Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-217

|90 21 í. OjTsíáges «léi 189&. május iáén, weráári, nemcsak theoretikus, általános szempontból, de az ország viszonyaira való tekintettel is. Theoretikus szempont az, hogy az egyes bíróban az ítélkezésnél, a felelősség érzete sokkal nagyobb lesz, mint a társas ítélkezésnél, a hol a felelősség a társasbíróság tagjaira hárítható át. Az egyes-bíró a jó ítéletekért, épúgy, mint a rossz ítéletekért saját személyében, sajá* amhitiojával, képzettségével és jó hírnevével lesz felelős, s ez arra indítja őt, hogy ítéleteiben a teljes igazságot juttassa érvényre. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalon.) A második, t. ház, a mit e kérdésnél figyelembe kell venni az, hogy, ha a perjogi garantiákat akként szabályozzuk, hogy az első bíróságból az összes ténykérdésekben a felébb vitelt a collegialis, társas-bírósághoz megengedjük, akkor eo ipso minden jogügy felülbírálása egy eollegiumban történvén meg, az egyesbírák esetleges tévedései, hibái a felső bíróság által, úgy a jog-, mint a ténykérdésben teljes correetiot nyerhetnek, s ennélfogva a garantia teljes mértékben megvan, ezt tehát nem gátolja meg azt, hogy az egyes bírói hutáskor kiterjesztessék. (Úgy van! Úgy van ! a ssélső baloldalon.) De a harmadik és leglényegesebb szempont, t. ház, a jogkereső közönség érdeke. Hiszen nemcsak a mostani körülményeket méltóztassék szem előtt tartani, hanem vegyük figyelembe azt az álla pótot, midőn a rendes eljárás terén is be lesz hozva a szóbeliség és közvetlenség. Akkor, t. ház, ha már a dologi követelések terén 200 frton felüli igény kerül bírói érvényesítés alá, a törvényszék rendes ítélkezése az egész bizonyítási apparátusnak mozgásba hozatalát követeli meg, s ez nem elégséges, hanem ok- i vétlenül be kell hozni a ténykérdésekben a másodfokú felebbezésí. E szerint a kir. tábla előtt ugyanazon személyek összes bizonyítékaikkal meg kell, hogy jelenjenek. Akkor 200 frton felüli igényeiket, a dologi kérdésekben, és 500 frtot felüli igényeiket a személyi kérdésekben a kir. tábla előbb a bizonyítás összes apparátusával ismételve érvényesíteniük kell, s ez által azon nagy közgazdasági hátránynak teszszük ki a jogkereső közönséget, hogy mihelyt 200 frton felüli összegre megy a jogigény, a törvényszéki székhelyből, messze távolságban levő kir. táblai székhelyre kell összes tanúival mennie, s ott kell jogait érvényesítenie. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha figyelembe veszszük azt, hogy a szóbeliségnek a rendes eljárás folyamán való behozatala rendkívül megnehezíti a jogok érvényesítését a collegialis hatóságok előtt, akkor okvetetlenül arra kell irányoznunk figyelmünket, hogy inkább az egyes-bíróságok hatáskörét tágítsuk ki, és az egyes bíróság intézkedéseitől a felebbvitelt a collegialis bírósághoz, ettől pé dig a jogorvoslatot a legfelsőbb bírósághoz, a kúriához engedjük meg, mely ezáltal a jogegység felett őrködik. (Helyeslés a szélső baloldalát.) E kautelák mellett én minden körülmények közt az egyes-bírói hatáskörnek lehető tág körben való kiterjesztését kívánom s tartom szükségesnék, s e tekintetben épen az a kifogásom van e javaslat ellen, hogy ez nem elég tág körre terjeszkedik ki, s nem megy el elég messze a határokig, a melyekig a mostani perrend és a közgazdasági érdekek szerint kiterjeszkednie kellene. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez álláspontban eltérek Horváth Lajos képviselő úr álláspontjától, de azt hiszem, hogy ez csak látszólagos ellentét, mert a t. képviselő ár csak a sommás eljárás szabályait tartja koriátozandóknak, és nem az egyes bírói hatáskört, azt tehát meggondolás tárgyává lehet s kell is tenni, vájjon egy magasabb értéknél, két-háromszáz forinton felül, ha egyes-biró is jár el, nem kellene-e nagyobb perjogi garantiákat behozni az egyes-bíró eljárására nézve, meggondolás tárgyává kell tenni, hogy nem kell-e az előkészítő íratok behozatalát, mint a rendes eljárásban, itt is elrendelni, de az kérdés tárgya sem lehet, hogy az egyes-bíró hatáskörét a vitás jogügyeknek nagyobb mennyiségére kellene terelni, mint az eddig volt, s a mint azt e javaslat tervezi. A másik ellenvetést Polónyi Géza t. képviselőtársam tette. Ez arra vonatkozik, hogy az egyes-bírói hatáskör terjesztése egész jogtörténeti múltunkkal ellenkezik, mert történetünkben mindig azt látjuk, hogy társas-bíróságok Ítélkeztek az úri-székeken vagy a szolgabírói székeken, és mindenütt, ennek következtében a népnek és nemzetnek jogtörténeti traditioval az egyes-bírói rendszer összeütközik. Egy körülményt ki kell emelnem, s helyre kell igazítanom t. képviselőtársamnak ezen előadásával szemben. T. i. azt, hogy e/.ek a társas-bíróságok nem jogvégzettséggel bíró, tehát nem hivatásszerű collegialis bírói testüle tet képeztek, hanem mint mindenki tudja, egyszerűen a laikus embernek, mint esküdtek közbevonásával váltak kollegiális testületekké. Hisz úgy az úri székeken, mint a városi tanácsi törvényszékeken időről-időre megválasztott tanácsbeliek mint teljesen laikus elemek szolgáltak esküdt intézmény gyanánt arra, hogy ez ítélkezéseket teljesítsék. Ezen bíróságok élén mindig volt egy teljes jogképzettséggel bíró szakközeg, és e mellett volt a laikus elem, mint esküdtszék. Ha a mi viszonyaink között behozható lenne ma is ezen laikus elem, mint esküdtszék, akkor lehetne arról beszélni, hogy ily értelemben nálunk is terjeszszük ki a collegiá-