Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-217
<|Q2 M7 * orwág«s ülés 1891. májjni 10-éH e Merőén, bírói mérséklettel, temperamentummal és arravalósággal nem is bírnak, kénytelen a minister őket előmozdítani az aneienitas alapján. Nem volna szabad szerintem megengedni, hogy maga a bírói szervezet az alapfokon így túlterheltessék, és a fiatal képződő elemek oly nagy tömege esődíttessék a bírósághoz, a mely tömegből aztán a helyes elemet megválasztani teljes lehetetlenség. Korlátolt számban engedjünk csak tért a fiatalságnak a kezdő pályán, azután csak a legjobb elemeket vegyük fel a bírói szervezetbe, a többieket pedig egyszerűen és határozottan el kell onnan zárnunk. De ezen rendszer mellett legalább fele mértékben alkalmazzuk azt a másik elvet, hogy a bíróságokon kivtíli személyek, nem mint a t. minister úr mondja, csak a legfőbb bírói állásokra, hanem a legalsó fokú bírói állásokra is alkalmaztassanak. Én tehát megvallom, hogy nagy mértékben hiányosnak tartom minden jóakarat és minden intézkedés mellett is a bírói képzés mai rendszerét, és ezen a téren feltétlenül óhajtanám és helyesnek tartanám, ha az igazságügyi kormányzat a szóbeliség és közvetlenség behozatalát e téren is gyökeres rendszer- és irányváltoztatással kötné össze. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) A második kérdés, t. ház, az, hogy, ha így alkotjuk meg a reformot a maga részlegességében, vájjon addig is, míg ez fenn fog állni, nem fog e zavarokat és inconsequentiákat szülni, és ez által a helyett, hogy szolgálná az igazságszolgáltatást, tulajdonképen csak annak nehézségére és hátrányára lesz? Rámutattak előttem szóit t. képviselőtársaim azon consequentiákra és nehézségekre, melyek előállnak abból, hogy egyszerre két különböző eljárás lesz az országban érvényben. Én ezt elfogadom, sőt tovább viszem, és azt mondom, hogy egy és ugyanazon eljárásban két, különböző alapokon nyugvó szabályzat lesz érvényben. A sommás és szóbeli eljárásban egyúttal érvényben lesznek az írásbeliség szabályai is bizonyos tekintetben, az írásbeli eljárásban egyúttal érvényben lesznek a szóbeliség szabályai is bizonyos mértékben. Hogy ebből zavarok, a jogkereső közönség konfundálása és a jogszabályok helytelen alkalmazása következik be, ahhoz, azt hiszem, szó sem fér. Hogy magában a szóbeli sommás eljárásban is írás béli szabályok alkalmaztatnak, kitűnik e javaslat 13. §-ából, mely azt mondja, hogy nemcsak a most szabályozott szakaszokat kell alkalmazni jövőben ezen sommás szóbeli eljárásnál, hanem mindenütt, a mennyiben ezek által kizárva nincsenek, az írásbeli rendes perrendtartás szabá lyait isÉs oii ez ; t. ház? Az, hogy a mennyiben a jogszabályok kiépítést, kiegészítést követelnek, a jogkereső közönség nem önmagából ezen törvény analógiájából fogja azt megállapíthatni, hanem kénytelen lesz foly;iuiodni egészen ellenkező alapokon nyugvó perrendtartás szabályaihoz, és az analógiákat és jogszabályokat ott kell keresnie. A másik, a mit e téren fel kell hozni, az, hogy egy és ugyanazon bíróság, a mi már érintve volt, azonos természetű ügyekben tartozik eljárni. Ilyen a törvényszék polgári osztálya, a mely ugyanazon collegiumban fog ítélkezni, mint felebbviteli hatóság a sommás eljárás alá tartozó ügyekben a szóbeliség szabályai szerint, és ugyanazon törvényszéknek, ugyanazon collegiuma fog az írásbeli eljárás szabályai szerint ítélni a polgári perek más részében. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Ugyanazon egyének, ugyanazon tanácsok és ugyanazon személyiségek elnöklete alatt két különböző eljárást fognak ítélkezésük alapjául venni, és ezen két különböző eljárásból az következik, hogy az egyiknek szabályait a másik jog szabályai át fogják szőni, ott, a hol tulajdonkép a szóbeliség szabályainak kellene alkalmazást nyerniök, ott alkalmazást nyernek az írásbeliség szabályai és viszont. A t. minister úr tegnapi határozati javaslatával ki akarta ezt korrigálni, és azt mondotta, hogy a szóbeliség bizonyítási szabályai alkalmazandók lesznek a rendes eljárásban is az eskü kivételével. Megjegyzem, hogy nagy hiánynak tartom, hogy a többi közül kiveszünk egy bizonyítási nemet, az esküt; de erre nem terjeszkedem ki, Csak azt mondom, hogy a t. minister úr az összes bizonyítási jogszabályokat a szóbeliségből átülteti az írásbeliségbe, és ennek nemcsak az összetévesztheted és zavarok lesznek a következményei, hanem az is, hogy a bizo • nyítékok szabad mérlegelését minden garantia nélkül a teljes szóbeliség és nyilvánosság garantiája nélkül akarják behozni. Ha mi az írásbeliség mellett a bizonyítékok szabad mérlegelését engedjük meg, ép a legnagyobb controllet és garantiát, mely a bizonyítékok szabad mérlegelésének helyes és igazságos voltában rejlik, ejtjük el. Tehát tény, és ezt lehet kicsinynek, vagy lehet nagynak tekinteni, az felfogás dolga, de mindenesetre tény, hogy a részleges reform mellett, midőn a szóbeliség és írásbeliség rendszere egyaránt fönnáll, ugyanazon bíróságok szolgálják egyik-másik eljárás szabályai szerint a jogot, abból mindenesetre homály, tévedések, zavarok inconsequentiák következhetnek be, a melyek a jog megszilárdulását előmozdítani nem fogják. De ne fektessünk erre sem nagy súlyt, hanem menjünk egy lépéssel továbbb. Ezen javaslatnakrendeltetése az, hogy ideiglenes legyen.
