Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-217

íií országos «!«•> 181*8. inájtis lO-én, szerd&tU J>0§ Ha a javaslatnak erre vonatkozó intézkedése elfogadtatnék, ez majdnem annyi volna, mint a kúriának csaknem teljes kizárása a magánjogi ítélkezésből. Pedig nekünk múlhatatlan szükségünk van arra, hogy az ország legfőbb ítélőszéke adja meg erre nézve az egységes irányt. Mert kétségtelen az, hogy az egységes jogfejlesztést semmi sem viszi úgy előre, mint a kúriának elvi jelentőségű bírói döntései. Az ország különböző vidékein elhelyezett 11 kir. tábla erre nem alkalmas. Bizonyos, hogy a 11 tábla ítéleteiben a jogeg)séget megvalósítani sem a fennálló törvénynek nem sikerült, sem bármiféle más törvénynyel nem sikerülhet. A 11 tábla még rendszeres polgári törvénykönyv mellett sem volna alkalmas arra, hogy a jogegységet biztosítsa, mennyivel kevésbbé várható ez ott, a hol az ügyek elbírálásánál leginkább a* bírói arbitriumra vagyunk utalva, s a hol tehát azon veszély forog fenn, hogy a 11 tábla mindegyikének területén különböző igazságszolgáltatás fejlődhetik. (Igaz! Úgy van! balról.) Ezeknél fogva abban a nézetben vagyok, hogy a revíziót egyedül s kizárólag a kúriára kellene bíznunk, s hogy azt a táblák és a legfőbb ítélőszék között megosztani veszély nélkül nem lehet. Tudom, hogy ez esetben a kúria bírói létszámának tetemes felemelése mellőzhetetlen volna, de, t. ház, a mikor arról van szó, hogy a mi igazságszolgáltatási mizériáinkon, még pedig rendszerváltoztatással végre-valahára alaposan segítünk, nem lehet s nem szabad fukarkodnunk és kicsinyeskednünk; azonkívül azt hiszem, hogy helyesebb beosztás mellett a létező és a rendelkezésünkre álló materialis eszközökkel is meglehet tenni a szaporítást, a nélkül, hogy a törvényhozástól oly mérvű anyagi áldozatokat kelljen igénybe venni, mint a minőket tegnap Polónyi Gréza t. képviselő úr szükségesnek tartott. (Helyeslések bal felöl.) Ezekben, t. ház, kifejtettem volna azt, a mit ezen alkalommal a törvényjavaslatra vonatkozólag el akartam mondani. Fejtegetésem első részében megmondottam, hogy miért nem fogadjuk el mi ezen törvényjavaslatot általánosságban, fejtegetéseim második részében pedig iparkodtam kimutatni, hogy én ezt a törvényjavaslatot és a minister úr által elfoglalt álláspontot sem tartom szerencsés alkotásnak. (Ügy van! Iáiról és a szélső baloldalon.) Hátra van még, t. ház, hogy a vita során sokat hangoztatott azon kérdésre is reflektáljak, hogy vájjon az igazságügyi kormány miért állott a partialis reform álláspontjára, és miért nem valósítja meg azt az egész vonalon? (Halljuk! Halljuk!) Erre nézve nem hallottam semmi más argumentumot, mint azt, hogy a mi igazságügyi kormányunk erre nem tartja elég erősnek sem bírói karunkat, sem az ügyvédi kart. (Egy hang jobb felöl: Horváth Lajos is azt mondta !) Hogy Horváth Lajos is mondta volna, arra én nem emlékszem; majd ő maga fogja rectiflkalni. Ha állana, t ház, a mit arra nézve állítanak, akkor a perek 90 vagy 95°/o-át sem lehetne erre a bírói és ügyvédi karra bíznunk. (Úgy van! Úgy van! balról és a szélső baloldalon.) Az ügyvédi és bírói kar, mely elég jó a perek 95%-ának az elintézésére, kell hogy elég jó legyeu a hátralevő 5°/o elintézésére is. (Tetszés bal felöl.) Aztán megvallom őszintén, sajátságosnak tartom azt, hogy az igazságügyi kormány, — úgy látszik, — épen a törvényszéki bírákat nem tartja a szóbeliségre alkalmasaknak, s őket tartja olyanoknak, a kiknek a szóbeliséget először meg kell tanúlniok. Bocsánatot kérek, de azt gondolom, a törvényszéki bírák, a minister újabb rangosztályozásával szemben aligha lesznek valami nagy hálára kötelezve. Én azt hiszem, hogy azon összehasonlítás, mely az albírákat oly nagyon kiemeli a törvényszéki bírák rovására, bírói körökben visszhangot kelteni aligha fog. Egyébiránt, t. ház, a kérdés szerintem nem is így teendő fel. A kérdés egyedül az: Igaz-e, hogy nekünk múlhatatlan, okvetetleu és sürgős szükségünk van a szóbeliség behozatalára, s igaz-e, hogy a szóbeliség be nem hozatala esetén a mi igazságügyi mizériánk valóságos kalamitässá fejlődhetnék: igen, vagy nem'? Ha erre igennel válaszolunk, — s azt gondolom, majdnem mindnyájan igennel fogunk válaszolni, — akkor nines más hátra, mint ráruházni a szóbeliséget a mostani bírói és ügyvédi karra, mert más bírói és ügyvédi karunk nincs, és rögtönözve mást előteremteni nem is lehet. (Élénk helyeslés balról és a szélső baloldalon.) Azt mondják, nem lehet az egészet egyszerre megcsinálni, mert az nagy megrázkódással járna. Hát, t. ház, egy rendszernek a megváltoztatása rázkódás nélkül soha semmi esetre sem volna eszközölhető; bizonyos rázkódásra tehát mindenesetre számítanunk kell. A kérdés csak az, hogy vájjon, ha a rázkódás csakugyan elmaradhatatlan, helyese magunkat annak két ízben kitenni? (Helyeslés a baloldalon.) Különben is véleményem szerint az a rázkódás nem lesz oly nagy és mtensiv, minőtől az igazságügyi kormány félni látszik. Nekem legalább sokkal jobb véleményem van, ágy az ügyvédi, mint a bírói karra arról, mint a, milyennel a t. igazságügyminister úr, ugy látszik, bír. Végre is úgy áll a dolog, hogy, ha vannak is kívánni valóink az ügyvédi és bírói kar qualificatiójára vonatkozólag, minthogy más ügyvédi vagy bírói kart rögtönözve oda állítani