Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-216
218. országos ülés 181*8. május 9-én, kedden. agg más lesz az igazság, mint a 201 frtig terjedőknél. Most csak ezen szempontból bírálom a kérdést. Rátérek azon kifogásomra, hogy e javaslat magát a jogegységet is a legnagyobb mértékben veszélyezteti. Tudom én azt, hogy a jogegység, mint ideális czéí el nem érhető; nem érték el másutt sem, talán szabad föltenném, hogy nem fogja elérni nálunk Szilágyi Dezső igazságügyminister ár sem de más sem ; én sem. Szilágyi Dezső igazságügyminister : Meg vagyok nyugtatva ! (Derültség jobb felöl.) Polónyi Géza: Ezt én szívesen elismerem. De hogy az ideális czél felé való törekvésben mindazon intézkedéseket meg kell tennünk, melyek ez idő szerint lehetségesek, az természetei Még természetesebb azután az, ha már az ideális czél felé való törekvésben nem tudunk institutiokat életbe léptetni, legalább oly institutiokat ne léptessünk életbe, a melyek bennünket ezen czéltól elterelnek. Méltóztassanak megengedni, hogy foglalkozzam azzal, hogy minő lesz a jogegység már most Magyarországon. (Halljuk! Halljuk!) Hallottuk, hogy 20 forintig terjedő kérdésben a községi bíró határoz; annak ítéletétől a rendes perútra való átvitel joga forog fenn a járásbíróságokhoz ; tehát a hány járásbírája és aljárásbírája Magyarországnak van, annyiféle res iudicata keletkezhetik a 20 forintos perekben, mert itt azután felebbvirelnek helye nincs. Most jönnek a 20 forinttól 50 forintig terjedhető perek. Ezek eddig a bagatell-eljárás alá tartoztak, a jövőben a törvényszék elé fognak jutni, de nem felebbezés, hanem csak revízió alá. A ténykérdésben a járásbíróság lesz az utolsó fórum, a jogkérdésben a törvényszék. Á hány járásbíró és aljárásbíró Magyarországon van, annyiféle ítélet keletkezhetik egy és ugyanazon ténykérdésben; a hány törvényszék s a hány senatus.van Magyarországon, annyiféle res iudicata keletkezhetik jogkérdésekben 50 forintig. Menjünk tovább. Jönnek az 50—200 forintos perek. Itt kivételt kell tennem a reál instantialis és örökösödési perek között; az 50-—200 forintig terjedhető perekben a járásbíró a meritoriális első fórum ténykérdésben, a felebbezési második fórum a törvényszék; revíziónak pedig helye nincs. A 200 forintig terjedhető örökösödési és reál instantialis perekben revízió van a kir. ítélő táblához. Tehát ezen egy és ugyanazon összegű, kétféle természetű ügyben megint a hány kir. törvényszék s a hány senatusa van annak, annyi végérvényes ítélet keletkezhetik a jogkérdésben, s a, hány kir. tábla van. s a hány senatusa azoknak, annyiféle végérvényes ítélet keletkezhetik a 200 forintig terjedhető örökösödési és reál instantialis perekben. Most jönnek a 200—500 forintig terjedhető perek. Itt már az első fórum a járásbíró, a második, felebbezési fórum a törvényszék, a revisionalis fórum pedig a kir. tábla. Tehát ugyanazon schema szerint, a hány törvényszék és senatus, a hány kir. tábla és senatus, annyiféle res iudicata keletkezhetik. Most jönnek a fornm contractus esetei az 500 forinton felüli perekben, a hol alávetik magukat a felek a járásbíróság illetékességének; ott a revisio felmegy a kir. kúriára. Már most, engedje meg Molnár Antal t. barátom, van neki két obligagatiója, az egyik is 501 forintos, a másik is 501 forintos. Egy és ugyanazon adós van rajta, egy és ugyanazon napon köttetett, egy és ugyanazon jogügyben, de az egyikben nincsen kikötve a sommás eljárás, a másikban pedig ki van kötve. Akkor az egyikben a kir. kúria, a másikban a kir. tábla fog neki igazságot szolgáltatni ; az egyikben el fogja veszteni, a másikban megnyeri a port. (Derültség.) Nem mondom, hogy úgy fog ez történni, nem is kívánom, de megtörténhetik. A mint, hogy én tudnék a kir. táblának egy és ugyanazon senátusában, többet mondok, egy és ugyanazon üléséből kelt oly ítéletre hivatkozni, a melyek egy és ugyanazon documentíim alapján különböziőleg intézkednek. Ilyen jogegyenlőség lesz ezentúl Magyarországon! A kérdés az, hogy lehetne-e rajta segíteni ? (fíalljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Minthogy beszédem bevezetésében érintettem, nem szándékozom most a t. házat részletekkel untatni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Felvetem az eszmét, a, consicleráló minister úr, ha az idén nem is, majd talán 3 év múlva a végleges perrendtartásnál hasznát fogja venni. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Tartsa meg magának! Polónyi Géza: Nem is tudja a t. minister úr, mit akarok mondani. Hátha jó? (Derültség a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Mondja el akkor! Polónyi Géza: Nem az első eszme, melyet a t. minister iir kegyes volt regardirozni. Ha már ilyen jogegységi scalat állapítunk meg, a milyent eddig a világnak semmiféle jogállamában nem állapítottak meg: akkor legalább gondolkozzunk valamennyire azon, hogy miképen lehetne azt paralizálni. Én egy módozatot állíthatok fel. Ha már a perviszketeget és a perszaporítást a t. minister úr a javaslatban azzal is fokozni akarja, hogy Magyarországon sem a jogkereső fél, sem az ügyvéd ne tudja mi az igazság, mert az egyik törvényszéktől a másikra menve, más az elv, az egyik 36*