Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-218
IJg fii. traá£*« Mis ím. ÄÍJBÍ It-ón, péntekta. Bágügyi bizottság jelentése lényegesen eltér az igazságügyminister úr jelentésének indokolásától. Mig ugyanis a t. igazságügyminister úr lényegesen módosítandónak vélte a törvénynek a községi bíráskodásra vonatkozó intézkedéseit, az igazságügyi bizottság jónak találta az 1. szakasz első bekezdését e szavakkal megtoldani . »a mennyiben az 1877 : XXII. törvényezikkel szabályozott községi bíráskodásra utalva ninese nek«, és pedig azon indokolással, hogy az igazságügyi kormány elállott a hivatkozott törvény egészének módosítására vonatkozó szándékától s hozzájárult ahhoz, hogy az 1877: XXII. törvényczikknek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezései azontúl is érvényben maradjanak. T. képviselőház! En azt hiszem, hogy a szerzett tapasztalatokra alapított fontos okok lehetnek azok, a melyek az igazságügyi kormányt annak kijelentésére birták, hogy az 1877: XXII. törvényczikknek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezései hatályon kívül helyeztessenek, de sem a t. miniater úr, sem az igazságügyi bizottság jelentésében nem látjuk kifejtve azon okokat, melyek támogatják az igazságügyi kormány eredeti szándékát, de még kevésbbé azon okokat, melyek e szándék megváltoztatására voltak befolyással. Én, t. ház, hatályon kívül helyezendőnek tartom az említett törvénynek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezéseit, mert e törvény életbeléptetése óta szerzett tapasztalataim arról győztek meg hogy e törvény nagy részben, különösen kisebb községekben, az elöljáróságok kellő értelmiségének hiánya miatt csak holt betű maradt, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) mert ezen törvény hátrányai a jogkereső közönség igényeire nézve kisebb községekben sokkal nagyobbak, mint azon előnyök, a melyekkel városokban és nagyobb községekben jár. Nem akarok annak vitatásába bocsátkozni, vájjon helyes volt-e a polgári perek egy része feletti bíráskodást közigazgatási hatóságokra bizni, de bátran állíthatom, hogy a törvényhozás a törvény alkotásánál nem volt kellő tekintettel a vidéki viszonyokra. A törvény lehet jó ott, a hol a végrehajtására hívatott közegek a szükséges qualificatioval és értelmiséggel bírnak, de határozottan rossz és végre nem hajtható azon kisebb községekben, melyekben az elöljáróság tagjai alig képesek vagy absolute nem képesek írni, és melyekben a törvény 55. szakasza szerint oly személy nem található, a ki megbízható volna az írásbeli teendőkkel. Ily községekben a szegény ember 20 forintnyi követeléséhez nem jut soha, ha csak adósa nem könyörül rajta, hogy különösen szívességből a törvényes segély igénybevétele nélkül fizeti ki tartozását, a mi ritka eset. Higyje el a t. minister úr, hogy a mit mondok, azt közvetlen tapatalásból merítem, és biztosíthatom, hogy az országban sok község van, melynek elöljárósága mai napig sem tudja, hogy a törvény felruházza őt oly fontos bírói functioval. Az i!y előljáró rendszerint elutasítja a jogkereső közönséget, vagy utasítja a járáshírósághoz, és szó se lehet arról, hogy a felekkel tárgyaljon, jegyzőkönyvet vegyen fel ég ítéletet hozzon, a mit utoljára neki rossz néven venni nem is lehet, mert a törvény adhat ugyan jogot és bírói hatáskört, de ennek gyakorlására a képességet nem adhatja meg nekik. Igaz ugyan, hogy az 1877: XXII. törvényezikk 87. szakasza szerint a községi előljáró fegyelmi úton szorítható bírói kötelességének teljesítésére, de lehetségesnek tartja-e valaki azt, hogy a fegyelmi hatóság egy ily különben jóravaló és derék községi elöljárót fegyelmi úton megfenyítsen csak azért, mert, a törvényhozás által minden alapos ok nélkül feltételezett qualificatioval nem bír? És ha utóvégre az ilyen előljáró elmozdíttatnék hivatalától, azzal még nem segítünk a bajon, mert nálánál qualitikáltabb embert a községben találni nem lehet. Hozzájárul az a körülmény, hogy sok esetben a szegény panaszos fél inkább lemond a különben jogos követelés érvényesítéséről, semhogy az elöljárót feljelentse, és ez által neki és magának kellemetlenségeket okozzon. Az idézett törvény alkotásánál azon szempont volt irányadó, hogy az eljárás a kisebb ügyekben gyorsabb és olcsóbb legyen. Ez helyes, de ha tekintetbe veszszük, hogy e törvény folytán a lakosságnak nagy és pedig szegényebb része egyenesen meg van fosztva attól, hogy igénybe vehesse a jogsegélyt, azt hiszem, hogy a törvény sehol sem érte el czélját. De még akkor sem lehet gyors és olcsó eljárásról szó. ha a községi elöljáróság tényleg gyakorolja a reá bízott bírói funetiot. Mert a 25. szakasz szerint az ítélettel meg nem elégedett fél a járásbírósághoz viheti ügyét, és a járásbíróság köteles azt elejétől végig újból tárgyalni, és így ezen kétszeres tárgyalás több időmulasztással és költséggel van egybekötve, mintha a panaszos fél azonnal egyenesen fordult volna a járásbírósághoz. A mi különben az eljárás olcsóságát illeti, ez még az esetben is, ha az általam benyújtott módosítás elfogadtatnék, biztosítható az által, hogy a törvényjavaslatnak a per költségeiről intézkedő szakaszába vétessék fel, hogy 20 forintig terjedő peres ügyekben ;.z ügyvédi képviseletből fölmerülő költségtöbblet nem állapítható meg az ellenfél terhére.
