Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

tÖfe. ©FMágos filés I8SS, április K-áu, »g«r4&li. f| verték meg. És Moltkenak tökéletesen igaza volt, mert a népiskolai ügy maga* állása, a német népnevelés aaon következménye, mely a nélaet nép alsóbb rétegeinek kultúrai színvonalán mutatkozik, látszik meg azon hadjáraton, és a porosz hadseregen is. Ez az a körülmény, a mire ugyan nem oly directe, mint Moltke, de más szavakkal, nagyon büszkén utalt nem rég Bismarck berezeg is. Ha ugyaais a porosz hadsereg altiszti karát összehasonlítjuk az osztrákmagyar hadsereg altiszti karával, kénytelen lesz maga a t. honvédelmi minister úr is, és kénytelen mindenki elismerni, hogy az osztrák-magyar hadsereg altiszti kara megbízhatóság, műveltség szempontjából alantabb áll a német hadsereg altiszti karánál. Ezt felesleges is itt tovább fejtegetni; ennek következményei a háborúban g a diadalokban nyilatkoznak. Ezen altiszteket a német népiskolák nevelték és a legénységnek intellectualis ereje a német Schulmeisterek tevékenységének eredménye. Erre vonatkozott Bismarck berezegnek azon nagy eclat-val fogadott beszédének az a része, hogy »olyan altiszti karunk van. hogy azt tessék utánunk csinálni*. Méltán i« lehetnek a németek büszkék a német hadsereg altiszti karára, és én mondhatom, ha mi néptanítóink anyagi helyzetét javítjuk, a javítást természetesen lígy értve, hogy ne legyenek kénytelenek küzdeni a megélhetés nehézségeivel, akkor nálunk is mutatkozni fog az eredmény, és 10-—15, legfeljebb 20 év múlva mi is rámutathatunk ma}d altiszti karunkra, hogy ime utána csináltuk, g úgy, a mint Bismarck monda, mi is elmondhatjuk, hogy az általános műveltség emelkedése a hadsereg niveauján is meglátszik, (Helyeslés a szélsőbalon.) Azok tehát, a kik a túloldalon csakis a hadügyminister kívánalmi szava s parancsai előtt szoktak meghajolni, nyugodt lelkiismerettel megszavazhatják a felmerült többletet, mert midőn a néptanítók fizetését javítják, a hadsereg harezképességét is előmozdítják. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezen szempontot, mint igen régi tagja a véderőbizottságnak, nem akartam mellőzni, mert a népoktatás haszna, mint minden állami faktor tevékenységében, úgy a honvédelem terén is, — azt hiszem, — örvendetesen nyilatkozni fog. Hogy mennyire szükségünk van, miot magyar fajnak, nemzeti szempontból emelni népünk erkölcsi színvonalát: azt hiszem, ezt itt a parlamentben fejtegetni felesleges, mert mindnyájan át vagyunk hatva annak a szükségességétől, hogy a magyar kultúrát kézzel-lábbal, minden téren #lő kell mozdítani, de legkivált népoktatásunk terén. Ha ezt nem teszszük, akkor mint államalkotó elem hosszabb ideig fenn nem maradhatunk, mert eddig csak történelmi jogunk, és ' hála Isten, a többi fajok fölött való szellemi suprematiánk révén maradhatunk meg annak. A többi fajok minden módon törekednek műveltségi niveaujunak emelésére, nekünk tehát kettőzött erővel kell kultúránkat emelnünk, hogy történelmi államalkotó erőnket fentartsuk, hogy továbbra is a magyar legyen az uralkodó e hazában. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a szempont mindnyájunknak lelkében él, ezért fölösleges azt itt bővebben fejtegetnem Nem tagadom meg ezen törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását, habár nem vagyok is megelégedve minden intézkedésével. É'i többet óhajtanék, a hol lelet, és itt-ott másként is kell intézkedni; de hiszen erre nézve maga a minister úr kijelentette, hogy a részletekben lehet módosítani. E körülmény tehát nem gátol engem abban, hogy a javaslatot általánosságban el ne fogadjam. (Helyeslés.) Midőn ezt kijelentem, meleg elismerés hangján kell szólanom a t. minisfer űr beszédjének egy szerintem nagy fontosságú passusáról. (Halljuk! Halljuk!) Az, a mit a minister úr a korpótlék módozatairól mondott, s a mi, úgy vettem észre, általános helyesléssel találkozott, és az, a mit a 400 forintos minimumról kijelentett, megfontolásra nagyon méltó, és megváltoztatja az ellenzéknek e javaslattal szemben való felfogását is. Ha előbb tudtuk volna ezeket, másként is mérlegeltük volna a helyzetet. De jobb későn, mint soha; jobb ha segít most a tárgyalások során, mintha a minister űr ragaszkodott volna rnere\en eredeti álláspontjához. Én mindkét ki jelentést, melyek elseje teljesen ki nem elégít, míg a második telje.sen kielégít, köszönettel veszem tudomásul. Az elsőn is gondolkozni fogok, és ahhoz fogom szabni szavazatomat a részleteknél, általánoságban, mini már mondtam most is elfogadom a javaslatot. Én azonban a minister űr nyilatkozatainak nem e részére fektetem a fősúlyt, hanem egy másik tétfelére, melyet, hogy híven idézhessek, a gyorsírói feljegyzésből olvasok fel. A t. minister úr ugyanis ezeket mondta (olvassa) : »Én, t. ház, tudom megérteni azt a felfogást, hogy az elemi népoktatás az egész vonalon áílamosítta^sék. De akkor egyenesen, őszintén ki kell azt mondani, törvény által decretálui, az összes költségeket elvállalni. Ha azonban ezt uem akarjuk tenni, akkor indireet úton, oly feltételek szabása által, és azoknak a felekezetekre való kényszerítése által, a, mely feltételeknek a felekezetek önön erejökből nem felelhetnek meg, azt elérni akarni, úgy gondolom, a legrosszabb módja ennek. Az ily politika ellentállásra, ellenszegülésre vezet, csak megnehezíti a helyzetet, és a helyett.