Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

flS, nmäf*s ülés 1S96. májns 18-é», pénteken, 817 az 1. §-nak ötödik, vagyis e) alpontjára, a hol az van mondva, hogy »két évnél nem régibb haszonbér megfizetése iránt indított keresetek*. Részemről azon nézetben vagyok, hogy miután az életjáradékok és kamathátralékoknál az vau mondva, hogy három évnél nem régibb hátralékok, helyén van a képviselő úrnak ezen módosítása, hogy a haszonbérnél is ne két, hanem három év tétessék. Én tehát ezt szívesen elfogadom. (Helyeslés.) Horváth Ádám jegyző: Mérey Lajos ! Mérey Lajos: T. ház! Á törvényjavaslat 1. §-ára több rendű módosítványom lévén, ezeket nem pontonkint, hanem az egészre vonatkozólag most egyszerre adom elő. (Helypslés a széhö baloldalon.) Úgy hiszem, a törvényjavaslat 1. §-ában egyszerűen csak sajtóhiba az, hogy az 1877 : XX. törvényczikkre történik hivatkozás, mint a mely a községi bíráskodást szabályozná, holott tudjuk, hogy az 1887 : XX. tcz. a gyámügyekről intézkedik, a községi bíráskodást pedig az 1877 : XXII. tez. szabályozza. Ezen sajtóhiba helyreigazítását ajánlom a t. előadó úr figyelmébe, (Helyeslés.) indítványozván, hogy XX, helyett a ténynek megfelelően XXIÍ. tétessék. A szakasz 1. pontjára nézve módosítványkép tiszteletteljesen indítványozom, hogy a sommás bíróság illetékessége alól vonjuk el a számadási pereket, mert ezek rendszerint oly sok tételre vonatkoznak, hogy a bíróság idejét felettébb igénybe veszik. Ezek rendszerint oly bonyolódott ügyek, hogy akár a tényállás kiderítése, akár az egyes tételekre bizonyítékok odaállítása sokkal több nehézségbe ütközik, mintsem a mennyit a sommás bíróság eljárásának könnyűsége, gyorsasága, de hozzáteszem, alapossága is eltűr. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért tehát a számadási pereket a sommás bíróság illetékessége alól elvonandóknak tartom. E szakasz 5. pontjának a) alpontja alatt az 56. oldal harmadik sorában tévesen van javaslatba hozva, hogy a sommás bíróság illetékességét megállapítsa az oly eset is, melyben külön okiratban a sommás eljárás volt kikötve. Nincs kétségem az iránt, hogy úgy a minister urnak, mint az igazságügyi bizottságnak szándéka tulajdonképen az volt, hogy a jelen idő perlés idejét vegye irányadónak arra nézve, hogy sommás eljárás alá való illetékességnek van-e helye, vagy sem, és így nem azt akarta kifejezni és javaslatba hozni, hogy »a sommás eljárás kikötve volt«, hanem, hogy a sommás eljárás a perlés idejében »kikötve van«, azért tehát e szó helyett: »volt«, e szót ajánlom módosítványképen, hogy: »van«. Szilágyi Dezső igazságügyminister: El is fogadom! Mérey Lajos: Az i) pont második sorában fel vannak hozva azok az esetek, midőn oly kikötések nem teljesítése, vagy megszegése miatt történik a perlés, a melyeknek teljesítése magában a szerződésben van kikötve. Itt is azt hiszern, hogy talán csak a fogalmazásnál maradtak ki a »teljesítése« szó után e szavak: »illetve megszegése«, s akkor e pont így hangzanék: »vagy oly kikötések nem teljesítése, vagy megszegése miatt, melyeknek a teljesítése, illetve megszegése írásban és szeréődésben köteleztetett.« Végül e szakasz Jc) pontjának második sorában az van mondva, hogy midőn szerződésben elvállalt kötelezettségekről van szó. En a gya korlati életben megtanultam, hogy a felek gyakran vállalnak el ily kötelezettségeket egyszerű okiratokban, egyszerű nyilatkozatokban, sőt levelekben is, melyeket a jogász szerződésnek el nem ismer, azoknak nem tarthat, minthogy azonban a javaslat czélzata volt okvetlenül a felek által elvállalt kötelezettségeket vonni be a rendelkezésbe, ennélfogva nem a »szerződés* kifejezés a helyes, hanem az a kifejezés, a mely magában foglalja a, felek akaratát, s azért módosítványképen indítványozom, hogy e szavak helyett: *vagy a szerződésben« e szó: »általok« tétessék-« Szilágyi Dezső igazságügyminister: Az ugyanaz! Horváth Ádám jegyző: Kulmm János! Kulman János: T. ház ! Miután az előttünk fekvő törvényjavaslat általánosságban elfogadtatott, el van döntve azon kérdés is, hogy az abban foglalt részletes reform szükséges és ezélszertí; a részletes tárgyalásnál azonban oda kell törekednünk, hogy az 1868: LIV. és az 1881: LIV. törvényezikkek módosításánál tekintettel legyünk az ezen törvény hatálya alatt szerzett tapasztalatokra és a jogsegélyt kereső közönség igényeire, (Halljuk! Halljuk!) hogy a törvénynyé válandó javaslat minél kevesebb rázkódtatással legyen életbeléptethető, és a kilátásba helyezett teljes perjogi reform keretébe legyen illeszthető. És itt első sorban nagy fontossággal bir a járásbíróságok hatáskörének szabatos megállapítása, a mi által kétségkívül elérjük azt, hogy a pereknél sok felesleges költséggel járó alaki kifogásokat csökkentsük. Előre is kijelentem, hogy helyesnek tartom a javaslat azon elvét, mely a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztésére vonatkozik, de nem tehetem magamévá a javaslat indokolásának minden pontját, és azért bátor leszek a javaslat 1. szakaszához egy néhány módosítást ajánlani. Az előttünk fekvő törvényjavaslat az 1877. évi XXII. törvényezikknek csak azon rendelkezéseit helyezi hatályon kívül, melyek nem vonatkoznak a községi bíráskodásra és e tekintetben az igaz-