Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

276 216. országos Illés 18»8. május 9 én, kedden. ség elvére fektetett perrendtartást — általánosat és véglegest, nem partialist értek — készítse el, a királyi táblákat pedig oszsza széjjel. Már most, t. ház, a javaslat indokolásában azzal az ígérettel találkozom, hogy nebány esz­tendő múlva úgyis készen lesz a végleges per­rendtartás. (Egy hang jobb felöl: Már kész is!) Azt hallom, hogy már kész is. Sem az egyik­nek, sem a másiknak nem hiszek, mert én oku­lást meritek magamnak abból, ha 1880-ban hoztak egy képviselőházi határozatot, mely el­rendelte a végleges perrendtartás megalkotását, s a táblák decentralisatiojának rendezését, és ma, 13 esztendő múlva is csak partialis reform­mal állunk szemközt: akkor mit mondjak egy minister Ígéretéről, mely B esztendőt helyez ki­látásba? Hiszen, ha egy képviselőházi határozat végrehajtása,mely nyomban való foganatosítást ren­delt el, 13 évet vett igénybe, mennyit fog igénybe venni az a ministeri ígéret teljesítése, a mely öt évet helyez kilátásba? (Igás! Úgy van! a szélső laloldálon.) Pedig nem volt e reform létesítésének valami óriási nagy akadálya. Hisz egyebek közt meg kell emlékeznem boldogult emlékezetű Ök­röss Bálintról, a ki terjedelmes munkát készített s pedig már 1880-ban, s a kinek nem kellett három évig considerálni arról, hogy egy par­tialis reformot életbeléptessen, hanem a ki csi­nált egy részletekre is kiterjedő perrendtartást, mely felölelte az intő eljárást is, s ennek foly­tán e reform még e részben sem volt partialis. S hogy el ne feledjem megemlíteni: a jelenlegi reformnak eodificationalis szempontból is egyik kardinális hibája az, hogy még a járásbíróságok alá utalt hatáskör szempontjából is partialis, a mennyiben lem öleli fel sem az intő eljárást, sem a járásbíróságok alá utalni szándékolt örö­kösödési eljárást. Már most azt mondja a t. minister úr széles jókedvében: (Derültség a szélső baloldalon.) könnyű vastag törvényjavaslatokkal elöállani, én vékony­nyal, de jóval állok elő. (Derültség a szélső bal­oldalon.) Ha az ember a codificationak oly nemét alkalmazza, hogy részletekre osztja be az ő munkáját, és egy javaslatból hatot csinál, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) csinál egy par­tialis sommás eljárást, csinál egy intő eljárást, csinál egy örökösödési eljárást, és azután csinál egy végleges perrendtartást: akkor azt fogja ugyan a laikus közvélemény mondani, hogy mily sokat dolgozik a minister, mily sok tör­vényjavaslatot nyújt be, de a szakember fel­ismeri, hogy mindezek részletfizetési dolgok, és egy és ugyanazon törvényjavaslat keretébe való dolgok, a melyek eddig a perrendtartásban, a mennyiben nóvumot nem képeznek, pl. az örö­kösödési eljárás, igen szépen megfértek egy­más mellett, és :.z a helyes eodificatio, mely a járásbírósági hatáskörbe utalt összes intézkedé­seket egy concret és egységes törvényben oldja meg, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és nem kény­szeríti a jogkereső közönséget arra, hogy tizen­liatféfe criterium (Igaz! Úgy van! a, szélső bal­oldalon. Derültség.) segítségével találja meg ezt, hogy mi tartozik a sommás bíróságok alá! Én még mindig a történeti fejlődésnél vagyok. Az 1880. évi Ökröss Bálint féle terve­zet után következett Emmer Kornél, jelenleg köztiszteletben álló kúriai bírónak, és Plósz Sándor egyetemi tanár úrnak kiküldetése a szóbeliség elvének tanulmányozása czéljából a külföldre. Be is járták mind a ketten a kül­földet, be is adták jelentésüket, Emmer Kornél­tól pl. egy igen értékes, és mondhatom, örök­becsű munka jelent meg a »reféré«-rendszerről, a melyet külföldi útjának s tanulmányainak alapján készített, és Plósz Sándor is csinált egy javaslatot az ő tanulmányai alapján. Mind a kettőnek az volt a baja, hogy egyik a másikkal homlokegyenest ellenkezett. Azután e javaslatok is papírkosárba kerültek, s akkor a ministerium utasítása folytán Plósz Sándor csinált egy javaslatot »Felebbezés a sommás eljárásban« czím alatt. Ez is el lett temetve, ez sem látott napvilágot a törvény­hozás előtt; de a szakköröket mélyen fellází­totta és felizgatta, mert az egy szerencsétlen reform lett volna, mely a felebbvitelben kezdi az eljárást reformálni. No de végre, midőn ez a javaslat is félretétetett, következett az ugyan­csak dr. Plósz által elkészített, a t. igazságügy­minister direct kívánságára, felelőssége, cont­rolleja és szakszerű tanácskozásai mellett be­nyújtott mostani javaslat. Ezt csak az előzmé­nyek okából hoztam fel arra nézve, hogy a t. igazságügyminister tívedett, midőn azt állí­totta, hogy nálu.;k olyan hosszú szünet állott volna be a perjogi reform kérdésében; mert, a mint méltóztatnak látni, 1868. óta alig telt el esztendő, a melyben valamiféle javaslat fel ne bukkant volna. De, t. képviselőház, hogy milyen a mi perrendtartási reformunk, azt a legjobban, a legeclatansabban illusztrálja a t. minister úr­nak ma benyújtott határozati javaslata. Ez a törvény még nem is törvény, s már is az első novella be van hozzá adva. (Élénk derültség bal felölj) A t. minister úr az ő con­templativ, vacilláló, haesitalo és consideraló modorával, (Derültség a baloldalon.) az igaz­ságügyi bizottságban elzárkózott annak a jogos követelésnek elfogadása elől, hogy ha már csinál partialis reformot, ha már csinál egy olyan perrendtartást, a mely a szó-

Next

/
Thumbnails
Contents