Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

§84 216s onzigog filés 189ft, május 9-én, kedden. kir. tábla területéről a másikra menve más az elv, a kúriánál megint más az elv, úgy, hogy ezentúl ott leszünk a jogszolgáltatás tekintetében, mint a megyei statútumokkal voltunk, hogy ha egyik vármegyének a határát átléptük, soha sem tudhatjuk, miért csuknak be bennünket, (Derültség.) mert tudomásunk sem lehet arról, hogy milyen statútum van egyik vagy másik vármegyében. Ha már a t. minister úr ilyen decentralisált igazságszolgáltatástakar: akkor talán érdemes volna megfontolni, hogy legalább a perújítást ne adjuk-e meg oly esetben a jogegység szempontjából, a hol a kúriának elvi jelentőségű döntvényével ellenkezik az ítélet? A reassumálási eljárás mellett ez lehetséges. Nem mondom, hogy a t. minister úr, vagy a t. államtitkár úr ennél bölcsebb panaceát nem fog találni, de konstatálom, hogy eddig legalább nem találtak. (Derültség a szélső baloldalon.) Mi ennek a javaslatnak a czélja ? Ennek a javaslatnak semmi egyéb czélja nincs, mint a kir. ítélőtáblának s a kir. kúriának tehermentesítése. (Igaz!Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt a czélját aztán nagy tökéletességgel el is éri. Nem szólva a kereskedelmi-, büntető- s egyéb kivételes eljárásra utalt perekről, most csak a civilis pereknél maradok. (Halljuk! Halljuk!) A kir. ítélőtáblához nem fog felkerülni ezentúl semmi más ügy, mint érdemleges második fórumhoz, mint a rendes írásbeli pereknek az a része, mely a törvényszékektől oda felebbeztetik. Tehát az eddigi perek öt százaléka. Azonkívííi oda fog tartozni, a mint bátorkodtam megjegyezni, a, 200 forinton felül 500 forintig terjedő pereknek és a 200 forintos reálinstantialis és örökösödési pereknek revisionalis eljárása. Szóval, t. képviselőház, bebizonyosodott, — a mit persze ép oly jó kedvvel tagadtak akkor, mint a hogy egyik-másik közbeszólásból kiveszem, most is tagadják ezt, — hogy a deeentralisatiot megcsináltuk, a gomb meg van, és most kabátot kellett volna hozzá varrni; (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) megcsinálták a királyi táblák decentralisatióját azért, hogy a szóbeliséget életbeléptethessük, és ma életbeléptetjük a szóbeliséget, hogy ne legyen szükség a táblák decentralisatiójára. Mert az már világos, hogy a törvényhozás termében mindenkinek az volt az intentiója, hogy azt a tizenegy királyi táblát nemcsak azért teremtettük meg akkor, hogy a mint Herman Ottó t. képviselőtársam akkor megjegyezte, egy nagy szemétdombot az ország tizenegy részébe hordjunk széjjel, — értve t. i. a restantiákat, — hanem azért, hogy e második fórumon is, a szóbeliség életbeléptetésével, a jogkereső közönség számára az igazságszolgáltatást gyorsabbá és olcsóbbá tegyük az által, hogy a közönség könnyebben hozzáférhessen. Szóval: megcsináltuk a deeentralisatiot azért, hogy a szóbeliséget a második fórumon, a kir. táblán életbeléptethessük, és most kisül, hogy a decentralisatio meg van, a kir. táblai biró urak is jól érzik magukat, egyik-másik kir. táblának restantiája is elfogyott, hiszen szép számmal is neveztettek ki a bíró urak; mondom, most azon veszszük észre magunkat, hogy csináltunk decen tralisatiót, és nem adunk a bíráknak munkát. (Derültség bal felöl.) Higyjék meg, hogy e miatt egyik sem fog panaszkodni, és nem fogja kérni, hogy szaporítsák a munkáját. (Derültség bal felöl.) De hogy ez a törvényjavaslat nagymérvű költségszaporodással fog járni az alsó fokon, és pedig a járásbíróságoknál, és a felebbezés folytán a törvényszékeknél, arról majd beszédem végén fogok szólani, — mindjárt oda érek, — a hol ezen javaslattal szemben, régi rossz ügyvédi szokásomhoz képest az expens-notát is be fogom mutatni, (Derültség bal felől.) és a javaslat költségeit fogom kiszámítani. A perszaporító intézkedései ezen javaslatnak szintén egyik nagy hátrányát képe/Jk. Ezt már eak röviden érintem. (Halljuk! Halljuk!) Vidéken lakó s a vidék viszonyait ismerő ügyvéd képviselőtársaim igazat fognak nekem adui, hogy mit jelent Magyarországon egy praejudicalis pert csinálni. Hogy mit jelent egy eddig soha nem létezett rendszert léptetni életbe, hogy a jogviszony fennállása vagy fenn nem állása, az aláírás valódisága vagy nem valódisága iránt indíthassunk pert, egy oly eljárásban, mely részleges ítélkezést ismer, a hol tehát egy számadási perben a hány tétel, annyiféle ítélet és felebbezés keletkezhetik. Nem mondom az ügyvédi karnak nagy contingensére, sőt talán hozzá lehet tennem, a lehető legkisebb contingenséről beszélek, de tényleg vannak ügyvédek, a kik ma már a nélkülözés sanyarú kenyeréért küzdenek, akik nem irtóznak a beadványok, nem irtóznak a perek szaporításától. Ezeknek ezen javaslat nem a kezükre fog-e járni? Ha valakinek kötelezvény van a kezében, az eddig pert indított a követelés behajtása iránt. Ezentúl megteheti, hogy pert indít a jogviszony fennállása vagy fenn nem állása iránt; azután mikor ezt a pert befejezte, pert indít az aláírás valódisága iránt, először még megindítja az intő eljárást, és végül beperli az obligatiót. Már, t. ház, hogy ez feltétlenül gyorsabbá, vagy olcsóbbá tenné az igazságszolgáltatást, azt hiszem, még a legvérmesebb tizenhárompróbás kormánypártiak sem fogják . állítani. (Derültség. Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez az eljárás igen nagy mértékben drágítja az igazságszolgáltatást. Ha figyelembe méltóztatnak venni, hogy az illetékesség nem az ügyek