Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

310 2(8, ertüáfws Rlé* 1898»m&Jwi IMn, pént«k«». igénybe. De szerény nézetem szerint e munkatöbblet nem lesz jelentékeny, mert azon kisebb ügyek, a melyek peresek, jelenleg is a járásbíróság elé 1 erűinek, azokpedig, a melyek nem peresek, azok sablonszerű munkát adnak, a melyet az aljegyzőkre lehet bízni. És ha ennek folytán az aljegyzők száma szaporítandó is volna, akkor nézetem szerint ebből nem fog a kincstára nagy kár káramlani, mert a bélyeg czímén bevételezett többlet busásan fogja pótolni az aljegyzők fizetésére fordítandó összeget. Mindezek figyelembe vételével bátor leszek a t. háznak és a t. igazságügyi miuister úrnak ajánlani, hogy már most helyeztessék hatályon kivűl az 1877. évi XXII. tcz.-nek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezése, magától értetődvén, hogy arra az esetre, ha ezen módosítvány elfogadtatnék, e javaslóinak 220. §-a is megfelelően módosítandó lesz. T. ház! Hogy többször ne kelljen e szakasznál felszólalnom, engedje meg a t, ház, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat 1. §-ának többi pontjaira is megtehessem röviden észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt az 1. §. 2. pontjára nézve megjegyzem, hogy helyesnek tartom azt, hogy az 1881 : LIX. tez. 6. §-ában említett pereknek egy része a sommás útra utaltatik; de nem tartom helyednek azt, hogy a zálogjogkitörlési-perek tárgyának értéke csak 200 írtban állapíttassák meg. A zálogjogkitörlési-perek épen sok esetben igen egyszerűek, mert azok bizonyítása rendesen a körűi forog, hogy vájjon megtörtént-e a kielégítés, és csak a legritkább esetben oly komplikáltak, mint a követelések behajtása iránti perek. Nem látom tehát be, hogy miért ne legyen a kitörlés! per is az 1. pontban felemlített öszszeg erejéig a sommás perútra utalva. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Nem tartom helyesnek a hivatkozott törvénynek azon rendelkezését sem, hogy az 1868: LIV. tcz. 44. §-ában em lített perek is a sommás-bíróságokhoz utaltassanak ; mert ezen perek a telekkönyvi intózménynyel szoros kapcsolatban állanak, és így helyesen csak a telekkönyvi hatóságok járhatnak el benne. Bátor leszek tehát a t. igazságügyminister úrnak azt ajánlani, hogy a zálogjogkitörlési pereknél terjesztessék ki a járásbíróságok hatásköre 500 írtig, míg viszont a telekkönyvi hatóságokhoz utasított perek töröltessenek innen. Nem tehetem magamévá az igazságügyi bizottságnak a 3. pontra vonatkozó uiódosítváuyát, mert helyesnek tartom a törvényjavaslatnak eredeti szövegét, a mely szerint az örökösödési perek 300 frt erejéig utaltatnak a sommás-bírósághoz. A kisebb örökösödési perek szintén nem olyan bonyodalmasak, s azonkívül azt is tekintetbe kell venni, hogy a bíróságok rendszerint kölcsönösen megszűntetik a költségeket, és így a tetemes perköltségek felemésztik a per tárgyának nagy részét. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Minthogy a törvényjavaslat eredeti szövegének elfogadása esetében lehetővé teszszük, kivált a szegény embereknek azt, hogy kevesebb költséggel érvényesíthessék örökösödési igényeiket, indítványozom, hogy a törvényjavaslat eredeti szövege fogadtassák el. (Helyeslés a baloldalon.) Sérelmes intézkedést látok az 5. pont a) alpontjában is. Az 1868: LIV. és az 1881: LlX. t.-ez. szerint a készpénzbeli követelések, vagy az ezt helyettesítő ingók iránti keresetek, ha ezekre nézve okiratban a sommás eljárás köttetett ki, a járásbíróság elé tartoznak. Az előttünk fekvő törvényjavaslat idézett pontja pedig lényegesen megszorítja a járásbíróságok hatáskörét az abba felvett ezen passus által : »ha az okirat i követelés létrejöttét és mennyiségét teljesen bizonyítja « Engedje meg a t. ház, hogy egy kissé gyakorlati példával is megvilágítsam ezen megszorítás nagy jelentőségét. Mindennapi eset az, hogy egy gyáros vagy iparos még csak gyártandó czikkeit bizonyns időre eladja, és a. vevőknek szerződésileg előre szabályozza a még gyártandó árúk árát, de rendszerint szerződésben kiköttetik a sommás bíróságok illetékessége, az ilyen csak gyártandó és átteendő áruk árának behajtása tekintetében. Az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint pedig nem lehet többé ily szerződési viszonyból eredő és 500 forintot felülhaladó követelést sommás bíróságnál beperelni, mert ezen követelés rendszerint esak szerződés keite után keletkeznek, s magában az okmányban a követelés kitéve nincsen. Teleszky István államtitkár: A mostani törvény szerint sem lehet! Kulman János: Igenis, a mostani törvény szerint lehet. Ezen megszorítás megint csak iparunkat és kereskedelmünket fogja érzékenyen sújtani, s azt hiszem, felesleges bizonyítanom, hogy milyen jelentőséggel bír, és előnynyel jár, ha az iparos gyorsan behajthatja kinn levő követelését. Én tehát főleg iparosaink érdekében szükségesnek tartom indítványozni, hogy az 5. §. a) pontja, előbbi törvényeinknek megfelelőleg szerkesztessék. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Végre az 5-ikponiíZ)—&) alpontjai módosítassanak akként, hogy ezen alpontok egészen hagyassanak ki, s helyökbe a következő alpont vétessék be: »a beidet és haszonbérleti viszonyból felmerülő mindennemű kereset, kivéve az 500 forintot túlhaladó kártérítési