Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

216. ersiégoi llés 1898. májul 9-én

f kedden. 269 ha élnek vele. a perköltségek tetemesen meghaladják a substratumot: ezt pedig Angliától kezdve minden országban nem a helyes, hanem a legkárosíibb igazságszolgáltatási rendezésnek tartják. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Annyira megy ebben az angol perrendtartás, hogy ott az elsőfolyaniodásu bíró megítélésére van bízva, hogy Ő alaposnak találja-e a felebbezést vagy nem, és akárhány esetet olvastam, a melyekben a bíró megtagadta a felebbezést azon az alapon, hogy csekély levén a per tárgyának értéke, még jogorvosltot sem enged. Ha nem is megyünk ennyire: az által, hogy a perorvoslatot jas'ítottuk, a fenforgó állapottal szemben javítást eszközöltünk. Áttérek röviden azokra az okokra, a melyeket Horváth Lajos t. képviselőtársam felhozott. T. ház! Arról, hogy mily utat és sorrendet kövessünk a jogi reformokban, és mik az irányadó szempontok, ismételve untig nyilatkoztam e házban ; ebbe tehát többé nem bocsátkozom, valamint nem bocsátkozom többé az alapelvek fejtegetésébe sem, mert úgy fogom fel a helyzetet, hogy a gyakorlati megoldás problémáival kell foglalkozni és annak helyességéhez vagy helytelenségéhez kell mérni azt, hogy eljfogadjuk-e vagy visszaúta^ítjuk-e a javaslatot? Azt azonban mégis legyen szabad megjegyeznem, hogy két nagy szabályt minden reformnál okvetlenül szem előtt kell tartani Az egyik az, hogy a lehető biztonsággal történjék, hogy oly reform történjék, melynek lehető előkészítése kezünkben van, és másodszor, hogy akármily lépést teszünk előre, azt ne kelljen visszacsinálni, hanem az minden következő lépésnél, a reform tovább fejlődésénél lényegében van, beolvasztható és felhasználható legyen. Ennek a szempontnak teljesen megfelel a jelen javaslat, a melynek jelentőségéről, mélyreható nagy horderejéről azért nem szólok, mert tegnap t. barátom az előadó és Wlasics Gyula t. képviselőtársam azt eléggé megvilágitották. Horváth Lajos képviselőtársam két rendbeli okokkal lépett elő, a miért Ő a javaslatot általánosságban sem fogadhatja el. Az egyik tulaj donkép az egész javaslat ellen van intézve, tudniillik neki az egész reform, a mint kifejezte magát, és nem részleges reform, kell. A második rendbeli okoskodása nem a részleges refurm^hanem annak ezen módozata ellen vanintéz ve, t. i. a beillesztés módozata ellen. Sorban fogom bírálat alá venni okait, vájjon azok elegendő okot képezhetnek- e a visszavetésre. (Halljuk! Halljuk!) Az első szempontból két okot hozott fel. Az egyik ok, a miért nem fogadja el a részleges reformot abban állott, mert az a kikeríühetlen zavarokat, a midőn az egyik rendszerből a másikra megyünk át, kétszer fogja előidézni; és azután, hogy a bírói karnak kétszer fog kelleni tanulnia, míg ellenben, ha az egész reformot megvalósítjuk, mindez csak egyszer tör'énik. És hozott fel még egy másik okot is, a mennyiben azt mondotta, hogy bizonyos anomália van abban, hogy egy időbenkétféleperrendtartás legyen érvényben; rendes perekben az egyik : az írásbeli; a sommás perekben a másik; a szóbeli. Azt hiszem, megbocsásson a t. képviselő úr, ez az első oka teljes tévedés. A mi a másik okot illeti, az erős túlzás, a mely absolute nem szolgálhat elegendő okul arra, hogy a reformmal szemben visszautasító álláspontra álljon. A mi először a zavarokat illeti, hát minden átmenet egyik rendszerből a másikba bizonyos nehé; ségekkel, ha úgy tetszik, zavarokkal jár. De vajjou az igazságügyi politika szempontjából mi a helyesebb abból a szempontból, a mire a t. barátom utalt, t. i. a bírói szervezet kímélése szempontjából, a mely ma is vibrál a megelőző reform alatt: megosztani a nehézségeket, vagy pedig összehalmozni? Mert nagy tévedés azt hinni, hogy, ha azt előbb életbe léptetjük és majd azután a rendes perekre nézve is életbe léptetjük, két egyenlő hatályú nehézséggel találkozunk. Ellenkezőleg, sokkal kisebb a nehézség, és ha azokat legyőzzük, és ha oly könnyen és simán sikerül az átmenet, a mint sikerült a táblák decentralisatiojáuál, akkor a második reform a rendes perekre sokkal könynyebben fog menni, mert megszokott intézmények alapján járnak el. (Ügy van! jobb felől.) A helyes igazságügyi politika nem az, hogy bizonyos tüntető módon vastag javaslatokkal lépjünk föl. Hiszen az alaki jog reformjának az a természete, hogy annak végrehajtása végtelenül nehezebb; meg kell várni mi lesz abból a sárga könyvből. Holló Lajos: Törvény! Szilágyi Dezső i gazságügyminister: Igen, de mikor ? Mondom, vigyázni kell. A fődolog Magyarországon az, hogy tekintettel a bírói szervezetre, a melynek a reform végrehajtása, alatt kötelességét folyton teljesítenie kell, s a melyre a legközelebbi jövőben is, — mert őszszel a ház elé fogom terjeszteni a már készen levő büntető eljárást, és annak gyors megalkotását és végrehajtását fogom kérni, — a mely bírói karra, mint mondám, ezekben is nagy teendők várnak: vigyázni kell a végrehajtással, és ha helyesen megoldhatók a nehézségek, a mint nézetem szerint helyesen megoldhatók, akkor sokkal jobban biztosítjuk a sima átmenetet, és azt, hogy midőn a második reform megtörténik, ismert téren mozgunk; azon reformnak megalkotása sokkal öntudatosabb lesz, mert saját tapasztalataink földjén fogunk állani. Ép így állunk a bírói tanűlmánynyal is; ha valaki ezt a reformot megtanulja, és az majd a rendes