Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

§í 208, wsnág** ülés!8$8 íprilis 2ft-au

, gteHÁft Most már, ha benne vagyok, t. képviselőház, kényfelen vagyok még egyéb köríílményekre is kiterjeszkedni. (Halljuk! Sálijuk) Én itt a ház szine előtt nyíltan állítom, s szükség esetén be is fogom bizonyítani, hogy ugyanazon pénzügyi közeg, a ki ezen ügyben teljhatalommal eljárt . . . Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Ez tévedés! Boda Vilmos: • . . mint a pénzügyigazgató helyettese, s mint ezen szakmának kezelője, mikor a városi elöljáróság több ízben kérdést intézett hozzá, hogy van-e magasabb ajánlat, ezt folyton és következetesen eltitkolta, sőt állította, hogy semminemű ajánlat be nem nyújtatott. Már most kérem, hogy az az elöljáróság maga magára ígérjen ily válságos viszonyok közt, a milyenek közt Szegzárd van, ezt tőle megkívánni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De állítom, be is fogom bizonyítani, hogy azzal a bérlővel a szerződést nem azon a napon, a melyet a t, ministerelnök úr, talán hibás informatiok alapján állította, hanem 29 én a hivatalos óra után köttetett meg akkor, mikor már úgy'azon pénzügyi közegnek, mint Eosenfeld Mór bérlőnek tudomására jutott, hogy a képviselőtestület oly határozatot hozott, mely szerint, hogy a bérlet kellemetlenségeitől szabaduljon, kénytelen azt az összeget megadni, ha mindjárt pótadó útján szedi is be. Ekkor ugyanazon pénzügyi közeg a hivatalos óra után kötötte meg a szerződést avval a bérlővel, s másnap a hivatalos óra előtt távi ratozta meg a pénzügyministernek, hogy a szerződés már megköttetett. Hát kérdem én, mi érdeke van annak a pénzügyi tisztviselőnek abban, hogy először a községet tévútra vezesse, másodszor hivatalos óra után kösse meg a szerződést, és hivatalos óra előtt küldje fel az értesítést. (Mozgás a szélső baloldalon.) A mi most már végre a tisztelt ministerelnök úr válaszának azon részét illeti, hogy nem áll az, mintha a, bérlőnek kárpótlás czímén adatott volna oda a szegzárdi fogyasztási és italadó, ennem tudom, de hallottam a pénzügyministeriumban a mélyen t. ministerelnök úrnak, mint pénzügyministernek helyettesétől, ki azon idő alatt, míg ő Bécsben járt, ezen ügyeket kezelte és nekem ezen felvilágosítást adta. Én ezt elhittem; jól tettem-e, nem-e, ezt, természetesen, meg nem Ítélhetem. De, hogy recapituláljara a dolgot, a mélyen t. ministerelnök úr válaszának azon részét, mely a szegzárdi ital- és íogyasztási adó bérbeadására vonatkozik, tudomásul nem vehetem, ellenben válaszának azon részét, inelv az illető pénzügyi közeg ellen a vizsgálatot kilátásba helyezi, természetesen köszönettel tudomásai veszem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. képviselőház! Kénytelen vagyok a t. képviselő úr által mondottakra néhány észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Először is határozottan kijelentem azt, hogy nem tartható fenn a képviselő urnak az az állítása, mintha a szerződés utóbb köttetett volna meg az illetővel, mint mikor a város ajánlatát megtette. Ez a bérlő, t. ház, nem a pénzügyigazgatóságnál jelentkezett, hanem ajánlatát közvetlenül a ministeriumnál adta be az illető fogyasztási osztályban, és az erre illetékes intézkedő közegek által ajánlatának elfogadásáról értesíttetett. Midőn tehát azután öt nappal később érkezett a városnak távirata, hogy ő is hajlandó megadni azt az összeget, — akkor sem formaszerű beadvány, hanem egyszerű távirat, — természetes, hogy a néhány nappal korábban közvetlenül a bérlőnek tett kötelező ígéretet módosítani nem lehetett. (Helyeslés és tetszés jobb felől.) Azt megengedem, hogy az a forma, szerű szerződés aláírása azután, a hivatalos órák előtt, vagy után, szóval akkor történt, mikor már a város is meg akarta adni ezt az ajánlatot. De különben nem így lehet azokat a dolgokat megítélni. Nem egy város, hanem minden község elöljárósága előtt is az én ajtóm az egész biztosítás tartama alatt nyitva állott. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés.) A ki érdemesnek tartotta és ide fordult, akár hozzám, akár a pénzügyministerium közegeihez, tapasztalhatta, hogy mindenki iránt a legnagyobb méltányossággal jártunkéi. (Úgy van! Úgy van!) Ha Szegzárd városának elöljárósága a város érdekeit megfelelően képviselni akarta volna, október 4-től, midőn vele az egyezkedési tárgyalás nem sikerűit, deczember 31-ig, akár a képviselő úrnak, akár azoknak az uraknak három hónapon át módjukban lett volna lépéseket tenni és első sorban azt igazolni, — nem általános kifogások útján, — hogy a kinyomozott összeg nem helyesen van föl véve, és akkor, a mint más esetekben sem zárkóztam el ez elől, és nemcsak én, hanem mert általános alapon elvi utasításunk volt, egyetlen pénzügyi közeg sem zárkózott el, igenis Szegzárd városának is sikerűit volna az egyezség megkötése. Szegzárd városa azonban deczember 29-én, tehát az uj biztosítás hatálybalépte előtt két nappal táviratozott nekem; akkor sem formaszerű beadványt adott be. Engedelmet kérek, itt én a városi hatóságot a mulasztás vádja alól fel nem oldhatom. (He-lyeslés a jobbóldalon.) És, t. ház, ha igaz az, hogy az a pénzügyi közeg helytelenül járt el, pláne hogy,nem közérdek, hanem magánérdek vezette,