügyminister a város pártjára állhasson. Tehát a válasznak ezt a részét tudomásul nem veszem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. ház! Hogy az a szegzárdi pénzügyi közeg mit csinált, azt nem tudom, azért szavatosságot nem vállalok, de hogy az én ministeriumomban alkalmazott tisztviselők mindenben a legkorrektebben jártak el, azért én igenis egyéni szavatosságot vállalok. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Azok eljárásának jóhiszeműségébe és tisztaságába semmi kételyt sem engedek vetni. Ezt nem vak bizalom, hanem évek során át szerzett tapasztalás alapján állíthatom. A kérdés lényege, t. ház, az, hogy előbb tette-e meg a város az ajánlatot a magasabb összegre nézve, mintsem a pénzügyministerium illetékes tisztviselői kötelező ígéretet tettek a bérlőnek a bérösszegre nézve. Ezt meri-e tagadni a képviselő úr? (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Mint említettem, 24-én vagy 25-én tettük a kötelező ígéretet, s a szegzárdiak 28-án telegrafiroztak, tehát akkor, mikor már a pénzügyigazgatóságot is utasítottuk, a mint a képviselő úr maga is mondja. Én csak ismétlem, hogy egy gyanút, egy kételyt támasztani nem engedhetek, s ez az. hogy a pénzügyministeriujnban alkalmazott tiszt4*