Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

324 Ili. ersäsáfBS Illés 1898. május 13-én, pénteken. nézetemet fejezem ki, hogy ez a pontja a som­más eljárás illetőségének olyan, a mely, ha a közönség megnyugvással fogja tapasztalni, hogy az egyes bíró által birtokperek és örökösödési perek igen jól elintézhetők, fejleszthetők és ki­terjeszthetők. Ennek kiterjesztése tehát a tapasz­talattól lesz függővé teendő. A mi végre t. képviselőtársamnak a bérleti és haszonbérleti viszonyra vonatkozó módosítványát illeti, igen sajnálom, hogy nem vagyok azon hely­zetben, hogy hozzájárulhassak. Nagyban és egész­ben ezek, a mik itt fel vannak sorolva, a mai joggal megegyeznek, és én azt gondolnám, maradjunk ennél. Itt-ott a későbbi pontokban ezek meg vannak bővítve. Azt hiszem, ezen elhatározásnál maradjunk meg. Ez az, t. ház, a mit az eddig beadott módosítváuyokra meg­jegyezni bátorkodtam. (Helyeslés.) Igen ter­mészetes, hogy — miután már előrevetették az árnyékukat — a többi módosítások seregére későbben nyilatkozom. (Helyeslés.) Horváth Ádám jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy az a körülmény, hogy az 1. §-nál a módosításoknak egész tömege kerül a ház elé, nem fogja azt előidézni, hogy a későbbi sza­kaszoknál is a módosításoknak egész tömegével fogunk találkozni; miután épen az 1. §-ban van lerakva az egész javaslat szervezete, gerineze. Ennek következtében, a mint az első szakaszok­ban meg fogják állapítani a járásbirósági hatás­kört, az értéket, a melyben a járásbíróság el­járhat, a későbbi szakaszok csak ennek ter­mészetes folyományai. Ennélfogva magam is kissé behatóbban és bővebben fogok foglalkozni ezen szakaszokkal, és pedig nem szűk határok közt azért, mert az igazságügy minister úr ki­jelentette az általános tárgyalásnál, hogy a rész­letes vitánál lényeges dolgok tekintetében is szívesen hallgatja meg a módosításokat, szóval nem megy kötött marsrutával a tárgyalásba. A tárgyalás módjára nézve azt vagyok bátor előzetesen megjegyezni, hogy ez így alig lehet­séges, hogy a ház különböző oldaláról a módo­sítások egész légióját benyújtsuk, s azok szavai felett itt precise határozzunk, mert midőn a képviselőtársaink által benyújtott módosításokat nem látjuk írásban, érdemlegesen hozzá sem szólhatunk, de a t. kormány sem szólhat hozzá, azt hiszem tehát, azokat a módosításokat, a melyek az első szakaszokra vonatkoznak, mind az igazságügyi bizottsághoz kellene utasítani, (Helyeslés bal felöl.) a mely ezeket összeegyez­tetné a javaslat szervezetével, szellemével, és a mennyiben elfogadhatónak találná, előterjesz­téseket tenne. Hiszen ez nem is járna semmi hátránynyal, mert az igazságügyi minister úr már egy módosításra vonatkozólag maga hozta propositióba, hogy az az igazságügyi bizottság­hoz utasíttassák, ennélfogva úgy is függőben lesz hagyandó a javaslatnak ide vonatkozó része. A második megjegyzésem a tárgyalás mód­jára vonatkozik. Az első négy szakasz annyira összefüggésben áll egymással, hogy fejtege­téseimben kénytelen leszek némileg a későbbi szakaszra is kiterjeszkedni és azt kérni, hogy azokat az igazságügyi bizottság együttesen vegye vizsgálat alá. Mielőtt módosításomra áttérnék, bátor vagyok előzetesen is kiterjeszkedni arra, a mit Kulman János t. képviselőtársam és az igazságügy­minister úr a községi bíráskodásra nézve el­mondtak. Igen örvendek, hogy más képviselőtársain is rámutatott igazságszolgáltatásunk alsó körének ezen égető sebére. Nem áll ellentétben az, a mit t. képviselőtársam mondott, azzal, a mit én mondtam, mert én is azt tartom, hogy a mai szervek gyengesége mellett a községi bírás­kodás nemcsak értéktelen, de határozottan kár­tékony a jogkereső közönségre nézve. T. kép viselőtársam sem mondja, hogy nincsenek oly jogigények és peres viszonyok, nincsenek apró mizériák, a melyek közelebbi elintézést keresnek a községekben, és a melyek számára helyes orgánumot szükséges megteremteni. Ezt ő is kénytelen elismerni, csak azt mondja, hogy a mai községi tanulatlan bírák, a kik nevüket sem tudják leírni, nem képesek feladatukat meg­oldani, tehát ezt az eljárást, úgy, a mint most van, fentartani nem lehet. Én is ezt mondtam, ebben tökéletesen megegyezünk, hanem a helyett, a mit t. képviselőtársam mond, hogy tudni­illik addig, mig az orgánumot nem rendezzük, addig törüljük el az egész eljárást, én más tanácsot ajánlottam, a mire az igazságügyminister úr megjegyzést is tett, azt, tudniillik, hogy az igazságügyminister úr már most terjeszsze ki figyelmét az administratio rendezésénél arra a közleményre, hogy egy jogilag képzett, meg­bízható, független orgánum állíttassék a község és a községi körök élére, mint hívatalfőnök, és minthogy ennek munkakörét az administratio a maga teljességében úgy sem köti le, ennek következtében az igazságszolgáltatás alsó fel­adatait szintén bízzuk ezen közeg ellátására. Én sem mondom, hogy ez minden garantia nélkül lehetséges, garantiát okvetlenül kell követelni ezen közeg eljárásánál, garantiát a személyében, a jogi képzettségében és függetlenségében, a mely csaknem egyenlő a bírói személyektől kö­vetelt garantiával. A második garantia, a melyet követelni kell, az eljárás megszabásában van, hogy tudniillik ezen bírónak eljárásától a rendes bírósághoz, a társas bírósághoz kénytelenek fel­menni, és az ügynek reproductioja mellett újabb

Next

/
Thumbnails
Contents