Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-206
ü 3ft8, ors*ág«s ni és 1S98. április Sfi-án, iaerdán. viselők nem jártak el törvényesen, mert nemcsak törvényesen jártak el, hanem korrektül is. Legyen róla meggyőződve a t. ház, hogy úgy az általános utasításoknál, mint saját egyéni hajlamaimnál fogva is, ha lehetséges lett volna, inkább Szegzárdnak, mint magán bérlőnek juttatom a fogyasztási adót. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister űr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a miniszter úr válaszát tudomásul veszi. Következik Visontai Soma képviselő úr bejelentett interpellatioja. A képviselő úr meg fogja tenni interpellatioját. Tisontal Soma: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A belügyminister úr április 10-én kelt egyik rendeletéből a magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egyletét egyszerűen feloszlatta. Ez a feloszlató rendelet, mely mindenkor rendkívüli intézkedésként jelentkezik, nemcsak az érdekelt szakköröket, könyvnyomdászokat és betűszedőket lepte meg, hanem megdöbbentőleg hatott a közvéleménynek azon részére is, a mely ezen egyesület belső viszonyait ismerve, nem tudta és nem tudja elképzelni, vájjon a belügyministert ezen rendkívüli eljárásra mi birta és mi indította. De t. ház, maga a ministeri rendelet tartalma és indokolása nemcsak hogy megnyugtatólag nem hat arra, aki azt figyelemre méltatja, hanem igenis alkalmas az arra, hogy mindenkiben azt a meggyőződést keltse, hogy itt egy hivatali túlkapással és törvénytelen, mivel sem indokolt kormány intézkedéssel állunk szemben. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbaloldalan.) A miuisteri rendelet azt mondja, hogy feloszlatja a könyvnyomdászok és bettiszedők egyesületét, mert ez az egyesület a munkásokat állandóan sztrájkra izgatja, a külföldi munkásmozgalmakat segélyezi, tagjai közt állandóan munkásmozgalmat szít, arra pénzalapot, gyűjt és a törvénytelen eljárásnak ellenszegülő józan munkásokat pellengére állítja. Hogy ez mennyiben felel meg a valóságnak, mennyiben nem, arra később fogok áttérni. Most csak azt kívánom megjegyezni, hogy ez az egylet, melyről szó van, 31 esztendő óta áll fenn és több ezer tagot számlál, a kik néhány száz tag kivételével honosítottak, magyar állampolgárok, itt született honos polgárokból áll. Az egyesület segélyez "rokkantakat, özvegyeket, árvákat, fentart betegSegélyző osztályt, munkanélkülieket segélyző osztályt, állandó önképző osztályt, a mely körülbelül 5000 kötetből álló könyyjárral rendelkezik. Az egyesület jelenleg 100.000 forintnál több vagyonnal bir: 31 év óta való fennállása alatt közel egy millió forintot adott emberbaráti czélokra; évenként körülbelül 60, 70, 80ezer írttal segélyezte a sínylődőket, betegeket, rokkantakat, olyan czélokra költve ezen összegeket, a melyekre, ha az egyesület fenn nem állana, az államnak, törvényhatóságnak, községeknek kellene hasonló összegeket fordítani, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, ha ily rendkívüli kormányintézkedéssel állunk szemben, nagyon természetes, nem elégedhetünk meg olyan stiláris közhelyekkel és mit sem mondó jelszavakkal, hogy az egyesület sztrájkokat támogatott, munkásmozgalmakat szított, mert hiszen eltekintve attól, hogy ilyen tevékenység egy jogi személytől ki sem indulhat, mert az felelősségre vonható fizikai személytől indulhat ki csak, mondom eltekintve ettől, azt hiszem, t. ház, semmiféle kormányférfiú nincsen jogosítva arra, hogy olyan dolgokba, a melyek törvényesek, mint a milyen a sztrájk, a milyen ezen szó : •> munkás mozgalom*, belekössön, és rájuk süsse a törvén y tel el enség bélyegét, a nélkül, hogy azt i^ kiemelendőnek tartaná a rendeletében, hogy ezen segélyezésekkel, a sztrájkot szított munkásmozgalom a törvényesség határát átlépte volna és olyan fokot ért el, a mely a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedeteket involválja. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) De még egy igen jellemző körülményre akarom a t. házat figyelmeztetni, különösen a jelen időkben, a mikor egy felkergetett árfolyamú liberalismus jelszavával állunk folyton szemben, (Halljuk! Hall juk! a szélső baloldalon.) a mikor mindenütt liberalismusról beszélnek, a mikor az államigazgatás egyéb ágaiban, esetleg a szükség által parancsolt törvényjavaslatokat, a liberalismus jellegével szeretik felruházni, mondom, tartozom a t. ház figyelmét fölhívni arra, hogy a midőn a kormány és a belügyminister ezen három évtizeden át fennállott és becsületes, emberbaráti irányban működött egyesületet feloszlatta, ezen feloszlatást sem egy alapos vizsgálat sem a felfüggesztés nem előzte meg. Nem tagadom, hogy azon fontos közjoggal szemben, melyet az egyesületi jog képez, és ez egyesületi jogosítványban nyilvánuló egyleti autonómiával szemben, van a, kormányhatalomnak bizonyos felügyeleti joga, de hivatkozom nemcsak a magyarországi gyakorlatra, nemcsak a külföldi törvényekre, hanem az államjogi írókra is, — és kell erre hivatkoznom, mert nekünk tételes egyleti törvényünk nincsen, — hivatkozom mindezekre a tekintetben, hogy mindenütt a legiadikálisabb intézkedésnek, mely a végrehajtó hatalomtól kiindulhat, a felfüggesztést tartják, míg másrészről a feloszlatást a közigazgatási bíróságnak tartják fenn, vagy ha ez kormányzati intézkedés