Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

338 218. országos ülés 1893. május 12-én, pénteken. képviselő űr között lényeges és messzemenő eltérés van, mert a t. képviselő úr azokat az ügyeket, a melyeket mi javaslatba hozunk, az értékre való tekintet nélkül a járásbíróságok hatáskörébe felvenni, a maga részéről nem óhajtja. De különösen nem tartom helyesnek a járásbíróságok hatáskörének azt a negatív meg határozását, a mi a második szakaszban foglaltatik. Mert a második szakasznak eszméje az, hogy negatív alakban akarja meghatározni a járásbíróságok hatáskörét, kiemelve azon ügyeket, a melyek oda nem tartoznak; sokkal megfelelőbbnek tartom, ha mi a járásbíróságok hatáskörét positive határozzuk meg, a miből az folyik, hogy azok az ügyek, a melyek nincsenek a járásbíróságok hatáskörébe utalva, nem tartoznak oda. A t. képviselő úr azt mondja,, hogy nem tartoznak a sommás eljárás alá, és itt felsorolja azokat, az ügyeket. A 3- §-ban a képviselő úr az értékelésre nézve eltérő szabályokat állít fel. Erre azt jegyzem meg, hogy tekintettel arra, hogy a t. ház a javaslat harmadik szakaszát, a mely az értékelés módozatát megállapítja, még nem tárgyalta, a magam részéről nem bocsátkozom annak érdemleges czáfolatába, hogy az az értékelés, a melyet a képviselő úr megállapít, elfogadható-e, és a vita jelenlegi stádiumában a módosítás elejtése mellett a javaslat 3. §-át fentartandónak vélem. Ezek azok a főbb szempontok, a melyek Holló Lajos t. képviselő úr kettős indítványainak megbírálásánál figyelembe lesznek veendők. Áttérek ezek után azon módosításokra, a melyeket Kulman János t. képviselő úr adott be. Felszólalásában t. képviselőtársam egy elvi jelentőségű kérdéssel foglalkozott, a mely a bizottságnak figyelmét is magára vonta; a képviselő úr helyesen emelte ki azt, a bizottság szövegezése is eltér a ministeri javaslat szövegétől. Magának a kérdésnek horderejét és jelentőségét elismerte a bizottság is, és jelezte jelentésében. A bizottság nem tartotta czélirányosnak a sommás eljárást és a jelenlegi részletes reformot, azzal a nagyfontosságú és nagyhordererjíí kérdéssel összekapcsolni, mely a községi bíráskodás újólagos szervezésével összefüggésben áll. Mert a bizottság, különösen az igazságügyi kormány nyilatkozatai alapján azt a meggyőződést merítette, hogy ez és a községi rendezés oly szoros kapcsolatban álló kérdések, hogy annak megállapítása előtt a községi bíráskodás meszszemenő reformjába belemenni ezélszerü nem volna, s épen ez mutatja, mennyire helyes volt a részleges reform terére lépd, mert nemcsak e kérdés, hanem sok más hasonnemü kérdés fog felmerülni, a melyek azonban csak a teljes perrend megalkotásakor fognak elintézést nyerni. Azok a visszásságok, a melj eket a t. képviselő úr felemlített, legnagyobb részt megfelelnek a viszonyoknak és orvoslást kívánnak, de az orvoslásnak azt a módját, melyet a t. képviselő úr javaslatba hoz, a ínag^m részéről a t. háznak nem merném ajánlani, mert az oly messzemenő változásokat vonna maga után a bírói szervezetben, a melyeket csak a legalaposabb tanulmányozás és a költségek szorgos meghatározása után lehet a háznak javaslatba hozni, mert elejtését képezné egy nagy alapelvnek, és erre a képviselőház csak beható tanácskozás után határozhatná el magát, értem a községi bíráskodásnak akár mai, akár más alakjában való elejtéséi A kérdésnek messzemenő fontosságánál fogva azt hiszem, hogy a reform jelenlegi stádiumában nem czélszeríí tovább menni. A bizottság, mint ezt a t. minister úr föl is említette, részben figyelembe véve az észlelt visszásságokat, a fizetési eljárásban akarta az orvoslásnak egy másik módját nyújtani, és erre, mint ezt a t. képviselő urak bizonyára tudják, a fizetési meghagyásra vonatkozó törvényjavaslat í. § a az orvoslásnak egyik nemét megadja. A mi az egyes módosítványokát illeti, az első módosítvány arra vonatkozik, hogy az 5. pontban a g) és k) alpontok hagyassanak ki, és ezek helyébe vétessék fel az, hogy: »a bérleti és haszonbérleti viszonyból felmerülő mindennemű keresetek, kivéve az 500 forintot felülhaladó kereseteket akkor, ha ezekre nézve az a) pontban emiitett minőségű okirattal a sommás eljárás kikötve nincsen.* T. ház! Ügy az 1868., mint az 1881-iki ícz.-ben beható megfontolás tárgyává tette a ház a haszonbérleteket és különös garantiát kíván úgy a haszonbérbe adó, mint a haszonbérbe vevő részére a jogorvoslat szempontjából. Azt hiszem, azok a garantiák, melyeket a t. ház akkor a földbirtokos osztály érdekében szükségeseknek talált, oly nyomósak, hogy azoknak egyenkénti ismétlése nélkül is kérhetem a t. házat, hogy ne méltóztassék túlmenni azokon a korlátokon, hanem követelje meg azt a biztosítékot, melyet a törvényhozás akkor megkívánt, hogy t. i. csak bizonyos eseteket utalt a sommás eljárásra, az esetek egy részében pedig írásbeli szerződést kívánt, még pedig a földbirtokosok érdekeinek megóvása szempontjából. A második módosítvány az 1. §. második pontjára vonatkozik, mely szerint az 1868 :LIV. tcz. 44. §-ában felsorolt perek hozassanak törlésbe, azzal azonban, hogy a zálogjog törlésére irányuló perek a járásbíróságok hatáskörébe, még pedig 500 frt erejéig, vétessenek fel. Az 1868 :LIV. tcz. 44. §-ában felsorolt pereknek a járásbíróságok hatáskörébe felvételének indokait a t. minister úr már előterjesz.