Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-217
117. onstfoi Més 1888. május lo-é«, uerdftn, 29 g Maga t. minister úr és az egész kormány kijelentette, hogy ez csak néhány évig, a teljes perjog behozataláig lesz érvényben, akkor, noha ugyanezen elvek maradnak érvényben, de mégis más szabályok fognak behozatni. Nem méltóztatnak a gyakorlati életnek követelményeit kellőleg figyelembe venni, mely azt mondja, hogy a perjog terén » forma dat esse«, hogy a perjognak nemcsak egyes szakaszai, de egyes szavai, nemcsak egyes szavai, de egyes bettíi is fontossággal bírnak a jogkereső közönségren nézve, hogy midőn az magát az egyes perjogi szabályokba is beleéli, azoknak eldobása, elvetése nagy rázkódtatásokat jelent még akkor is, ha az elvek tekintetében nem is akarunk változtatást behozni. Hiszen ma is megvan a sommás eljárás a járásbíróságoknál, és a mai javaslat is ugyanazt szabályozza, mégis ezen javaslat egész más eljárás lesz, egész más tanulmányokat fog igényelni a jogkereső közön ség részéről. Tehát ugyanúgy lesz akkor is, ha ezen javaslat eldobásával, noha ugyanazon elveket, de más eljárásban, más törvénykönyvben fogjuk újólag szabályozni. (Helyeslés és tetszés bál felöl.) De még egy körülményt vagyok bátor kiemelni, (Halljuk!) nevezetesen azt, hogy midőn egy eljárási szabályzat behozatik, akkor a legkülönbözőbb bíróságok azt legkülönbözőbb felfogással alkalmazzák, tehát bizonyos idő kell ahhoz, mig a kir. kúria, mint legfőbb bíróság az egységet, az egyféle magyarázatot az összes bírói szervezetbe behozza, és a különböző casuistikát összeegyezteti, de ehhez hosszú idő, évek kellenek. De midőn már évek sorozata múlva bekövetkeznék ez az egyöntetűség, akkor ez a törvény hatályon kívül fog helyeztetni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Tehát a felekben önkénytelenül is azt a gondolatot ébresztjük föl, hogy ez a törvény azzal az intentioval hozatik be, hogy az nem lesz állandó, hogy alkalmazásában ne is keressük az egyenlőséget és egyformaságot, miáltal a bizonytalanságnak egész lánezolata fogja a jogkereső közönséget áthatni. Ne méltóztassék a t. minister urnak azt mondania, hogy ugyanazok az elvek fognak uralomra jutni a szerves javaslatban is. Ismételnem kell, hogy itt az elvek magukban véve nem jelentenek mindent, mert maga a forma, az eljárás tényleges szabályai azok, a melyekhez a jogkereső közönségnek alkalmazkodnia kell. De vájjon ki fog jótállani azért, ha mi majd az eljárást a rendes perekben is szabályozzuk, és a királyi tábláknak a ténykérdésben való felebbezését behozzuk, hogy akkor nem lesz-e szükséges más eljárást létesíteni épen a sommás eljárás szabályaira nézve, hogy akkor nem lesz-e szükséges a jogpereknek egészen más részére is kiterjeszteni a járásbíróságok illetékességét, és ismét, mint szerencsém lesz később kimutatni, nem kell-e megint a jogszolgáltatás alacsonyabb régióiban a járásbíróságok hatáskörét újólag szabályozni. Mint jogász állíthatom, hogy ezt nem fogja megmondhatni egy jogászember sem, míg véglegesen nincsen szabályozva a rendes perbeli eljárás, hogy az egyes közbeneső orgánumoknak, az egyes-bíróságoknak eljárása ininö szabályok szerint fog történni, és nem mondhatja helyesen és teljes objeetivitással senki, hogy ma már tisztán látja, hogy a bírói organisatio változást szenvedni semmiben sem fog, hogy az egyes orgánumoknak hatásköre végleg meg fog úgy maradni, a mint az ma van. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Ha pedig ez változást fog szenvedni, úgy ez sokkal nagyobb bajjal és nagyobb megrázkódtatással fog járni, mint a mit használnak esetleg azon előnyök, a melyeknek kedveért a pereknek egy bizonyos részére ezen eljárást most behozzuk. Azt mondja a t. kormány, különösen pedig Wlasics Gyula t. képviselőtársain, hogy a közvélemény egészében még nincsen előkészítve a szóbeliség és közvetlenség behozatalára, hogy nekünk tehát az előkészítés miatt a részleges reform munkáját kell teljesítenünk. De tagozzuk csak, kikből áll ez a közvélemény ? A közvélemény áll a jogkereső közönségből és a jogász közönségből. A jogkereső közönségnek is vannak alacsonyabb műveltséggel bíró tagjai, a jogász közönségnek is vannak alacsonyabb képzettséggel bíró tagjai. Ezen reform a szóbeliséget és közvetlenséget az alacsonyabb regiókban, az alacsonyabb műveltséggel bíró egyének pereibe hozza be, t. i. a járásbíróságoknál; míg ellenben ott, a hol általában vagyonosabb és műveltebb egyének érdekeiről van szó, a hol továbbá tapasztaltabb és képzettebb jogászok fognak az igazságszolgáltatásba befolyni, ott nem hozza be a szóbeliséget és közvetlenséget. (Úgy van! Tetszés bal felöl.) Melyik közvélemény van tehát jobban előkészülve a reformra? A kevesebb műveltséggel kiró jogkereső közönség-e, vagy a magasabb műveltséggel biró közönség ? (Tetszés bal felöl.) És én megs r allom, nem látok ebben semmi consequentiát, és nem tudom ezekkel a szempontokkal összeegyeztetni a reformoknak ezt a sorozatát. (Helyeslés bal felöl.) A t. minister úr továbbá azt mondja, hogy a bíróságot alkalmassá kell tenni a reformra, mert a bírói szervezet minden részében ma arra nem alkalmas. Itt is csak arra kell röviden reá mutatnom, hogy a minister úr nem tartja alkalmasnak a kir. táblák és törvényszékek maga-
