Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

118. orsKágoe fiJés 1898. májns 18-én, pénteken. ggg fenn akarom tartani, (Egy hang bal felöl: A felső­ben?) nemcsak a felsőben, hanem az alsóban is, de ez a községi bíráskodás fentartását átalakítva nem zárja ki, esak az oly mérvű kiterjesztést, minőt t. képviselőtársam említett, melyet el nem fogadnék. (Élénk helyeslés.) A ki gyakorlati érzékkel bír, az elismeri, hogy ennél a községi bíráskodásnál nekünk nem kell egy elv paripáján lovagolnunk, hanem itt az a kérdés, hogy az életnek azon legapróbb ügyeit, az élet apró szükségleteit, kellő elinté zésről biztosítsuk. (Helyeslés.) Minthogy t. képviselőtársam csak úgy, egy tollvonással akarja ezt a dolgot megoldani, azaz nem megoldani, mert az nem megoldás, hanem egyszerű eltörlés lenne, — hát én kérem a t, házat, hogy ez indítványt ne fogadja el. (He­lyeslés jobb felől.) Van t. képviselőtársamnak még egy másik, igen jelentékeny módosítása is, mely, — röviden akarom kifej'ezni, — azt mondja, hogy a tör­lések miért legyenek kötve 200 forint értékhez, miért ne lehessen 500 forintig terjedő terhek törlését is sommás perúton eszközölni'? Ezt a módositványt magában véve nem akarom visszautasítani; oly módosítvány ez, mely megérdemel bizonyos megfontolást, s ezért kérem ezen módosítványnak a jogügyi bizottsághoz való utasítását. (Helyeslés.) Nem fogadhatom el további módosítványát már azért sem, mert legtöbb járásbíróság telek­könyvi hatósággal van egybekötve. És az igaz­ságügyi kormány által állandóan követett poli­tika az, hogy minden járásbíróság, — termé­szetesen kivéve a törvényszékek székhelyét, — ruháztassék fel telekkönyvi hatósággal. (Helyes­lés.) Arról pedig intézkedik a törvényjavaslat, hogy a mennyiben a járásbíróságnál a telekkönyv nem volna, a bíráskodáshoz szükséges telek­könyvek hivatalból szerzendők be. A mi már most a t. képviselőtársamnak azt az indítványát illeti, hogy a sommás eljárás ki­kötése ne szoríttassák meg úgy, mint az a javas­latban kontemplálva van, és ne köttessék ahhoz a két feltételhez, hanem hagyassák abban a szabadabb körben, a melyben az 1881-iki, ille­tőleg 1868 iki törvények szerint ma mozog, nem fogadhatom el. Egyáltalában azt a nagy szabad­ságot, hogy szerződésileg kiköttethessék, hogy azon bíróságok járjanak el bizonyos ügyekben, melyek a törvény rendes szabálya szerint ha^ás­körileg nem volnának ezen ügyek hivatott bíró­ságai, minden tekintetben anomáliának tartom. Már most, hogy az egyes bíró előtti eljárás ily korlátlan mértékben kiköttessék, az nem helyes, mert úgy az eljárás, mint a bíróság szerkezete annak hatásköréhez van idomítva, s így a felek önkényére bízni, hogy e hatáskörbe törvény által nem idézett ügyek tefcszésök sze­rint áttétessenek, nem helyes, hanem a két fel­tétel, a mely a javaslatban van, egészen jó, s nem látom át, hogy mi baj volna ezekben. Kulman János: Az élet meg fogja mu­tatni ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Bocsánatot kérek, majd az életre is kiterjesz­kedem. Szükséges, hogy először a causa debendi meg legyen jelölve az okiratban, másodszor, hogy mennyi a követelés összege. Ily határozott tartalommal biró okirat alapján kiköthető a rö­videbb eljárás. Az ily ügyek rendszerint egy­szerűebbek. T. képviselőtársain azon megjegyzésére, hogy a kisebb polgári peres ügyeknél igen nagy anomáliák lesznek, s hogy a hitelezők nem idézhetik azon apró adósokat a hitelező lak helyén lévő bíróságokhoz, hanem kénytelenek elmenni az adósok lakhelyén lévő bírósághoz. Ezen bizonyos fokig segíteni volnék haj­landó, és lesz erre mód a községi bíráskodás rendezésénél. De hogy ez feltétlen igazságtalan­ság volna, azt mégis bajos állítani, mert az adósra is terhes, ha a hitelező lakhelyére idéz­tetik, feltétlenül méltánytalan abban az esetben, midőn alaptalan a követelés, midőn a védelem talán sokkal többe kerülne, mint a mennyit az alaptalan követelés maga kitesz. A mi már most a 300 irtot illeti, a ki­törlési keresetre nézve már nyilatkoztam, s így hátra marad még kettő: az örökségek és in­gatlanok, hogy ne kétszáz, hanem háromszáz forint értékig képezzék a sommás eljárás tárgyát. Erre nézve, t. ház, igen, a kormány 300 frt értéket javasolt; javasolta pedig azért, mert pl, örökségeknél a bruttó értékről van szó, tehát a terhek levonása ennek az értékűek a meghatá­rozásánál nem jön tekintetbe. Kétszáz forintra szállította le a bizottság, s a kormány ebbe bele­nyugodott. Miért ? Megmondom egész nyíltan. A bizottság túl­nyomó többsége általában azt a tendentiat kö­vette, hogy a sommás bíróság illetősége kiter­jesztendő; egyetlenegy t. barátom állott azon az állásponton, hogy a mai illetőséget is tete­mesen le akarta szállítani. Ezek a birtokperek új competentiát képeznek a járásbíróságoknál, míg a kormány elengedhetetlennek tartotta, hogy ezek az apró ingatlanokra és örökségekre vo­natkozó perek minden körülmények közt egyes­bíróság hatáskörébe utaltassanak, addig a határ megszabásánál bizonyos latitudeot és compromis­sumra való hajlandóságot mutatott, hogy annál nagyobb megnyugvással fogadtassék el. Ez az oka a 200 frtnak, s azt gondolom, t. ház, mél­tóztassék ezt megtartani. (Helyeslés.) Különben is egyenesen és határozottan azon 41 T

Next

/
Thumbnails
Contents