Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-216
216. országos ülés 1898. május 9-én, koddeu. g.75 lenség és nyilvánosság magasztos elveit hirdetjük, nem újítást, nem reformot jelent. Az visszatérés az ősek kegyeletes hagyományához, visszatérés az areopagok, a forumok ítélkezéséhez. Hiszen tudjuk, hogy pl. Rómában az igazságszolgáltatás nemcsak szóbeli és közvetlen, de annyira nyilvános volt, hogy magasi a fórumon szolgáltatták ki az igazságot, még pedig jól fejlődött védői rendszer mellett, mert az amicus fori intézményét ismerték, a mi körülbelül megfelelhetett a mi zúgírászaink működésének, a menynyiben az amicus forinak jogában állott, — csak azt követelték meg tőle, hogy szakképzettséggel bírjon, — akár szólította fel a vádlott, vagy az alperes, akár nem, a praetor elé állani, és az ügyet védelmezni. Én ezt csak azért hoztam fel, hogy kimutassam, hogy a nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség nem új elméletek, hanem a régi történeti igazságszolgáltatás reininiscentiáinak az új korszak által való felélesztése. Szükséges volna még megemlékeznem, t. ház, a történeti fejlődés során hazai igazságszolgáltatásunk különböző fázisairól. Az új korszak az 1839 : XX. tcz.-kel kezdődik. Ezen törvényczikk a sommás eljárást már életbe léptette, s ismeri az egyes bírói rendszert, de csak a világos adóssági perekben. A többire nézve a collegialis bíráskodást állítja fel. Következett azután sorrend szerint az 1868 : LIV. törvényczikk, mely az egyes bírósági rendszert életbe léptette a sommás perekben, de meglehetősen korlátolt és kellő óvatossággal magszabott hatáskörrel. Életbe léptette a szóbeliséget legális bizonyítási eljárással, szóval a kötött bizonyítási eljárás alkalmazásával. Ugyanezen LIV. törvényczikk életbe léptette a törvényszéki birás kodást, felebbezéssel egészen a kúriáig, legális bizonyítási eljárás, írásbeli rendszer mellett, részleges közvetlenséggel annyiban, hogy a bizonyítási eljárásban részleges közvetlenséget állított fel, a mennyiben az előadó bíró maga személyesen vezette a bizonyítási eljárást. Mindezt csak azért hoztam fel, hogy kimutassam, hogy a magyar jogtörténet minket arra tanít, hogy a a magyar igazságszolgáltatás a társas bírósági rendszeren épült fel, és később az Írásbelin. Már most, t. ház, azt, hogy miként fogja az előadó úr bizonyítani azt, hogy az egyes bírósági rendszeren felépült szóbeli eljárás hogyan fejlődött hazai jogviszonyainkból, rá kell bíznom. Meg kell azonban még emlékeznem arról, hogy a magyar törvényhozás a szóbeliség elvének a törvényhozási úton való megvalósítása szempontjából már régen állást foglalt. Emiitettem már, t. ház, hogy az 1886 : XX. törvényezik a sommás eljárásban a szóbeliséget léptette életbe. Meg kell még emlékeznem az 1860 : XV. tcz.-ről, mely még a rendes váltó perekben is szóbeli eljárást rendelt el, a mely később aztán írásbelivé változott: az 1844 : VII. törvényczikkről, a hol a sommás csődökben szintén szóbeli eljárást rendeltek el; az 1878 : XXIX. törvényczikkről, a hol a szőlődézsmaváltság kérdésében a tárgyalás szóbeli útra tereltetett; a válóperekben követett eljárásról; a bűnvádi eljárásról az első fokon; a mely eljárásokat azért emeltem itt ki, t ház, hogy majd később értékesíthessem a javaslat álláspontjával szemben azt a történeti igazságot, hogy ép a eollegialis bíróságok területén, ép a törvényszékeknél is a szóbeliség már nem új institutio, és hogy a szó beliség iskolájában a törvényszékek már végzett embereket találhattak. Ennélfogva az a partialis reform mellett felhozott indok, hogy itt iskolát kell alapítani a törvényszékekkel szemben, sehogy sem quadrál, mert a törvényszékek már gyakorlatában vannak a szóbeli eljárás előnyeinek, és ez legalább egy okkal kevesebb arra, hogy a partialis reformmal boldogítsuk, vagy szerencsétlenítsük ezt az országot, a mely már úgyis elég mindenféle perrendtartási abrakadabrán ment keresztül. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meg kell még emlékeznem, t. ház, arról is, hogy az 1868 : LIV. tcz. életbeléptelése után milyen mozgalom indult meg Magyarországon. A minister úr azt mondta, hogy nálunk valami hosszú szünet állott be, s ez indokolja azt, hogy itt partialis reformmal kell előállani, szóval, a részletfizetést adni az igazságszolgáltatás nagy reformjából, mert. egyszerre nagy szökést tenni nem lehet. A t. minister iir — nagyon sajnálom, hogy nem lehet jelen — ezen állításával a történelmi igazság ellen vét, mert Magyarországon ennek a reformnak, mely most előttünk fekszik, van már egy kis históriája. Hiszen jóformán még alig léptették életbe 1868 ban a Horvát Boldizsárféle perrendtartást, már 1871-ben készült egy javaslat, mely a perjogot reformálandó, egészen conciet claboratummal állott elő. (Igaz! a szélső baloldalon.) Itt vau 1873-ból a második javaslat. Itt van 1874-ből a harmadik javaslat, mely már a képviselőház elé is beterjesztetett, (Egy hang a baloldalon: A 25-ös bizottság küldetett ki!) s a midőn a t. barátom által most említett 25-ös bizottság lett kiküldve a javaslat tárgyalására; majd rátérek erre a 25-ös bizottságra is, mert szükségünk lesz rá, hogy annak intézkedéseit is lássuk. Azután, t. ház, már 1880. április 23-án hozott a ház egy határozatot, s ez nagyon fontos ennél a vitánál, a melylyel utasította a kormányt, 1880-ban, 13 esztendővel ezelőtt, ... hogy a szóbeliség, nyilvánosság, közvetlen35*